Ahogy hazaértünk, neki láttam a vacsorának, mivel David lusta, Kai meg elvonult.
-Már szinte elfelejtettem főzni! Tök béna vagyok!-mondtam, miközben próbáltam a tojáshéjat kiszedni a tálból, mivel túl erősen roppantottam össze a tojást.
-Szerintem jól főzöl.-mondta David csukott szemekkel a kanapén fekve.
-Hát nem tudom. Sokat vesztettem a gyakorlatból az tuti!-mondtam, mielőtt beleöntöttem volna a serpenyőbe a palacsinta keveréket. 20 perc múlva kisütöttem mindet, szóval amíg Davidet befogtam teríteni, addig felmentem Kaihoz.
-Kai!-kopogtam, majd benyitottam. Épp az ágyán ülve olvasta az egyik könyvet, amit elhoztunk Ariaék házából, és amikor meglátott, elmosolyodott.-Kész a vacsi.-mondtam.
-Jövök!-tette le maga mellé a könyvet, majd lejött utánam. Már órák óta nem volt balhé, kezdjük megszokni Kai bunkó és nyers stílusát.
-Jutottál valamire?-kérdeztem miközben öntöttem egy kis juharszirupot a palacsintámra.
-Ahha. Megtanultam pár új varázsigét.-mondta büszkén.
-És a kijutással kapcsolatban?-kérdezte David.
-Azzal nem. De tovább keresek.-mondta. Vacsora után, éppen elpakoltam az asztalról, amikor eszembe jutott valami.
-Srácok! Miért van a padlón egy bazi nagy lyuk? Ugye nem vertétek össze egymást megint?-kérdeztem.
-Simán leverném.-legyintett Kai.
-Nem csináltunk semmit!-mondta David, majd rámordult Kaira.
-Akkor miért van itt ez?-mutattam a lyukra.
-Jajj, ez egy vicces sztori. Képzeld, kedves, ami odakinn megtörténik, az itt is. Ezért van itt a házatok, meg boltok, meg minden. Múltkor leszakadt az ágyad, vajon miért?-kérdezte, én pedig a vállába bokszoltam, de ő csak nevetett.
-Srácok.-mondtam halkan.-Minden úgy van, ahogy hagytam nem?
-De igen.-mondta értetlenül David. Vigyorogva felrontottam az emeletre, majd vissza a fiúkhoz, és megmutattam nekik a szerzeményem.
-Neeeeeeeeeeee!!-kezdett el siránkozni David, ahogy meglátta az Ariana Grande és The Weeknd CD-met. Mielőtt ide kerültünk, az előtt pár nappal vettem, és rongyosra hallgattam már.
-Mi ez?-kérdezte Kai.
-Meglátod.-kacsintottam rá, majd betettem a lejátszóba és énekelni kezdtem a dalokat.
-Már szinte elfelejtettem főzni! Tök béna vagyok!-mondtam, miközben próbáltam a tojáshéjat kiszedni a tálból, mivel túl erősen roppantottam össze a tojást.
-Szerintem jól főzöl.-mondta David csukott szemekkel a kanapén fekve.
-Hát nem tudom. Sokat vesztettem a gyakorlatból az tuti!-mondtam, mielőtt beleöntöttem volna a serpenyőbe a palacsinta keveréket. 20 perc múlva kisütöttem mindet, szóval amíg Davidet befogtam teríteni, addig felmentem Kaihoz.
-Kai!-kopogtam, majd benyitottam. Épp az ágyán ülve olvasta az egyik könyvet, amit elhoztunk Ariaék házából, és amikor meglátott, elmosolyodott.-Kész a vacsi.-mondtam.
-Jövök!-tette le maga mellé a könyvet, majd lejött utánam. Már órák óta nem volt balhé, kezdjük megszokni Kai bunkó és nyers stílusát.
-Jutottál valamire?-kérdeztem miközben öntöttem egy kis juharszirupot a palacsintámra.
-Ahha. Megtanultam pár új varázsigét.-mondta büszkén.
-És a kijutással kapcsolatban?-kérdezte David.
-Azzal nem. De tovább keresek.-mondta. Vacsora után, éppen elpakoltam az asztalról, amikor eszembe jutott valami.
-Srácok! Miért van a padlón egy bazi nagy lyuk? Ugye nem vertétek össze egymást megint?-kérdeztem.
-Simán leverném.-legyintett Kai.
-Nem csináltunk semmit!-mondta David, majd rámordult Kaira.
-Akkor miért van itt ez?-mutattam a lyukra.
-Jajj, ez egy vicces sztori. Képzeld, kedves, ami odakinn megtörténik, az itt is. Ezért van itt a házatok, meg boltok, meg minden. Múltkor leszakadt az ágyad, vajon miért?-kérdezte, én pedig a vállába bokszoltam, de ő csak nevetett.
-Srácok.-mondtam halkan.-Minden úgy van, ahogy hagytam nem?
-De igen.-mondta értetlenül David. Vigyorogva felrontottam az emeletre, majd vissza a fiúkhoz, és megmutattam nekik a szerzeményem.
-Neeeeeeeeeeee!!-kezdett el siránkozni David, ahogy meglátta az Ariana Grande és The Weeknd CD-met. Mielőtt ide kerültünk, az előtt pár nappal vettem, és rongyosra hallgattam már.
-Mi ez?-kérdezte Kai.
-Meglátod.-kacsintottam rá, majd betettem a lejátszóba és énekelni kezdtem a dalokat.
*2 héttel később, még mindig 1420. május 24.*
Az utóbbi két hétben Kai is megutálta The Weeknd-et és Ariana Grandet. Mondjuk megértem, mivel nagyon nem volt más CD-m, minden nap ezt kellett hallgatniuk. Ilyenkor David a falba verte a fejét vagy elvonult, Kai pedig csak párszor elszórakozott azzal, hogy kihúzogatta a magnót.
Az utóbbi két hétben Kai is megutálta The Weeknd-et és Ariana Grandet. Mondjuk megértem, mivel nagyon nem volt más CD-m, minden nap ezt kellett hallgatniuk. Ilyenkor David a falba verte a fejét vagy elvonult, Kai pedig csak párszor elszórakozott azzal, hogy kihúzogatta a magnót.
Már órák óta ülünk Kai mellett, aki az utolsókat próbálgatja. Az elmúlt 2 hétben folyamatosan mormolt, amikor nem minket csesztetett.
-Ez sem az.-mondta az utolsó igénél. Szomorúan és fáradtan a tenyerembe hajtottam a fejem, majd felálltam.
-Sosem jutunk ki igaz?-kérdeztem csalódottan.
-Holnap folytatjuk a próbálkozást, ígérem.-nézett rám csalódottan Kai. Mindhárman nagyon reménykedtünk benne, hogy megtaláljuk a megfelelő igét, de egyik könyv se adott megfelelő varázslatot.
-Jól van. Megyek aludni.-motyogtam, majd elhagytam a szobát. Fürdés után épp hogy felöltöztem, amikor Kai nyitott be hozzám. Leült az ágyammal szembeni fotelbe, majd pár másodperc után megszólalt.
-Hogy érzed magad?-kérdezte feszülten.
-Reménytelenül. Kai, rendes tőled hogy átnézted az összes könyvet, de mink van még?
-Nem csak miattatok néztem át. Én is ki akarok jutni innen.-motyogta.
-Persze, tudom.-mondtam.-Te hogy érzed magad?
-Gondolhatod, 600 év itt lét után hogy érzem magam. Te meg itt vagy, 20 napja?-kérdezte ironikusan.
-Sajnálom Kai.-mondtam a kezeimet nézve.
-Nem kell. Nem a te hibád.-mosolyodott el. Pár másodpercig csak csöndben néztük egymást, amikor valami furcsát hallottam.
-Hallod ezt?-kérdeztem Kaitól.
-Igen..ez...
-Eső?-mentem az ablakomhoz, viszont a következő pillanatban pont az ablakom alá csapott a villám.-Úristen.-kaptam a szívemhez.-Mitől van ez a vihar?
-Túl sok varázslat.-motyogta halkan Kai.-Semmi vész.
-Majdnem belém csapott a villám. Semmi vész?
-Nem úgy értettem. Csak felborítottam a természet rendjét, azért van vihar. De holnapra már eláll.-mondta Kai.
-Okés.-néztem rá furán.
-Megyek aludni. Jó éjt.-mosolygott, majd elment.
Másnap reggel már korán felébredtem, az eső miatt amúgy sem aludtam valami jól. Halkan átslisszoltam Kai szobájába, hogy megnézzem az emelkedőt. Lementem a konyhába egy kis utánpótlásért, miközben forgattam a kezeim közt az emelkedőt. Csavargattam, jobban megnéztem, amikor megakadt a szemem valamin. Azonnal felrohantam Kai szobájába.
-Ez sem az.-mondta az utolsó igénél. Szomorúan és fáradtan a tenyerembe hajtottam a fejem, majd felálltam.
-Sosem jutunk ki igaz?-kérdeztem csalódottan.
-Holnap folytatjuk a próbálkozást, ígérem.-nézett rám csalódottan Kai. Mindhárman nagyon reménykedtünk benne, hogy megtaláljuk a megfelelő igét, de egyik könyv se adott megfelelő varázslatot.
-Jól van. Megyek aludni.-motyogtam, majd elhagytam a szobát. Fürdés után épp hogy felöltöztem, amikor Kai nyitott be hozzám. Leült az ágyammal szembeni fotelbe, majd pár másodperc után megszólalt.
-Hogy érzed magad?-kérdezte feszülten.
-Nem csak miattatok néztem át. Én is ki akarok jutni innen.-motyogta.
-Persze, tudom.-mondtam.-Te hogy érzed magad?
-Gondolhatod, 600 év itt lét után hogy érzem magam. Te meg itt vagy, 20 napja?-kérdezte ironikusan.
-Sajnálom Kai.-mondtam a kezeimet nézve.
-Nem kell. Nem a te hibád.-mosolyodott el. Pár másodpercig csak csöndben néztük egymást, amikor valami furcsát hallottam.
-Hallod ezt?-kérdeztem Kaitól.
-Igen..ez...
-Eső?-mentem az ablakomhoz, viszont a következő pillanatban pont az ablakom alá csapott a villám.-Úristen.-kaptam a szívemhez.-Mitől van ez a vihar?
-Túl sok varázslat.-motyogta halkan Kai.-Semmi vész.
-Majdnem belém csapott a villám. Semmi vész?
-Nem úgy értettem. Csak felborítottam a természet rendjét, azért van vihar. De holnapra már eláll.-mondta Kai.
-Okés.-néztem rá furán.
-Megyek aludni. Jó éjt.-mosolygott, majd elment.
Másnap reggel már korán felébredtem, az eső miatt amúgy sem aludtam valami jól. Halkan átslisszoltam Kai szobájába, hogy megnézzem az emelkedőt. Lementem a konyhába egy kis utánpótlásért, miközben forgattam a kezeim közt az emelkedőt. Csavargattam, jobban megnéztem, amikor megakadt a szemem valamin. Azonnal felrohantam Kai szobájába.
-Kai! Kai! Ébredj fel!!!-kiabáltam, miközben az ágyán ugráltam.
-Mi van?
-Kelj már fel!-rángattam ki az ágyból.-Lehet hogy megtaláltam az igét.
-Okés. És nem várhatott volna amíg magamtól felkelek?-mosolygott rám álmos szemekkel.
-Nem! Na, nézd. Látod azt a szöveget?-mutattam az emelkedőn lévő sorra.
-Igen.
-Próbáld meg varázsigeként használni.-mondtam. Kai a tenyerébe vette a tárgyat, majd motyogni kezdett. Amikor már harmadszor mondta el, az emelkedő kinyílt.
-Úristen.-mondta Kai.
-Mi az?
-Megyünk haza!-vigyorodott el.
-Tényleg?-kérdeztem izgatottan, mire csak mosolyogva bólintott.-Ezaaaz!-visítottam fel, majd a nyakába ugrottam. Nem érdekelt, hogy épp a világ leggonoszabb emberét ölelgetem. Hazamegyünk.
-David!-kiabáltam, ahogy elengedtem Kait. Ekkor viszont egy olyan dolog történt, amit nem vártam. Karjait a derekamra vezette és közelebb húzott magához. Arcunk közt csak pár centi volt.
-Kai, mit....-kérdeztem volna, de ekkor David nyitott be. Kai elengedett, én pedig vigyorogva Davidhez fordultam.
-Ezért hívtál?-kérdezte.
-Nem. Haza megyünk!-mondtam. Először kételkedőn, majd meglepődve, aztán boldogan nézett rám, végül szorosan megölelt.
-Hogy találtátok meg a varázsigét?
-Rajta volt az emelkedőn.-csaptam a homlokomra.
-Ohh, értem.-mondta David. Ketten lementünk a földszintre, ezek után nem akartam kettesben lenni Kai-al; főleg hogy miután majdnem megcsókolt.
-Mi volt ez?-kérdezte David suttogva.
-Nem tudom. Örömömben a nyakába ugrottam, aztán meg akart csókolni. Kösz hogy jöttél.-öklöztem le vele, majd bekapcsoltam a magnót.
-Na én most léptem.-mondta, mire felnevettem és énekelni kezdtem. Miközben sütöttem a tojást és a bacont, táncolni is kezdtem. Amikor megfordultam, Kai volt mögöttem, és mosolyogva nézte a műsorom.
-Mióta állsz ott?-vettem halkabbra a zenét ijedten.
-Egy ideje. Elég ideje ahhoz, hogy végignézzem.-kacsintott rám.
-Fogd be!-mondta mosolyogva, majd visszafordultam a sütőhöz. Kai felugrott mellém, és figyelte minden mozdulatom.
-Miért akartál megcsókolni?-kérdeztem, miközben felvettem a tányérról egy kész bacont és ropogtatni kezdtem.
-600 éve itt vagyok. Te pedig jól nézel ki. És kedves is vagy. Türelmes. Bátor.-nézett rám mosolyogva.
-Szóval, bírsz engem.
-Nem leszek szerelmes.-nevetett fel.
-Hála Istennek!-mondtam.
-Olyan rossz lenne?
-Nekem ott van Theo. Nem akarom elveszíteni.-motyogtam, majd feltálaltam a reggelit. A nap többi részében izgatottan pakolásztam és zenét hallgattam.
-Hali!-jött be mosolyogva Kai.
-Szia!-mondtam, miközben a táskámba gyömöszöltem a cuccokat.
-Melyik az a The Weeknd CD?-kérdezte, miközben leült a kanapémra.
-Ez!-emeltem fel a lemezt mosolyogva. Viszont ez hiba volt, mivel Kai egy csettintéssel ripityára törte.-Hééé!-nyafogtam.
-Bocs, de elviselhetetlen.
-Amint kiérünk innen veszel egyet nekem!-mondtam sértődötten.
-Miért nem megyünk el most? Ingyen a tiéd lehet az összes.-vigyorodott el.
-Nem. Ezért fizetned kell!-mutattam rá, mire csak felnevetett.
-Rendben. Fizetni fogok!-tette fel védekezően a kezét, de láttam hogy nagyon szórakozik rajtam.
-Na én azt hiszem készen vagyok!-húztam be mosolyogva a táskám. Ekkor megakadt a szemem az éjjeli szekrényem fiókjából kilógó képen. Ez az a kép. Amit Ariaék házából hoztam el.
-Kai.-mondtam szinte suttogva, amikor újra ránéztem a képre. Kait felkeltette a hallgatásom, így mellém lépett és ránézett a képre.
-Honnan szerezted ezt?-kérdezte mély dörmögős hangon, szinte dühösen.
-Amikor Ariáék házában voltunk, akkor találtam.-motyogtam zavartam, majd felé fordultam.-Először azt hittem, hogy Theo és Aria van melletted, de jobban megnézve....egyáltalán nem hasonlítanak ezek a gyerekek rájuk.-mondtam, Kai pedig megdörzsölte az arcát.-Kik ezek a kisgyerekek, Kai?-kérdeztem sokára, mire kínosan felnevetett.
-Ők a testvéreim.-mondta ki fagyosan.
-Hali!-jött be mosolyogva Kai.
-Szia!-mondtam, miközben a táskámba gyömöszöltem a cuccokat.
-Melyik az a The Weeknd CD?-kérdezte, miközben leült a kanapémra.
-Ez!-emeltem fel a lemezt mosolyogva. Viszont ez hiba volt, mivel Kai egy csettintéssel ripityára törte.-Hééé!-nyafogtam.
-Bocs, de elviselhetetlen.
-Amint kiérünk innen veszel egyet nekem!-mondtam sértődötten.
-Miért nem megyünk el most? Ingyen a tiéd lehet az összes.-vigyorodott el.
-Nem. Ezért fizetned kell!-mutattam rá, mire csak felnevetett.
-Rendben. Fizetni fogok!-tette fel védekezően a kezét, de láttam hogy nagyon szórakozik rajtam.
-Na én azt hiszem készen vagyok!-húztam be mosolyogva a táskám. Ekkor megakadt a szemem az éjjeli szekrényem fiókjából kilógó képen. Ez az a kép. Amit Ariaék házából hoztam el.
-Kai.-mondtam szinte suttogva, amikor újra ránéztem a képre. Kait felkeltette a hallgatásom, így mellém lépett és ránézett a képre.
-Honnan szerezted ezt?-kérdezte mély dörmögős hangon, szinte dühösen.
-Amikor Ariáék házában voltunk, akkor találtam.-motyogtam zavartam, majd felé fordultam.-Először azt hittem, hogy Theo és Aria van melletted, de jobban megnézve....egyáltalán nem hasonlítanak ezek a gyerekek rájuk.-mondtam, Kai pedig megdörzsölte az arcát.-Kik ezek a kisgyerekek, Kai?-kérdeztem sokára, mire kínosan felnevetett.
-Ők a testvéreim.-mondta ki fagyosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése