Mi csak a tenyereinkbe temettük az arcunkat, és nem tudtuk hogy magyarázzuk ezt meg Ariának. Szegény lány, már az első nap szembesülnie kell A-val és a kicseszéseivel.
-Mi ez?-kérdezte most már idegesebben.
-Van valaki, aki már majdnem egy éve zaklat minket keresztbe tesz nekünk, és most hogy látja, hogy velünk kezdtél el barátkozni, rád is rád szállt. Bocsi.-mondtam.
-És miért nem keresitek meg?
-Egyszer már megtaláltuk, de akkor megölte magát. Most pedig valaki a helyébe lépett.
-Miért nem mentek el a rendőrségre?-kérdezte.
-Nem mertünk.
-Én nem félek tőle. Ennek ma este véget vetünk. Elmegyünk a rendőrségre.-mondta. Igaza volt, de nem találtam valami jó ötletnek. A úgyis meghiúsítja a tervünket.
Suli után Aria hazavitt engem, majd átnézte a füzeteimet, mivel neki semmilyen anyagrész nincs meg. Elég nehéz lesz pótolnia mindent, de majd kitalál valamit, hiszen Raeken.Vagy majd megigézi a tanárokat, hogy ne kelljen annyit pótolnia.
-Utálom a matekot.-csukta be fáradtan a füzeteimet.
-Nekem se a kedvencem. Főleg hogy a tanár is szar.-rántottam meg a vállam.
-Mi van köztetek a bátyámmal?-kérdezte hirtelen. Teljesen megszeppentem, de próbáltam válaszolni.
-Semmi különös. Nem vagyunk jóban. Nem érzünk egymás iránt semmit.-mondtam, mire elég furán kezdett el méregetni.
-Amint szóba hoztam Theot, gyorsabban kezdett el verni a szíved. És a tegnap este után én nem mondanék olyat hogy nincs köztetek semmi.
-Jó, talán én érzek valamit iránta, de tök mindegy. Ő nem érzi ugyanazt. Sok mindenen keresztül mentünk, de szinte megbocsáthatatlan amit tett.
-Megbocsáthatatlannak tartod, de mégis odatetted a "szinte"-t. Meg kéne beszélnetek, annyira nem csinálhatott nagy hülyeséget.
-Aria. Nem akarlak meg bántani, de semmit se tudsz arról, ami köztünk történt. Megölte Davidet, a hasonmását, hogy hibrid lehessen. Szerencsére olyan mély volt a karmolás, hogy David túlélte, de ez nem javít a helyzeten. Ennek hatására én kikapcsoltam, és ő volt az aki mellettem volt, de közben buzdított is arra hogy rossz dolgokat tegyek. Igen, akkor először és utoljára lefeküdtünk, majd nem sokkal később visszakapcsoltam. Eltűnt az életemből két hétre, pont akkor amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Aztán visszatért, azzal a magyarázattal, hogy a saját falkáját alakítgatta. Utána hitegetett, majd rá pár napra rájöttem, hogy A-val szövetkezett. Igen, Aria, azzal az A-val, aki most már téged is zaklatni fog. Ő adta neki a vámpírság ellenszerét azért a szerencsétlen falkáért. Szóval most már remélem te is belátod, hogy nem én vagyok a bűnbak.-mondtam, és a végére kicsit el is pityeredtem. Aria teljesen lemeredt, gondolom végigzongorázta az agyát azokon a dolgokon amiket mondtam neki, majd odajött és megölelt.
-Theo talán tud borzalmas dolgokat tenni, azok ellen akiket amúgy szeret, de nem olyan rossz ember, mint gondolod. Teljesen megértelek, ezek után én már megöltem volna, de szerintem adhatnál neki egy utolsó esélyt. Hátha ezt már nem baltázza el.
-Belefáradtam az esélyek osztogatásába. A bizalmat ki kell érdemelni, nem lehet csak úgy előszedni.-motyogtam.
-Inkább itt sírsz minden nap, mert túl makacs vagy ahhoz hogy megbocsáss neki?-kérdezte. Igaza volt. De nem vethetem magam akkor sem a karjaiba. Egy kicsit szenvednie kell a tetteiért.
-Nem tudom mit tegyek.-mondtam, mire mosolyogva átölelt. Viszonoztam az ölelését, de teljesen meglepődtem. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy ennyire szöges ellentéte a bátyjának. Nagyon aranyos lánynak tűnik, remélem jó barátnők leszünk. Aria egészen estig maradt, amikor megbeszéltük, hogy felszedjük a lányokat és elmegyünk a rendőrségre. Csak Vanit és Sandrát tudtuk meggyőzni, hogy eljöjjön velünk, a többiek vagy nem értek rá vagy nem akartak részt venni ebben.
Már majdnem ott voltunk a rendőrségen amikor megrezzentek a mobiljaink.
"Ha köptök, én is köpök. -A"-olvastam fel. A képen én és Sandra voltunk, természetfeletti formáinkban.
-Nem tehetjük ezt.-motyogtam.
-Legalábbis nem ma.-értett egyet velem Sandra is.
-És ha csak Vani menne? Ő nem természetfeletti.-mondta Aria.
-Nem, én biztos nem megyek egyedül.-tiltakozott a szöszi.
-Aria, A nem viccel. Tényleg elmond mindent a rendőrségnek, ha most bemegyünk oda.-mondtam.-Egyszer egy baltát hajított az ajtóm felé, amikor kiléptem rajta. És elrabolta Vanit majdnem 2 hónapra. Szeret játszani.-motyogtam. Aria ezek hatására belátta, hogy tényleg nagyon nagy hiba lenne, ha ezt most megtennénk. Talán egyszer, de nem ma. Hazavittem Ariát, Sandrát és Vanit is, majd én is hazamentem és vettem egy forró fürdőt. Már pont befeküdtem volna az ágyba, amikor valaki ráfeküdt a csengőre.
-Jövök már!-fújtattam. Amikor kitártam az ajtót, teljesen elképedve figyeltem a könnyes szemű Theot.
-Sajnálom.-motyogta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése