2016. november 14., hétfő

Part 44. The cure case

Ana a szája elé kapta a kezét, majd azonnal hívni kezdte Damont.
-Baby, ne igyál semmiből se te, se Stefan amíg haza nem érek. A-nél van a vámpírság ellenszere!-hadarta a telefonba. A másik vonal végéről szitokáradatot hallottam csak, majd elbúcsúztak egymástól és letették a telefont.
-Te se nagyon igyál olyanból, amit nem te magad szereztél.-mondta, én pedig ijedten bólintottam. Theo ezzel szinte tálcán nyújtott át minket A-nek. Ha Stefan, Damon vagy Ana visszaváltoznak, meghalnak. Ők már minimum 200 évesek.
Órák után én és Ana rögtön hozzájuk mentünk, majd próbáltunk valami rendes ötletet kitalálni, de nem mentünk sokra. A legnormálisabb ötletünk az volt, hogy a barátainkból iszunk, amíg el nem hárul a veszély. De ez sem nevezhető normálisnak, csak átmeneti megoldás. Stiles, Lydia, Allison és Vani is vállalták, ha ezzel megmenthetnek minket, de akkor nekik is körültekintőnek kell lenniük. Ana hazavitt, miközben mindenféléről beszélgettünk, leginkább most a saját biztonságunkat helyeztük előre. Hiszen tényleg veszélyes lenne, ha valamelyikünk meginná.
-Nem lesz semmi baj. Csak vigyázz magadra.
-Rendben, ti is.-mosolyogtam, majd megöleltem és bementem a hatalmas, üres házba. A mai nap történései után, és Theo újbóli megjelenése után muszáj voltam kicsit lenyugodni, így lekaptam a polcról egy tetszőleges italt, majd bekapcsoltam egy dögös zenét, és énekelni, táncolni kezdtem. Körülbelül fél órája hallgattam ugyanazt a számot, amikor a tükör elé mentem és ott táncoltam a zenére. Persze a piás üveget se tettem el messzire. Amikor kinyitottam a szemem, megláttam a tükörben Theo meglepődött, de ugyanakkor mosolygó arcát. Megfordultam, hogy a szemébe nézhessek.
-Nehéz kitalálni, kinek üzened ezt a számot.-motyogta, de a vámpírhallásommal tökéletesen hallottam. Az egyik sort mélyen a szemébe nézve énekeltem el, mégpedig: "Something about you makes me wanna do things that I shouldn't".
-Mit akarsz?-húztam meg a piát, de nem vettem halkabbra a zenét, mert nagyon nem érdekelt, hogy miért jött, csak nem akartam itt látni.
-Tudod, hogy mit szeretnék.-motyogta halkan, én pedig csak megforgattam a szemem és lehuppantam a kanapémra.
-Nem nagyon érdekel. Amik után keresztül mentem a te borzasztó személyiséged miatt, örülj hogy egyáltalán szóba állok veled. Azt sem érdemelnéd meg.
-Tudom. És sajnálom.
-Ezt már hallottam.-pattantam fel idegesen, majd a falhoz taszítottam.-És édeskevés ahhoz, hogy kiengesztelj.-motyogtam. Testünk szorosan összesimult, ajkai pedig pár centire voltak az enyémektől, így inkább elengedtem, majd elsétáltam. Reméltem, mire visszafordulok, nem lesz ott.
-Kitaláltam valamit, amivel kiengesztelhetnélek.-hallottam meg mély hangját.
-Hallgatlak.
-Tőrbe kéne csalni A-t. Valahogy megszerezni a vámpírság ellenszerét. És ha akarod, a tiéd lehet. Azt kezdesz vele, amit csak akarsz.
-Én nem akarom bevenni. Tökéletesen elégedett vagyok az életemmel. Ha te beveszed, lesz bajod?
-Én biztos nem veszem be. Akkor meg egyszerűen elpusztítjuk, vagy tudom is én.-rántotta meg a vállát.
-Majd beszélek Ana-val.-motyogtam.
-Rendben.-mondta, majd az ajtó felé ment.
-Theo!-kiáltottam utána.-Ha kiderül, hogy nem is A-t hanem minket akarsz tőrbe csalni, esküszöm végzek a falkáddal a szemed láttára, majd veled is.-fenyegettem, mire elmosolyodott.
-Dögös vagy amikor fenyegetőzöl.-mondta egy szexi mosoly kíséretében, amitől -ha nem lennénk rosszban- kis híján meghalnék. Így csak megforgattam a szemem, majd visszafordultam a piás üvegemhez.

-Szia Ana!-mondtam mosolyogva a telefonba, amikor a barátnőm felvette.
-Szia!-mondta.-Mi újság?
-Theo segíteni szeretne megszerezni, vagy legalább megsemmisíteni az ellenszert.
-Mióta hiszünk neki?
-Tudom. Épp ezért veled szeretném megbeszélni ezt az egészet.- Talizunk a parkban?
-Persze, 10 perc.
-Oké, nekem is. Szia!-mondtam, majd letettem. Felvettem a dzsekim, és a táskámat is felkaptam, majd elindultam gyalog a közeli parkba. Már kezdett sötétedni, szóval eléggé féltem egyedül, de amikor megtaláltam Ana-t már nyugodtabb voltam.
-Sziaa!-öleltem meg gyorsan.
-Szia! Na, hogy gondoltátok ezt az egészet?
-Fogalmam sincs. Meg kéne keresnünk egyáltalán -A búvóhelyét, és az nem csak hozzá, hanem az ellenszerhez is elvezetne.-motyogtam.
-Igen, valahogy így kéne. A csak nem bízza másra azt a cuccot, elég értékes számára, ha meg akar engem ölni vele.-morogta halkan.
-Tudom. Holnap hívjuk össze a srácokat egy megbeszélésre.-keltem fel a padról.-Átjössz hozzánk? Addig finomíthatnánk a terven és nem lennék egyedül.-mosolyodtam el, majd hazafelé kezdtünk el sétálni.
-Okés. És akkor Scottnak és Sandráéknak kéne -A területére merészkedni, mivel bennük nem tesz kárt az ellenszer.-motyogtam, amikor valaki elkapta a karom és a mellettünk lévő kőkerítéshez szorított. Maszkos arca alól felmordult, majd keresgetni kezdett a zsebében, amikor Ana lerántotta rólam és a torkára lépett, de furfangosan maga alá terítette Anát is. A vámpír kivett valamit a zsebéből, de Anának sikerült kirúgnia a kezéből. Gyorsan felvettem a földről, amikor megláttam, hogy mi is az. Az ellenszer. A vámpír megint a falnak nyomott, majd megpróbálta elvenni tőlem és a számba tuszkolni. Mivel Ana nyakát kitörte, senki nem volt a segítségemre. Senkire nem számíthattam, még Theora se.
-Nem szép dolog fiatal lányokra rátámadni ilyen késő este!-hallottam meg mögöttem egy női hangot, de nem tudtam beazonosítani. Hátrarántotta a támadómat, aki inkább elrohant, minthogy újra rám támadjon.
-Köszönöm.-mondtam a lánynak, majd Anahoz léptem, hogy felkaroljam és hazavigyem.
-Szívesen. És ha már segítettem rajtatok, megmondhatnád hol találom Theo Raeken-t.-mondta egy ravasz mosollyal az arcán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése