-Ébresztő hétalvó!-mondtam mosolyogva Kainak, aki lassan nyitogatni kezdte a szemeit. Ahogy felélénkült és látta, hogy kikötöztük, rögtön motyogni kezdett, de nem hatott az igéje.
-Jó ez a kis bilincs, így legalább nyugton maradsz egy darabig.-mondta David.
-Igen, szerintem is jó ötlet volt. Mehetünk?-néztem Davidre, aki már készen állt.
-Hova mentek?
-Oda, ahová már 600 éve kellett volna menned. Ariaék régi házához.-mosolyogtam, majd becsuktam magam mögött az ajtót, és otthagytuk az őrjöngő Kait. Mivel David vezetett és mentünk vagy 120-al, 1 óra múlva oda is értünk az erdő borította házhoz.
-Itt már jó régen nem nyírtak füvet.-mondta David, miközben én próbáltam nem nagyon össze kenni magam a 30 cm-es fűben.
-Azt hiszem ez az.-fújtam ki magam, ahogy megálltunk a nagy ház előtt. Az ajtót könnyedén kinyitottam, mert szinte már leszakadt. Mindenhol pókháló és por fedte a lakást, alig láttunk valamit.
-Na én szétnézek a nappaliban és a konyhában, te menj a szobákba.-mondtam Davidnek, majd bementem a konyhába. Rögtön szemet szúrt egy családi fénykép a földön heverve. Felemeltem és leszedtem róla a port. A fotón 5 személy volt. Aria, Theo, a szüleik és Kai. Gondolkoztam hogy magammal viszem, de mindenkiben rossz emléket ébresztene, szóval inkább letettem az asztalra és a fiókokhoz léptem. Evőeszközök és tányérok, tálak sokasága volt ott csupán, viszont egy varászlatosnak nevezhető tárgy nem volt ott. 1 óra múlva azonban David felkiáltott.
-Dorina! Gyere ide.-mondta, de mire a mondat végére ért már ott álltam mellette. Egy zárt ajtó előtt álltunk, viszont nem kulcsra zárt, hiszen be tudtuk volna rúgni. Varázslattal zárt kis szoba volt, szóval sehogy se tudtunk bejutni.
-Fenébe.-morogtam, majd megdörzsöltem az arcomat.-Ehhez kelleni fog Kai is.
-Valós hogy segít azok után hogy ott hagytuk egyedül.-fordult sarkon David, majd kifelé igyekezett, és én is utána mentem volna, csak megakadt a szemem valamin, amit muszáj voltam megnézni. Beléptem a kis szobába, ahol szokásos kisfiús dolgok hevertek, csak éppen a 600 évvel ezelőtti divathoz igazodva. Az asztalon volt egy kép 3 kisgyerekről, de ezt már tényleg nem hagyhattam ott. Több okból sem. Egyrészt, iszonyat aranyos volt, másrészt észrevettem rajta valami furcsaságot, így a táskámba gyömöszöltem és elhagytam a házat.
-Menjünk vissza Kaiért, hátha nem öl meg minket.
-Van egy ötletem ami ellen nem nagyon ellenkezhet.-vigyorodott el gonoszan David.
-Jó ez a kis bilincs, így legalább nyugton maradsz egy darabig.-mondta David.
-Igen, szerintem is jó ötlet volt. Mehetünk?-néztem Davidre, aki már készen állt.
-Hova mentek?
-Oda, ahová már 600 éve kellett volna menned. Ariaék régi házához.-mosolyogtam, majd becsuktam magam mögött az ajtót, és otthagytuk az őrjöngő Kait. Mivel David vezetett és mentünk vagy 120-al, 1 óra múlva oda is értünk az erdő borította házhoz.
-Itt már jó régen nem nyírtak füvet.-mondta David, miközben én próbáltam nem nagyon össze kenni magam a 30 cm-es fűben.
-Azt hiszem ez az.-fújtam ki magam, ahogy megálltunk a nagy ház előtt. Az ajtót könnyedén kinyitottam, mert szinte már leszakadt. Mindenhol pókháló és por fedte a lakást, alig láttunk valamit.
-Na én szétnézek a nappaliban és a konyhában, te menj a szobákba.-mondtam Davidnek, majd bementem a konyhába. Rögtön szemet szúrt egy családi fénykép a földön heverve. Felemeltem és leszedtem róla a port. A fotón 5 személy volt. Aria, Theo, a szüleik és Kai. Gondolkoztam hogy magammal viszem, de mindenkiben rossz emléket ébresztene, szóval inkább letettem az asztalra és a fiókokhoz léptem. Evőeszközök és tányérok, tálak sokasága volt ott csupán, viszont egy varászlatosnak nevezhető tárgy nem volt ott. 1 óra múlva azonban David felkiáltott.
-Dorina! Gyere ide.-mondta, de mire a mondat végére ért már ott álltam mellette. Egy zárt ajtó előtt álltunk, viszont nem kulcsra zárt, hiszen be tudtuk volna rúgni. Varázslattal zárt kis szoba volt, szóval sehogy se tudtunk bejutni.
-Fenébe.-morogtam, majd megdörzsöltem az arcomat.-Ehhez kelleni fog Kai is.
-Valós hogy segít azok után hogy ott hagytuk egyedül.-fordult sarkon David, majd kifelé igyekezett, és én is utána mentem volna, csak megakadt a szemem valamin, amit muszáj voltam megnézni. Beléptem a kis szobába, ahol szokásos kisfiús dolgok hevertek, csak éppen a 600 évvel ezelőtti divathoz igazodva. Az asztalon volt egy kép 3 kisgyerekről, de ezt már tényleg nem hagyhattam ott. Több okból sem. Egyrészt, iszonyat aranyos volt, másrészt észrevettem rajta valami furcsaságot, így a táskámba gyömöszöltem és elhagytam a házat.
-Menjünk vissza Kaiért, hátha nem öl meg minket.
-Van egy ötletem ami ellen nem nagyon ellenkezhet.-vigyorodott el gonoszan David.
-Kai! Csodálkozom hogy még ilyen friss vagy!-mosolyodtam el.
-Találtatok valamit?-mosolygott ránk erőltetetten.
-Igen. Egy elég érdekes dolgot, de ahhoz te is kellesz.-kötöztem ki, viszont a varázslat elleni bilincset rajta hagytam. Karjánál fogva kirángattam az autóhoz, majd beültettem hátra.
-Útközben megállhatnánk a boltnál, eléggé kiéheztettetek. Gyengén nem tudok varázsolni.-biggyesztette le a száját. Megforgattam a szemem, majd beparkoltam a bolt elé, és 2 másodperc alatt elintéztem a vásárlást. Hoztam neki egy chipset és egy üdítőt, majd bevágtam hozzá hátra, hátha akkor befogja. De sajnos pont az ellenkezője történt. Kainak egész úton be nem állt a szája.
-Szóval. Még nem mondtam el mindent neked Dorina.
-Találtatok valamit?-mosolygott ránk erőltetetten.
-Igen. Egy elég érdekes dolgot, de ahhoz te is kellesz.-kötöztem ki, viszont a varázslat elleni bilincset rajta hagytam. Karjánál fogva kirángattam az autóhoz, majd beültettem hátra.
-Útközben megállhatnánk a boltnál, eléggé kiéheztettetek. Gyengén nem tudok varázsolni.-biggyesztette le a száját. Megforgattam a szemem, majd beparkoltam a bolt elé, és 2 másodperc alatt elintéztem a vásárlást. Hoztam neki egy chipset és egy üdítőt, majd bevágtam hozzá hátra, hátha akkor befogja. De sajnos pont az ellenkezője történt. Kainak egész úton be nem állt a szája.
-Szóval. Még nem mondtam el mindent neked Dorina.
-Hallgatlak!-morogtam kelletlenül.
-Ó, David. Spoiler. Tehát, Aria boszorkány volt, teljesen szerelmes belém.-hangsúlyozta ki még jobban Kai, hogy felhúzza a mellettem ülő farkast.-Létrehoztunk együtt egy szörnyet, ami rátámadt Theoék apjára és Theora is. Az apja túlélte, mert az anyja megmentette, viszont Theonál ekkor aktiválódott a vérfarkas átok. Miután megtudták, hogy Aria segített nekem, elhurcolták, engem pedig bedugtak ide. Vége. Szóval. Miután bekerültem ide, eléggé sokat sírtam, mint egy szánalmas gyerek. De hát az is voltam. Pár év kellett, mire összeszedtem magam és változtattam magamon.
-Szóval azt mondod voltak érzéseid?-kérdeztem totál "lenyűgözve".
-Nehéz elhinni, ugye?-játszotta a fejét Kai is.
-Kiöltél magadból minden érzelmet, így lettél az aki most vagy.-váltottam komolyra a szót.
-Pontosan.-vigyorodott el Kai.-Sokáig gyűlöltem magam és hibáztattam, de aztán rájöttem, hogy magunkat megszeretni a legfontosabb. És én szeretem magam!-mondta büszkén. Elismerően bólintottam, majd lekanyarodtam az útra ahol Ariaék háza volt.
-Na gyere!-ragadtam meg a karját majd kirángattam a kocsiból és húztam magam után be a házba.
-Uuu, ez a ház semmit sem változott amióta itt jártam.-mondta csodálkozva Kai.
-Már akkor is ilyen poros volt?-poroltam le cinikusan a gatyámat.-Ez lenne az ajtó amit ki kéne nyitnod.-toltam az ajtó elé, majd levettem a bilincset.
-Ezt csak azért, mert kikötöztetek.-mondta, majd a falhoz vágott mindkettőnket.
-Seggfej.-morogta David. Kai halkan motyogni kezdett, miközben az ajtóra tette a tenyereit, majd pár perc múlva kinyílt az ajtó.
-Kész!-vigyorodott el, majd belépett a sötét szobába. Előszedtem az elemlámpám, majd körbevilágítottam a szobán. Közelebb lépkedtünk a polcokhoz, amikor Kai megszólalt.
-Ez mind varázs eszköz. Itt van például ez.-emelt fel egy 6 ágú csillagot.
-Mi ez?-kérdezte David.
-Le teszteljem rajtad?-fordult felé Kai mosolyogva.-Több ezer sebet ejt akit megdobnak vele.
-Kösz nem.-állt hátrébb David, én pedig folytattam a keresést.
-Ó, ez tök jó!-mosolyodott el, majd felvett egy karkötőt és mormolni kezdett.
-Csókolj meg!-fordult felém.
-Mi?-kérdeztem hitetlenül, de éreztem, hogy engedelmeskedek neki és közelebb hajolok.
-Nyugi, nem kell. Csak ki akartam próbálni működik-e.-vigyorgott rám, mire én csak megforgattam a szemem.-Aki ezt viseli, az tud irányítani bárkit.
-Olyan mintha megigéznél?-kérdeztem.
-Ahha. De egyszerre csak egy embernél működik.-mondta, majd tovább nézelődött.
-Pontosan hogy is néz ki az amit mi keresünk?-kérdeztem.
-Így.-emelt fel Kai egy tárgyat, majd lefújta róla a port.-Meg van az emelkedő.
-Tényleg?-mentem oda kíváncsian, hogy megnézzem a szerkezetet.
-Hazamegyünk!-vigyorodtam el.
-Pár nap múlva.-lombozott le Kai.
-Miért?-kérdezte David.
-Fogalmunk sincs, hogy kell használni ezt az izét.-mondta Kai, majd eltette az emelkedőt. Még szétnéztünk a szobában, el is hoztunk pár dolgot, majd hazaindultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése