-Amikor gyerek voltam, apám nem engedte anyámat varázsolni, így beletette ebbe a késbe az erejét. Nem sokkal később anyámat megölte, mert engem tanított különféle mágiákra, de mielőtt engem is megölt volna én vetettem véget a nyomorúságos életének. Anyám minden ereje ebben a késben van. Vagyis volt. Elszívtam.
-Okés. De az emelkedő még mindig nincs meg.
-Ami késik, nem múlik drága.-indult vissza a kocsihoz, de David megint nem bírta ki hogy ne szóljon be, így hitetlenül elröhögte magát.
-Hé! Ki mondta hogy hiszek neki? Attól hogy ki akarok jutni innen és ezzel minden lehetőséget megragadok nem vagyok ostoba! Akkor lennék ostoba ha feladnám. De azt sose fogom megtenni.
-Nyugi! Minden oké.-jött vissza Kai.-Mehetünk vagy itt fogtok vitázni egész este?-kérdezte, majd beült a kocsiba. Mérgesen Davidre pillantottam, majd beültem Kai mellé, ő pedig mögénk. Ahogy hazaértünk, felrongyoltam az emeletre hogy lefürödhessek. Amint megvoltam vele, magamra csavartam a törölközőm és kiléptem, de legnagyobb meglepetésemre Kaiba ütköztem.
-Ugye nem mondod komolyan hogy leskelődtél?-kérdeztem, miközben alig bírtam vissza tartani a nevetést.
-Nem vagyok már gyerek. Amit akarok azt megnézek.-mondta, majd csettintett egyet, ami miatt fellibbent a törölközőm.
-Perverz állat!-kiabáltam utána, miután bement a fürdőbe, de csak egy halk kuncogást hallottam válaszul. Engem ez a gyerek ki fog készíteni idegileg.
*Aria szemszöge*
Két napja próbálunk Davidék nyomára bukkanni, de semmi. Szó szerint elnyelte őket a föld.
-Oké, oké. Új terv kell. Keresnünk kell egy boszorkányt aki nem akar megölni minket.-mondta Theo. Azóta nem volt hír a híres boszorkányról, amióta eltüntette Davidéket.
-Lydia Banshee, nem igaz?-pattantam fel hirtelen.
-De, igen. Miért?
-A nagyija tudott varázsolni. Lydiának is tudnia kell!
-Igazad van. Hiszen ő segített a kiteljesedésemben. De te honnan tudod ezeket?
-A Martin boszorkányok messze híresek. De nem ez a fontos! Indulj már!-lökdöstem ki az ajtón, majd beültünk a kocsimba és egyenesen Lydiáékhoz hajtottunk. Theo szinte ráfeküdt a csengőre, pedig elég későre járt már.
-Elég már!-szóltam a bátyámra, aki csak pofákat mutogatott. A vállába bokszoltam, amikor hangot hallottunk.
-Nyitom már!-hallottuk Lydia hangját, majd azt is ahogy visszaküldi az anyukáját aludni.
-Mit kerestek itt?-kérdezte, ahogy kitárta az ajtót.
-Szerintünk te tudnál segíteni abban, hogy megtaláljuk Dorináékat.-mondta Theo. Lydia még visszafordult egy másodpercre, majd becsukta maga mögött az ajtót.
-Hogyan?-kérdezte értetlenül.
-A nagyid, és a felmenőid tudtak varázsolni a Banshee képesség mellett. Úgy gondolom te is képes vagy rá.-mondtam.
-Öhm, és akkor nekem mit kell tennem?
-Gyere velem.-mosolyodtam el.-Csak előbb hívd ide anyukádat légyszíves.-mondtam. Lydia kihívta az anyukáját, így megigézhettem, hogy elvisszük a lányát egy pár órára. Igen, az éjszaka közepén.
-Nyitom már!-hallottuk Lydia hangját, majd azt is ahogy visszaküldi az anyukáját aludni.
-Mit kerestek itt?-kérdezte, ahogy kitárta az ajtót.
-Szerintünk te tudnál segíteni abban, hogy megtaláljuk Dorináékat.-mondta Theo. Lydia még visszafordult egy másodpercre, majd becsukta maga mögött az ajtót.
-Hogyan?-kérdezte értetlenül.
-A nagyid, és a felmenőid tudtak varázsolni a Banshee képesség mellett. Úgy gondolom te is képes vagy rá.-mondtam.
-Öhm, és akkor nekem mit kell tennem?
-Gyere velem.-mosolyodtam el.-Csak előbb hívd ide anyukádat légyszíves.-mondtam. Lydia kihívta az anyukáját, így megigézhettem, hogy elvisszük a lányát egy pár órára. Igen, az éjszaka közepén.
-Mehetünk!-mosolyodtam el, majd beültünk most már hárman a kocsiba, és visszaindultunk hozzánk.
-Szóval. Ha esetleg nem tudnád, én is boszorkány voltam, szóval tudok pár varázsigét. Kezdhetnénk azzal ami a legfontosabb most. Tessék, itt van David karkötője.-mondtam folyamatosan, majd hoztam pár gyertyát, és egy térképet.-Oké. Most mond utánam. Ez a helymeghatározó varázsige. Phasmatos Tribum Nas Ex Veras.-fogtam meg Lydia kezét, majd amikor már magától motyogta, arrébb álltam.
-Nem megy. Nem találom őket.-mondta Lydia. Ekkor viszont mindhármunk telefonja megcsörrent.
"Kezdő boszi nem jó boszi. De talán én segíthetek. Csók -A"
-Nem kell a segítsége ennek a ribancnak.-mondta Theo.-Megoldjuk egyedül is.-mondta, majd elbúcsúztunk Lydiatól és Theo hazavitte. Már épp lefeküdni készültem volna, amikor csöngettek.
-Jövök!-kiabáltam, majd kitártam az ajtót, de csak egy boríték volt. Rajta a nevem és Theo neve. Kibontottam, majd elolvastam azt az egy sort, ami rajta állt.
"Malachai Parker. 1420. május 24. Ez elég lesz a megoldáshoz. -A"
Meglepettségemben elejtettem a levelet, de épp akkor lépett be Theo az ajtón.
-Mi a baj?-lépett oda hozzám, majd felvette a papírt a földről és elolvasta. A meglepettség az ő arcára is kiült.
-Az a Malachai?-kérdezte halkan.
-Igen.-motyogtam halkan. Theo erre teljesen elvesztette a fejét, így felborította az asztalt és a székeket is, majd a hajába túrt.
-Theo, kérlek.-motyogtam.
-Remek, nem? A barátnőm azzal a szörnyeteggel van! Bezárva egy börtön világba! Egy kibaszott börtön világba!-őrjöngött. Odamentem hozzá, majd szorosan magamhoz öleltem.
-Ha tényleg ott vannak, nem tudunk rajtuk segíteni. Ahhoz hogy Lydia odaküldjön minket, vagy kiszabadítsa őket hónapok kellenek még. Másik boszorkányt meg nem ismerek, és amúgy se tenné meg. Szóval, nekik kell kijutniuk.
-De akkor jön velük Kai is! Akiről ha nem tudnád, egy szociopata.-mondta még mindig ingerülten.
-Tudom! De ezen mi ne vesszünk össze, kérlek.-nyugtatgattam még mindig.
-Okés.-mondta.-Akkor találjuk ki, hogyan tovább.
-Hm..mondjuk kereshetnénk egy boszorkányt, aki nem próbál bosszút állni rajtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése