-Jól vagy?-simította meg Theo az arcom.
-Persze. Én jól. A többieknek volt igazán fájó ez a videó. Én örülök, hogy -A megölt aznap éjjel. Így örökké veled lehetek.-mosolyogtam, majd nyomtam a szájára egy puszit.
-Pontosan.-mosolyodott el ő is, majd ahogy azt eleve elterveztük, kimentünk a garázsba, bár már eléggé sötétedett, szóval vittünk magunkkal elemlámpát. Ahogy feloltottam, kiégett.
-Bassza meg, ebből kifogyott az elem. Hozol egy másikat? A konyhában van a felső polcon.-mondtam. Amíg Theo hozott másik elemet, a telefonommal próbáltam világítani, de nem adott valami sok fényt. Majdnem felbuktam az egyik rossz útban hagyott vödörben, majd felsikítottam, amikor megláttam valami döglöttet a földön.
-Fuuuj.-nyafogtam, de próbáltam nem törődni vele. Amikor végre megtaláltam a dobozokat, amiben a régi játékaim voltak, megkönnyebbülten felsóhajtottam. Az egyik tetején rögtön egy, az életemet megváltoztató baba volt. Körülbelül 4 éves lehettem, amikor megkaptam a babát. Mentem is vele dicsekedni a kicsi Vaninak és a kicsi Lydiának, akik persze azonnal játszani akartak vele. Én túlságosan féltettem a babám, ezért nem nagyon akartam odaadni nekik, ők pedig velem veszekedtek azon, hogy miért nem adom oda, és egymással, hogy kié legyen először. Már a sírás határán álltunk mindhárman, amikor odajött egy kisfiú, és ő kérte el először a babámat, majd együtt kezdtünk el mind a négyen játszani. És ekkor lett David is a legjobb barátunk.
Pár könnycsepp előbújt a szememből, de csak mosolyogva figyeltem a babát, amikor Theo visszatért.
-Nem találtam elemet, de másik lámpát igen.-mondta, majd felkapcsolta ezzel kisütve a szemem.-Bocsi.-nevetett fel.
-Semmi baj. Képzeld, ennek a babának köszönhetően lettünk legjobb barátok Daviddel.-mutattam fel büszkén.
-Hát, elég rongyos szegény.-nevetett fel.
-Ajj, nem az a lényeg.-dobtam nevetve mellkason a játékkal.
-Tudom.-mosolygott rám, majd nyomott egy csókot a számra és felkapta a mellettem levő dobozok egyikét. Én is becipeltem egy másikat, majd böngészni kezdtem őket. Találtam egy csomó kiskori képet, amik nem tudom miért lettek oda kicipelve. Találtam az elsős szülinapomról is képeket, amin szintén ott volt az én akkori squad-om, és még egy kislány. Erica. Mosolyogva néztem a képet, majd letéptem őt a széléről és kidobtam a kukába.
-Ezt miért csináltad?-kérdezte meglepődve Theo.
-Mert volt egy közös képem a régi, és már halott A-val.-vontam meg a vállam, mire felnevetett és az ölébe rántott.
-Úgy látom, jó gyermekkorod volt.-mosolygott, miközben a képeket nézegettük.
-Igen. Boldogabb nem is lehetett volna. Vannak emlékeim, nagyon kicsi koromból, de nem sok. Például amikor a kismotorommal szeltem az udvarunkat a "My Little Pony"-t énekelve, vagy amikor Daviddel betapasztottuk sárral a házuk oldalát.-nevettem fel.
-Aranyos kislány voltál.-mosolyodott el.-Nekem nem volt szép gyermekkorom.-rántotta meg a vállát, de láttam rajta hogy kicsit elkenődött.
-Mi történt?-kérdeztem halkan, majd összekulcsoltam a kezeinket.
-Apám sosem törődött velem úgy, mint a fiával, mint egy kisgyerekkel. Kezdetektől fogva csak az érdekelte, hogy én leszek az uralkodó, de nem szeretett sosem. Nem játszott velem, nagyobb koromban állandóan csak tanítgatott engem, és ha valamit nem tudtam, megvert meg ilyenek. Arról ne is beszéljünk, hogy anyámat is verte, és kitagadta a családból Ariat. Nem volt egyáltalán jó ember.
-Sajnálom.-motyogtam, majd nyomtam a homlokára egy puszit.
-Nem gond. 600 éve volt.-nevetett fel.-De most, hogy Aria felbukkant, eszembe juttatta megint, hogy milyen egy köcsög is volt.-motyogta.
-De ő már a múlt. Nem fog téged bántani többé.
-Tudom. Te vagy a jelen, akinek ideje fürdenie és lefeküdnie, mert holnap iskola.
-Megfürdetsz?-haraptam az ajkamba, mire hangosan beszívta a levegőt.
-Nem kéne ezt csinálnod.-markolt a fenekembe.-Ha nem fogom tudni visszafogni magam, a te hibád lesz.
-Vállalom a felelősséget.-motyogtam, majd kiszálltam az öléből, ügyelve hogy végigsimítsak férfiasságán, majd felszaladtam az emeletre. Theo hevesen az ágyra lökött, majd levette rólam a ruhámat. Kuncogva vettem tudomásul, hogy eléggé felizgatta az a kis gesztus az előbb.
-Gyönyörű vagy.-motyogta, majd megcsókolt. Fordítottam a helyzetünkön, hogy én lehessek felül, majd lekaptam a pólóját és a nadrágját is lerángattam róla, majd átestünk egy fantasztikus estén.
-Gyorsan lezuhanyozok!-nyomtam egy puszit a szájára, majd nagy nehezen kikeltem az ágyból és a fürdőbe mentem. Az előbb történtek miatt éreztem, hogy még mindig piros az arcom, és nem bírom levakarni róla a vigyort. Ez az én bajom, túlságosan is oda vagyok érte.
-Mehetsz!-léptem ki a fürdőből. Mielőtt bement volna, nyomott egy csókot a számra. Gyorsan felkaptam egy pizsit, majd bebújtam az ágyba. Nem bírtam visszafogni az álmosságom, így pár perc múlva már aludtam is.
Reggel Theo vitt el a suliba, mivel a 3 nagy zsákot nem nagyon tudtam volna bevinni.
-Szólok Davidnek, hogy jöjjön ki és segítsen bevinni a cuccokat.-kaptam a telefonomhoz, majd felhívtam az illetőt.-Szia David. Ki tudnál jönni a suli elé? Hoztam 3 zsák cuccot és bár vámpír vagyok, nem bírom bevinni.-nevettem fel.
-Persze. Én jól. A többieknek volt igazán fájó ez a videó. Én örülök, hogy -A megölt aznap éjjel. Így örökké veled lehetek.-mosolyogtam, majd nyomtam a szájára egy puszit.
-Pontosan.-mosolyodott el ő is, majd ahogy azt eleve elterveztük, kimentünk a garázsba, bár már eléggé sötétedett, szóval vittünk magunkkal elemlámpát. Ahogy feloltottam, kiégett.
-Bassza meg, ebből kifogyott az elem. Hozol egy másikat? A konyhában van a felső polcon.-mondtam. Amíg Theo hozott másik elemet, a telefonommal próbáltam világítani, de nem adott valami sok fényt. Majdnem felbuktam az egyik rossz útban hagyott vödörben, majd felsikítottam, amikor megláttam valami döglöttet a földön.
-Fuuuj.-nyafogtam, de próbáltam nem törődni vele. Amikor végre megtaláltam a dobozokat, amiben a régi játékaim voltak, megkönnyebbülten felsóhajtottam. Az egyik tetején rögtön egy, az életemet megváltoztató baba volt. Körülbelül 4 éves lehettem, amikor megkaptam a babát. Mentem is vele dicsekedni a kicsi Vaninak és a kicsi Lydiának, akik persze azonnal játszani akartak vele. Én túlságosan féltettem a babám, ezért nem nagyon akartam odaadni nekik, ők pedig velem veszekedtek azon, hogy miért nem adom oda, és egymással, hogy kié legyen először. Már a sírás határán álltunk mindhárman, amikor odajött egy kisfiú, és ő kérte el először a babámat, majd együtt kezdtünk el mind a négyen játszani. És ekkor lett David is a legjobb barátunk.
Pár könnycsepp előbújt a szememből, de csak mosolyogva figyeltem a babát, amikor Theo visszatért.
-Nem találtam elemet, de másik lámpát igen.-mondta, majd felkapcsolta ezzel kisütve a szemem.-Bocsi.-nevetett fel.
-Semmi baj. Képzeld, ennek a babának köszönhetően lettünk legjobb barátok Daviddel.-mutattam fel büszkén.
-Hát, elég rongyos szegény.-nevetett fel.
-Ajj, nem az a lényeg.-dobtam nevetve mellkason a játékkal.
-Tudom.-mosolygott rám, majd nyomott egy csókot a számra és felkapta a mellettem levő dobozok egyikét. Én is becipeltem egy másikat, majd böngészni kezdtem őket. Találtam egy csomó kiskori képet, amik nem tudom miért lettek oda kicipelve. Találtam az elsős szülinapomról is képeket, amin szintén ott volt az én akkori squad-om, és még egy kislány. Erica. Mosolyogva néztem a képet, majd letéptem őt a széléről és kidobtam a kukába.
-Ezt miért csináltad?-kérdezte meglepődve Theo.
-Mert volt egy közös képem a régi, és már halott A-val.-vontam meg a vállam, mire felnevetett és az ölébe rántott.
-Úgy látom, jó gyermekkorod volt.-mosolygott, miközben a képeket nézegettük.
-Igen. Boldogabb nem is lehetett volna. Vannak emlékeim, nagyon kicsi koromból, de nem sok. Például amikor a kismotorommal szeltem az udvarunkat a "My Little Pony"-t énekelve, vagy amikor Daviddel betapasztottuk sárral a házuk oldalát.-nevettem fel.
-Aranyos kislány voltál.-mosolyodott el.-Nekem nem volt szép gyermekkorom.-rántotta meg a vállát, de láttam rajta hogy kicsit elkenődött.
-Mi történt?-kérdeztem halkan, majd összekulcsoltam a kezeinket.
-Apám sosem törődött velem úgy, mint a fiával, mint egy kisgyerekkel. Kezdetektől fogva csak az érdekelte, hogy én leszek az uralkodó, de nem szeretett sosem. Nem játszott velem, nagyobb koromban állandóan csak tanítgatott engem, és ha valamit nem tudtam, megvert meg ilyenek. Arról ne is beszéljünk, hogy anyámat is verte, és kitagadta a családból Ariat. Nem volt egyáltalán jó ember.
-Sajnálom.-motyogtam, majd nyomtam a homlokára egy puszit.
-Nem gond. 600 éve volt.-nevetett fel.-De most, hogy Aria felbukkant, eszembe juttatta megint, hogy milyen egy köcsög is volt.-motyogta.
-De ő már a múlt. Nem fog téged bántani többé.
-Tudom. Te vagy a jelen, akinek ideje fürdenie és lefeküdnie, mert holnap iskola.
-Megfürdetsz?-haraptam az ajkamba, mire hangosan beszívta a levegőt.
-Nem kéne ezt csinálnod.-markolt a fenekembe.-Ha nem fogom tudni visszafogni magam, a te hibád lesz.
-Vállalom a felelősséget.-motyogtam, majd kiszálltam az öléből, ügyelve hogy végigsimítsak férfiasságán, majd felszaladtam az emeletre. Theo hevesen az ágyra lökött, majd levette rólam a ruhámat. Kuncogva vettem tudomásul, hogy eléggé felizgatta az a kis gesztus az előbb.
-Gyönyörű vagy.-motyogta, majd megcsókolt. Fordítottam a helyzetünkön, hogy én lehessek felül, majd lekaptam a pólóját és a nadrágját is lerángattam róla, majd átestünk egy fantasztikus estén.
-Gyorsan lezuhanyozok!-nyomtam egy puszit a szájára, majd nagy nehezen kikeltem az ágyból és a fürdőbe mentem. Az előbb történtek miatt éreztem, hogy még mindig piros az arcom, és nem bírom levakarni róla a vigyort. Ez az én bajom, túlságosan is oda vagyok érte.
-Mehetsz!-léptem ki a fürdőből. Mielőtt bement volna, nyomott egy csókot a számra. Gyorsan felkaptam egy pizsit, majd bebújtam az ágyba. Nem bírtam visszafogni az álmosságom, így pár perc múlva már aludtam is.
Reggel Theo vitt el a suliba, mivel a 3 nagy zsákot nem nagyon tudtam volna bevinni.
-Szólok Davidnek, hogy jöjjön ki és segítsen bevinni a cuccokat.-kaptam a telefonomhoz, majd felhívtam az illetőt.-Szia David. Ki tudnál jönni a suli elé? Hoztam 3 zsák cuccot és bár vámpír vagyok, nem bírom bevinni.-nevettem fel.
-Hol a lovagod?-kérdezte szarkasztikusan.
-Ő ugyanúgy néz ki mint te, szóval nem szerencsés. Siess!-tettem le, majd kipattantam a kocsiból. Kivettem a 3 hatalmas zsákot a csomagtartóból, majd ledobtam a földre amíg David megérkezik.
-Talizunk suli után?-kérdeztem Theot.
-Persze. Jöjjek érted?-kérdezte, miközben átkarolta a derekam.
-Ahha.-mosolyodtam el, majd hosszasan megcsókoltam.
-Khm.-köhintett David.-Ezek azok?
-Igen.-motyogtam. Vetett Theora egy rosszalló pillantást, majd felkapott két zsákot és elindult. Még nyomtam egy rövid csókot Theo szájára, majd felkaptam a harmadikat.
-Hé!-motyogtam, amikor nagy nehezen beértem őt.-Nem kéne ilyennek lenned vele. Már megváltozott.
-Te higgy amit akarsz, de megölt engem. Nem fogok jó pofizni vele.
-Nem kértem ezt.-mondtam szomorúan.
-Figyelj!-sóhajtott fel, majd megállt előttem.-Téged imádlak, tudod jól, és tisztelem a döntésedet, csak nem bízok benne, ennyi.-mondta.
-Én is imádlak.-öleltem meg mosolyogva.-Allisonnal minden okés?-kérdeztem, majd letettük az éppen valakivel ordibáló Lydia mellé a zsákokat.
-Hát, nem annyira, de meglátjuk mi lesz.-húzta el a száját.
-Mi történt?-kérdeztem meglepődve.-Várj itt egy percet.-mentem oda Lydiához.
-Nem hiszem el, hogy nem tudjátok különválogatni a női és férfi ruhákat!-kiabált még mindig.-Oh, szia Dorina!-mosolyodott el.
-Szia Lyds.-nevettem fel.-Hoztam 3 zsák cuccot.
-Köszönjük adományát a Beacon Hillsi gimnázium nevében.-vette el a zsákokat.
-És mikor kezdődik az adakozás?
-Igazából, nem sértésből, de a tegnapiak miatt nem biztos hogy jó lenne, ha ti osztogatnátok. Én is kiszállnék, ha nem én szerveztem volna.
-Oh. Okés. A többieknek mondtad már?
-Igen. És tényleg bocsi.
-Semmi gond.-mosolyodtam el, majd megöleltem és a terembe mentem. Rögtön Davidet kerestem, de nem volt még benn.
-Ki lettünk rúgva.-dobtam le a padra a táskám.
-Ja, pedig tök jó lógási lehetőség lett volna!-motyogta Sandra, mire felnevettünk.
-Majd máskor, Sandra.-ölelte át a vállát Ana.
-Ma mi lesz akkor?-kérdezte Allison.
-Hát, Scott úgy tervezte hogy nálunk lennének mindketten kikötözve.
-Okés. Menjünk?
-Ha akartok, átjöhettek, és csinálhatunk valamit. Mi már tudjuk kontrollálni magunkat.-mosolyodott el.
-Én benne vagyok! Végül is péntek van.-mondta Vani is.
-Okés, akkor ezt megbeszéltük.-mondtam, majd leültünk a helyeinkre.
3. szünetre már szinte minden elfogyott, aminek Lydia nagyon örült. Mi is próbáltuk támogatni, vettem két felsőt meg egy kardigánt.
-Azt én hoztam be.-nevetett fel Allison a kardigánra mutatva.
-Hát, a helyedbe én nem dobtam volna ki.-szorítottam magamhoz az anyagdarabot, majd Allisonnal együtt bementünk a tesiöltözőbe.
-Dorina, Allison!-szaladt hozzánk a tanárnő.-Mielőtt átöltöztök, bevinnétek 10 kosárlabdát a terembe?
-Persze, tanárnő!-mondtam. Ledobtuk a cuccunkat, majd bementünk. Felkaptam 3 kosárlabdát, amikor az egyiken megláttam egy feliratot.
"Jé, kitől is kapott ő jóéjt puszit? -A" és egy kép Allisonról és Scottról, ahogy este Allisonék háza előtt csókolóznak.
-Mi az?-jött oda Al, hogy megnézze, de most a szemébe se tudtam nézni. Ledobtam a kosárlabdákat, majd kirontottam a teremből.
-Dorina, várj már!-szaladt utánam.
-Meg csaltad Davidet! Ez volt a baja, és én nem hallgattam meg.
-Figyelj, én...nem tudom hogy magyarázhatnám meg, de hirtelen történt a dolog. És nem tudom megbántam-e.
-De ha így érzel miért nem szakítasz vele?-kiabáltam, mire kijöttek a lányok az öltözőből. Elrohantam a fiú öltözőbe, majd bementem. A sok gyökér között, akik csak 'huh'-ogtak, végre megtaláltam Davidet.
-Tudom, mi történt, és sajnálom, hogy nem hallgattalak meg.-mondtam, majd szorosan magamhoz öleltem.
-Semmi baj.
-Lekiabáltam a fejét, szóval...-nevettem fel.
-Ez miatt ti ne vesszetek össze. Én se vesztem össze Scottal...annyira.-motyogta.
-Okés. Béküljetek ki ti is.-mosolyogtam, majd elhagytam a szobát és visszamentem órára.
-Hé, kell még valami?-kérdeztem, miközben ledobtam a nagy zsák láncot, amit hoztam Sandráék pincéjébe.
-Nem, ennyi elég lesz.-nézett furán a kb. 20 méter láncra Scott.
-Mi van? Nem bírnak úgyse nyugton maradni, kell ez.
-Okés!-tette fel védekezőn a kezét, majd elkezdte a srácok kikötözését. Puffogva leültem az egyik székre és vártam hogy kapjak valami feladatot, amikor meghallottam Theo kocsijának brummogását. Kimentem a ház elé, majd mosolyogva figyeltem, ahogy ő és Aria közelednek.
-Majd máskor, Sandra.-ölelte át a vállát Ana.
-Ma mi lesz akkor?-kérdezte Allison.
-Hát, Scott úgy tervezte hogy nálunk lennének mindketten kikötözve.
-Okés. Menjünk?
-Ha akartok, átjöhettek, és csinálhatunk valamit. Mi már tudjuk kontrollálni magunkat.-mosolyodott el.
-Okés, akkor ezt megbeszéltük.-mondtam, majd leültünk a helyeinkre.
3. szünetre már szinte minden elfogyott, aminek Lydia nagyon örült. Mi is próbáltuk támogatni, vettem két felsőt meg egy kardigánt.
-Azt én hoztam be.-nevetett fel Allison a kardigánra mutatva.
-Hát, a helyedbe én nem dobtam volna ki.-szorítottam magamhoz az anyagdarabot, majd Allisonnal együtt bementünk a tesiöltözőbe.
-Dorina, Allison!-szaladt hozzánk a tanárnő.-Mielőtt átöltöztök, bevinnétek 10 kosárlabdát a terembe?
-Persze, tanárnő!-mondtam. Ledobtuk a cuccunkat, majd bementünk. Felkaptam 3 kosárlabdát, amikor az egyiken megláttam egy feliratot.
"Jé, kitől is kapott ő jóéjt puszit? -A" és egy kép Allisonról és Scottról, ahogy este Allisonék háza előtt csókolóznak.
-Mi az?-jött oda Al, hogy megnézze, de most a szemébe se tudtam nézni. Ledobtam a kosárlabdákat, majd kirontottam a teremből.
-Dorina, várj már!-szaladt utánam.
-Meg csaltad Davidet! Ez volt a baja, és én nem hallgattam meg.
-Figyelj, én...nem tudom hogy magyarázhatnám meg, de hirtelen történt a dolog. És nem tudom megbántam-e.
-De ha így érzel miért nem szakítasz vele?-kiabáltam, mire kijöttek a lányok az öltözőből. Elrohantam a fiú öltözőbe, majd bementem. A sok gyökér között, akik csak 'huh'-ogtak, végre megtaláltam Davidet.
-Tudom, mi történt, és sajnálom, hogy nem hallgattalak meg.-mondtam, majd szorosan magamhoz öleltem.
-Semmi baj.
-Lekiabáltam a fejét, szóval...-nevettem fel.
-Ez miatt ti ne vesszetek össze. Én se vesztem össze Scottal...annyira.-motyogta.
-Okés. Béküljetek ki ti is.-mosolyogtam, majd elhagytam a szobát és visszamentem órára.
-Hé, kell még valami?-kérdeztem, miközben ledobtam a nagy zsák láncot, amit hoztam Sandráék pincéjébe.
-Nem, ennyi elég lesz.-nézett furán a kb. 20 méter láncra Scott.
-Mi van? Nem bírnak úgyse nyugton maradni, kell ez.
-Okés!-tette fel védekezőn a kezét, majd elkezdte a srácok kikötözését. Puffogva leültem az egyik székre és vártam hogy kapjak valami feladatot, amikor meghallottam Theo kocsijának brummogását. Kimentem a ház elé, majd mosolyogva figyeltem, ahogy ő és Aria közelednek.
-Hali!-szaladt hozzám Aria mosolyogva, majd megölelt.
-Szia Aria, gyere be!-kiabált Sandra, mire a lány át tudta lépni a küszöböt.
-Szia!-mosolygott rám Theo, majd nyomott a homlokomra egy puszit.
-Szia!-motyogtam, majd bekiabáltam Sandrának.-Behívnád, kérlek?-kérdeztem.
-Hm, nem tudom jó ötlet-e.-morogta, de én csak megforgattam a szemem.-Gyere be, Theo. A te falkádat az udvaron kötözzük ki.-mondta hanyagul Sandra.
-Okés. Kell segítség?-ment Scotthoz Theo, én pedig a lányokhoz loholtam.
-Sandra, kérlek ne légy ilyen bunkó vele.
-Tudjuk, min mentél miatta keresztül, szóval kell egy kis idő nekünk, mire elfogadjuk.-mondta mindenki helyett is.
-Tényleg mindannyian így gondoljátok?-kérdeztem, de csak néma hallgatást kaptam válaszul.-Okés. Tudom, hogy csak jót akartok nekem, de azzal tesztek jót ha elfogadjátok.
-Értettük, hercegnő.-nevetett Ana. Szem forgatva elnevettem magam, majd Theora kaptam a fejem, aki bőszen telefonált.
-Josh, ennél pontosabb leírást nem tudok adni a házukhoz. Istenem, hogy mind ilyen hülyék vagytok.-viharzott el mellettem, gondolom ki a kocsihoz. Halkan felnevettem, majd Davidre és Liamre pislantottam. Kíváncsi vagyok, mit hoz az éjszaka.
-Sandra, kérlek ne légy ilyen bunkó vele.
-Tudjuk, min mentél miatta keresztül, szóval kell egy kis idő nekünk, mire elfogadjuk.-mondta mindenki helyett is.
-Tényleg mindannyian így gondoljátok?-kérdeztem, de csak néma hallgatást kaptam válaszul.-Okés. Tudom, hogy csak jót akartok nekem, de azzal tesztek jót ha elfogadjátok.
-Értettük, hercegnő.-nevetett Ana. Szem forgatva elnevettem magam, majd Theora kaptam a fejem, aki bőszen telefonált.
-Josh, ennél pontosabb leírást nem tudok adni a házukhoz. Istenem, hogy mind ilyen hülyék vagytok.-viharzott el mellettem, gondolom ki a kocsihoz. Halkan felnevettem, majd Davidre és Liamre pislantottam. Kíváncsi vagyok, mit hoz az éjszaka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése