*Dorina szemszöge*
Miután elhagytam David szobáját, visszamentem az enyémbe, és bebújtam az ágyamba. Pár másodpercig gondolkoztam, majd éreztem, hogy legurul az arcomon pár kövér könnycsepp. Felgyülemlett bennem a sok stressz, Kai és David civakodásai, a kétely, hogy kijutunk-e innen egyszer valaha is, és persze Theo és a többi barátom hiánya. Anyáék is biztos aggódnak, és ők is persze rettentően hiányoznak.
-Kip-kop!-jelent meg a következő pillanatban Kai az ajtóban.-Upsz, rosszkor?
-Hagyj békén Kai.-törölgettem a szemeim zavartan. Pont ő neki nem kéne sírni látnia.
-Naaa, nekem kiöntheted a lelked.
-Nem kell. Jól vagyok.
-Okés. De erre szükséged lesz.-mondta, majd legyintett egyet ezzel bezárva az ajtómat. Ijedten felültem, de ő csak mosolygott rám.
-Készen állsz?
-Mire?-kérdeztem vissza értetlenül.
-Add a kezed.-mondta, majd felém nyújtotta a kezeit. Vonakodva, de belehelyeztem tenyereim az ő kezeibe, majd rápislantottam.
-Kip-kop!-jelent meg a következő pillanatban Kai az ajtóban.-Upsz, rosszkor?
-Hagyj békén Kai.-törölgettem a szemeim zavartan. Pont ő neki nem kéne sírni látnia.
-Naaa, nekem kiöntheted a lelked.
-Nem kell. Jól vagyok.
-Okés. De erre szükséged lesz.-mondta, majd legyintett egyet ezzel bezárva az ajtómat. Ijedten felültem, de ő csak mosolygott rám.
-Készen állsz?
-Mire?-kérdeztem vissza értetlenül.
-Add a kezed.-mondta, majd felém nyújtotta a kezeit. Vonakodva, de belehelyeztem tenyereim az ő kezeibe, majd rápislantottam.
Lehunyta a szemeit, így én is így tettem, majd a következő pillanatban egy gyertyákkal kivilágított, kis szobában találtuk magunkat. Most David helyett Kai állt mellettem, majd halkan asszisztálni kezdett.
-Tudod, ismertem Ariat. És Theot is. Az a kis lány velem szemben Aria.-mosolygott rám.
-Honnan ismertétek egymást?
-Távoli rokonok voltunk. Nagyon távoli. És közben legjobb barátok is. Miután a szüleim meghaltak, ők fogadtak örökbe, de az apja ugyanúgy bántalmazott mint Ariat és Theot. Meg akartam védeni magam, és őket is. Épp ezért kitaláltam valamit, ami végül nem jött össze.
-És mi volt az?-kérdeztem, miközben a folyamatosan motyogó gyerekeket bámultam.
-Elhatároztam, hogy létrehozok egy szörnyet, amivel megölöm Theoék apját. Ezzel elnyerve magamnak a hatalmat-mivel én voltam a legidősebb-és a szabadságot.
-Te megölted Theoék apját?
-Várd ki a sztori végét kislány. Szóval. Ariat megkértem, hogy segítsen a fekete mágia létrehozásában. Egy olyan lényt akartam, aki pillanatok alatt darabokra szaggatta volna őt.
-És Aria segített ebben?-kérdeztem hitetlenül.
-Természetesen! Hiszen szerelmes volt belém.-vigyorodott el.
-Mi? Aria szerelmes volt beléd? Nem rokonok voltatok?
-De igen. De abban az időben ezzel nem volt baj, és amúgy is eléggé távoliak voltunk ahhoz, hogy legyen köztünk valami. Persze nem volt. Akkoriban Aria még kislány volt, csupán épphogy 8 éves, én pedig 17. Kicsit idősebb voltam.-rántotta meg a vállát.-De most nem ez a lényeg. Ő nem tudta, hogy ez rossz dolog. Hogy ez fekete mágia. Hogy ezzel másoknak fogok ártani. Csak azt tudta, hogy nekem kell, és hogy mindhármunk életét jobbá teszi. És persze a sármomnak se tudott ellenállni.-vigyorgott rám, mire megforgattam a szemeim.-Szóval, létrehoztuk a lényt, de nem tudtuk kordában tartani. Rá támadott az apjukra....és Theora is.-mondta a végét már halkan.
-Miért hagytad? Mi..-mondtam, de a következő pillanatban már a civakodást láttam. A nagy szőrös állat az apjukra ugrott, majd amikor Theo megpróbálta megmenteni az apját, az állat belé harapott. Ő sírva a földre rogyott, majd az anyja lépett a szobába. Eltátotta a száját, majd azonnal motyogni kellett. Az állat arrébb vánszorgott, majd összeesett és üvölteni kezdett. Theoék anyja addig mormolta az igéjét, amíg az el nem tűnt.
-Aria!-ordított az anyja, miközben a férjéhez lépett és pillanatokon belül meggyógyította. A kislány sírva megjelent az ajtóban, de nem tudott mit tenni. Az anyja kivezette az udvarra, így mi is követtük őket.
-Én nem tudtam róla hogy Kai ezt akarja. Csak annyit mondott, hogy jobb lesz nekünk, nem tudtam hogy meg akarja ölni apát.-zokogta Aria folyamatosan.
-Tudom. De részt vettél benne.-mondta az anyja könyörtelenül.
-Szolgák! Azonnal vigyétek el a szemem elől! Soha többé nem akarlak látni!-őrjöngött az apja, mögötte a síró Theoval.-Te is benne voltál?-pördült meg hirtelen a tengelye körül, és verni kezdte a fiút, míg ő Aria után sírt. Miután Ariat elhurcolták az erdő felé, az apja dühödten berongyolt a házba.
-Megígérem hogy jóvá teszem ezt neked.-karolta fel a kisfiút az anyja, majd bevitte a házba.
-Ezt már láttam.-motyogtam.
-Várj.-mondta. A következő pillanatban viszont Kai is előbújt az egyik fa mögül, majd pár másodperc múlva megjelent mellette vagy 20 boszorkány, Ariaék anyjával az élen. Az ifjú Kai üvölteni kezdett, majd pár perc múlva eltűnt.
-És ekkor küldtek engem ide. A börtönvilágba. Aria anyja és a többi boszorkány, az emelkedő segítségével. Épp ezért gondolom, hogy az emelkedő a szükséges eszköz ahhoz, hogy kijussunk.-mondta, már újra a szobámban ülve. Elhúztam a kezem a szorításából, és hitetlenül meredtem magam elé.
-Mi lett Theoval ezután?-kérdeztem.
-Fogalmam sincs. Gondolom a harapással indította el a vérfarkas átkot, aztán amikor az anyja átváltoztatta vámpírrá, akkor rájöttek hogy hibrid.-vonogatta a vállát.
-Tudod, Kai, eddig azt hittem, gonosz vagy. Most már nem hiszem. Tudom, hogy egy manipulatív, önző szociopata vagy!-mondtam, majd egy mozdulattal a falhoz vágtam. Utána ugrottam, majd ütni kezdtem, ahol csak értem.
-Rajta, ölj meg! Sok sikert a kijutáshoz!-mosolyodott el keserűen.
-Nem kell boszorkánynak lenni hogy kijussak. Hiszen akkor a boszorkányokon kívül senki nem juthatna ki innen.-morogtam, majd ránéztem. Szemeiből semmit nem vettem ki, viszont a következő pillanatban a fejembe hasított az az éles fájdalom, miközben Kai folyamatosan motyogott. Összetörte az egyik képkeretem és a fadarabot a mellkasomba röpítette.
-Remélem jót alszol!-hajolt fölém egy nyerő mosollyal, ekkor viszont David jött be morogva, majd az ablak felé hurcolta Kait és kilökte rajta.
-David!-fuldokoltam még mindig, majd megpróbáltam kiszedni magamból a karót. Épphogy nem a szívembe ment.
-Jól vagy?-jött oda David segíteni, majd miután kioperáltuk belőlem a halálos fegyvert, felfektetett az ágyamra.
-Jól leszek.-köhögtem.
-Mindjárt jövök.-tűnt el egy percre, majd amikor visszajött, kezembe nyomott egy kis utánpótlást.
-Köszönöm.-mosolyodtam el, majd megittam az egész zacskóval.
-Mit csinált veled Kai?
-Megmutatta, hogy mi történt igazából. Hogy hogy került ide, és Ariat miért szakították el a családjától.-mosolyodtam el keserűen.
-Értem.
-Menjünk le, nézzük meg. Szerinted meghalt?-kérdeztem az udvar felé menet.
-Fogalmam sincs.-nevetett fel David. Ahogy kiléptünk az ajtón, megtaláltuk Kai élettelen testét, majd bevittük a nappaliba. Beültettem az egyik székre, majd alaposan kikötöztem, és vártam, hogy felébredjen.
-Tudod, ismertem Ariat. És Theot is. Az a kis lány velem szemben Aria.-mosolygott rám.
-Honnan ismertétek egymást?
-Távoli rokonok voltunk. Nagyon távoli. És közben legjobb barátok is. Miután a szüleim meghaltak, ők fogadtak örökbe, de az apja ugyanúgy bántalmazott mint Ariat és Theot. Meg akartam védeni magam, és őket is. Épp ezért kitaláltam valamit, ami végül nem jött össze.
-És mi volt az?-kérdeztem, miközben a folyamatosan motyogó gyerekeket bámultam.
-Elhatároztam, hogy létrehozok egy szörnyet, amivel megölöm Theoék apját. Ezzel elnyerve magamnak a hatalmat-mivel én voltam a legidősebb-és a szabadságot.
-Te megölted Theoék apját?
-Várd ki a sztori végét kislány. Szóval. Ariat megkértem, hogy segítsen a fekete mágia létrehozásában. Egy olyan lényt akartam, aki pillanatok alatt darabokra szaggatta volna őt.
-És Aria segített ebben?-kérdeztem hitetlenül.
-Természetesen! Hiszen szerelmes volt belém.-vigyorodott el.
-Mi? Aria szerelmes volt beléd? Nem rokonok voltatok?
-De igen. De abban az időben ezzel nem volt baj, és amúgy is eléggé távoliak voltunk ahhoz, hogy legyen köztünk valami. Persze nem volt. Akkoriban Aria még kislány volt, csupán épphogy 8 éves, én pedig 17. Kicsit idősebb voltam.-rántotta meg a vállát.-De most nem ez a lényeg. Ő nem tudta, hogy ez rossz dolog. Hogy ez fekete mágia. Hogy ezzel másoknak fogok ártani. Csak azt tudta, hogy nekem kell, és hogy mindhármunk életét jobbá teszi. És persze a sármomnak se tudott ellenállni.-vigyorgott rám, mire megforgattam a szemeim.-Szóval, létrehoztuk a lényt, de nem tudtuk kordában tartani. Rá támadott az apjukra....és Theora is.-mondta a végét már halkan.
-Miért hagytad? Mi..-mondtam, de a következő pillanatban már a civakodást láttam. A nagy szőrös állat az apjukra ugrott, majd amikor Theo megpróbálta megmenteni az apját, az állat belé harapott. Ő sírva a földre rogyott, majd az anyja lépett a szobába. Eltátotta a száját, majd azonnal motyogni kellett. Az állat arrébb vánszorgott, majd összeesett és üvölteni kezdett. Theoék anyja addig mormolta az igéjét, amíg az el nem tűnt.
-Aria!-ordított az anyja, miközben a férjéhez lépett és pillanatokon belül meggyógyította. A kislány sírva megjelent az ajtóban, de nem tudott mit tenni. Az anyja kivezette az udvarra, így mi is követtük őket.
-Én nem tudtam róla hogy Kai ezt akarja. Csak annyit mondott, hogy jobb lesz nekünk, nem tudtam hogy meg akarja ölni apát.-zokogta Aria folyamatosan.
-Tudom. De részt vettél benne.-mondta az anyja könyörtelenül.
-Szolgák! Azonnal vigyétek el a szemem elől! Soha többé nem akarlak látni!-őrjöngött az apja, mögötte a síró Theoval.-Te is benne voltál?-pördült meg hirtelen a tengelye körül, és verni kezdte a fiút, míg ő Aria után sírt. Miután Ariat elhurcolták az erdő felé, az apja dühödten berongyolt a házba.
-Megígérem hogy jóvá teszem ezt neked.-karolta fel a kisfiút az anyja, majd bevitte a házba.
-Ezt már láttam.-motyogtam.
-Várj.-mondta. A következő pillanatban viszont Kai is előbújt az egyik fa mögül, majd pár másodperc múlva megjelent mellette vagy 20 boszorkány, Ariaék anyjával az élen. Az ifjú Kai üvölteni kezdett, majd pár perc múlva eltűnt.
-És ekkor küldtek engem ide. A börtönvilágba. Aria anyja és a többi boszorkány, az emelkedő segítségével. Épp ezért gondolom, hogy az emelkedő a szükséges eszköz ahhoz, hogy kijussunk.-mondta, már újra a szobámban ülve. Elhúztam a kezem a szorításából, és hitetlenül meredtem magam elé.
-Mi lett Theoval ezután?-kérdeztem.
-Fogalmam sincs. Gondolom a harapással indította el a vérfarkas átkot, aztán amikor az anyja átváltoztatta vámpírrá, akkor rájöttek hogy hibrid.-vonogatta a vállát.
-Tudod, Kai, eddig azt hittem, gonosz vagy. Most már nem hiszem. Tudom, hogy egy manipulatív, önző szociopata vagy!-mondtam, majd egy mozdulattal a falhoz vágtam. Utána ugrottam, majd ütni kezdtem, ahol csak értem.
-Rajta, ölj meg! Sok sikert a kijutáshoz!-mosolyodott el keserűen.
-Nem kell boszorkánynak lenni hogy kijussak. Hiszen akkor a boszorkányokon kívül senki nem juthatna ki innen.-morogtam, majd ránéztem. Szemeiből semmit nem vettem ki, viszont a következő pillanatban a fejembe hasított az az éles fájdalom, miközben Kai folyamatosan motyogott. Összetörte az egyik képkeretem és a fadarabot a mellkasomba röpítette.
-Remélem jót alszol!-hajolt fölém egy nyerő mosollyal, ekkor viszont David jött be morogva, majd az ablak felé hurcolta Kait és kilökte rajta.
-David!-fuldokoltam még mindig, majd megpróbáltam kiszedni magamból a karót. Épphogy nem a szívembe ment.
-Jól vagy?-jött oda David segíteni, majd miután kioperáltuk belőlem a halálos fegyvert, felfektetett az ágyamra.
-Jól leszek.-köhögtem.
-Mindjárt jövök.-tűnt el egy percre, majd amikor visszajött, kezembe nyomott egy kis utánpótlást.
-Köszönöm.-mosolyodtam el, majd megittam az egész zacskóval.
-Mit csinált veled Kai?
-Megmutatta, hogy mi történt igazából. Hogy hogy került ide, és Ariat miért szakították el a családjától.-mosolyodtam el keserűen.
-Értem.
-Menjünk le, nézzük meg. Szerinted meghalt?-kérdeztem az udvar felé menet.
-Fogalmam sincs.-nevetett fel David. Ahogy kiléptünk az ajtón, megtaláltuk Kai élettelen testét, majd bevittük a nappaliba. Beültettem az egyik székre, majd alaposan kikötöztem, és vártam, hogy felébredjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése