2016. november 7., hétfő

Part 41. The master of manipulation

Reggel hárman ébredtünk, egymáson feküdve.
-Elaludtam a nyakam.-hisztizett Lyds.
-Hálistennek hogy én arra már nem vagyok képes.-morogtam vissza félálomban. Ma lesz a party/bál szerűség, Vaniéknál. Tudom, hogy most rosszban vagyunk, de mivel a szüleim is ott lesznek természetesen én is megyek.
-Dél van gyerekek!-motyogta Ana is, mire megcsörrent a telefonom. Scott volt az.
-Szia, Scott.
-Szia. Hallom most keltél.
-Igen, pár perce. Mi újság?
-Te tudsz arról, hogy Theo tett egy ajánlatot Liamnek? Miszerint, ha csatlakozik a falkájához, erősebbé teszi.
-Hibriddé változtatja.-motyogtam.
-Pontosan.
-Ugye Liam nem mondott igent?
-Nem, dehogy. Most is itt van velem.
-Rendben. Én ezt lerendezem, köszi hogy szóltál. Szia.
-Szia!-mondta, majd letettem. Vámpírsebességgel készülni kezdtem, miközben elmagyaráztam a csajoknak, hogy mi történt.
-Maradjatok itt, hamarosan jövök.-mondtam, majd beültem a kocsimba és Theohoz mentem. Ahogy beléptem az ajtón, megszokott módon nem volt otthon, viszont találtam az asztalon egy cetlit, ahova egy cím volt felírva. A GPS-em segítségével 10 perc alatt odataláltam, majd berontottam az épületbe.

*Theo szemszöge*

Éppen edzettem a konditeremben, nyitás előtt, hogy egyedül lehessek, amikor ismerős illatot és szívverést éreztem. Elmosolyodtam, majd leugrottam a gépről amin épp dolgoztam és levettem a pulóverem, amikor a lány hevesen belépett.
 -Hogy tehetted ezt?-kérdezte. Elmosolyodtam, mielőtt megfordultam volna. Ahogy összetalálkozott a tekintetünk, még az eddigieknél is gyorsabban verdesett a szíve, ami viszont az én egómat verdeste felfelé.
-Nem tudom, miről beszélsz.
-Alkut ajánlottál Liamnek. Azt mondtad, nem szervezkedsz a hátunk mögött.-mondta, de nem törődve vele egy másik géphez mentem, hogy folytassam az edzést.
-És Liam bele is ment volna, ha nem szólal meg a lelkiismerete. De kár.-motyogtam.
-Úristen. És én még haragudtam magamra a tegnapiak miatt. Hogy lehetek ilyen hülye liba?-ajnározta magát, amit rettentően aranyosnak találtam. Még mindig nem érti, miért csinálom mindezt.
-Nem vagy hülye liba.
-De, az vagyok. Kár volt idejönnöm.-fordult meg, majd a kijárathoz ment volna, ha nem termek előtte. Alaposan végigmért, mielőtt a szemembe nézett, amin muszáj voltam elmosolyodni.
-Mint már mondtam, mi együtt dolgozunk, csak két külön falkában. Nem ellenetek vagyunk.
-Akkor is a hátam mögött szervezkedsz.
-Mindenről be kell számolnom neked?-kérdeztem, mire csak megforgatta a szemét és ki akart kerülni, de természetesen nem engedtem.
-Nem úgy értettem, tudod te is.-mondtam majd az egyik kezemmel végigsimítottam az arcán. Lassan a szemembe nézett, amiből azonnal leolvastam, hogy mit is gondol rólam. Pontosan tudja, hogy mit érzek iránta, és ő is irántam, akkor miért csináljuk ezt? Ez az a kérdés, amit sose fogok megfejteni.
-Menj az utamból, Theo.-mordult fel, engem kizökkentve a gondolkozásból.-És ha még egy tagunkat manipulálni próbálod, komolyan mondom én fogok véget venni ennek.-mondta, majd kiviharzott.
-Este találkozunk, cica.-kiáltottam még utána.
-Nem akarom, hogy gyere!-mondta, amin halkan felnevettem.

*Dorina szemszöge*

A recepcióst félrelökve mentem a terem felé. Ahogy beléptem, a félmeztelen Theo tárult a szemem elé, csak épp háttal. Magamra kellett parancsolnom, hogy ne nézzek végig rajta, majd visszatértem a szerepemhez.
-Hogy tehetted ezt?-kérdeztem dühösen. Lassan megfordult, majd a szemembe nézett. Ahogy végig pillantottam izmos felsőtestén, éreztem hogy a szívem kétszer olyan gyorsan kezd el verni.
-Nem tudom, miről beszélsz.-szólalt meg hirtelen, engem kizökkentve az álmodozásomból.
-Alkut ajánlottál Liamnek. Azt mondtad, nem szervezkedsz a hátunk mögött.-mondtam, de mintha meg sem hallotta volna, tovább edzett. Óvatosan rápislantottam a karjában feszülő izmokra, amikor megszólalt.

-És Liam bele is ment volna, ha nem szólal meg a lelkiismerete. De kár.-mondta lesajnálóan. Fú de megverném most.
-Úristen. És én még haragudtam magamra a tegnapiak miatt. Hogy lehetek ilyen hülye liba?-bosszankodtam, miközben teljesen átvertnek és megalázottnak éreztem magam.
-Nem vagy hülye liba.
-De, az vagyok. Kár volt idejönnöm.-fordultam az ajtó felé, hogy szégyenemben elrohanhassak, de természetesen, mint mindenben, ebben is megakadályozott. Nem bírtam eltekinteni még ezek után sem izmos felsőtestétől, de megembereltem magam, és a szemébe néztem. Arcán az a megszokott elégedett vigyor volt, amit úgy imádok, de most legszívesebben az öklömmel törölném le.
-Mint már mondtam, mi együtt dolgozunk, csak két külön falkában. Nem ellenetek vagyunk.-mondta, miközben én próbáltam újra elővenni a magabiztos énem.
-Akkor is a hátam mögött szervezkedsz.-motyogtam.
-Mindenről be kell számolnom neked?-kérdezte, mire én nem hittem el amit hallok. Megforgattam a szemem és minél gyorsan el akartam tűnni, de nem engedett el.
-Nem úgy értettem, tudod te is.-mondta, majd az egyik tenyerét az arcomra vezettem. Majd ha tökön rúglak, azt én se úgy értem, jó? 
Nem értem, miért csinálja ezt. Hiszen tudom, hogy ő nem úgy érez irántam, akkor miért csinálja ezt velem?
-Menj az utamból, Theo!-morogtam, amikor már végleg elegem lett.-És ha még egy tagunkat manipulálni próbálod, komolyan mondom én fogok véget venni ennek.-mondtam, majd félrelökve őt elhagytam a termet.
-Este találkozunk, cica.-kiáltotta még utánam, ami miatt legszívesebben vissza mentem volna, hogy a fejét az egyik gépbe verjem.
-Nem akarom, hogy gyere!-kiáltottam vissza, mielőtt kiléptem az épületből.
-Hülye liba vagy, Dorina!-szidtam magam, ahogy beültem az autóba, majd visszamentem a lányokhoz.
-Na mi volt?-kérdezte Lydia, miközben még a tegnapi pizza maradékát csócsálta.
-Nem intéztem nagyon semmit. Csak adta magát, tudjátok, olyan cinikus és öntelt volt mint szokott.-dobtam le a táskám a kanapéra, majd vettem elő a hűtőből egy zacskó vámpíreledelt.
-Szokásos.-mordult fel Ana.
-Készülnünk kéne, nem de?-pattant fel Lydia mosolyogva.
-Ja, kéne.-mosolyodtam el én is, majd felmentem az emeletre.
 A lányok hazamentek elkészülni, én pedig lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem, sminkeltem, majd elmentem Lydiáért, majd Anáért. Mivel a dudaszóra nem jött ki, muszáj voltam bemenni.
-Dorina! Segíts már meggyőzni hogy eljöjjön! Nem akar!-mondta.
-Damon, el kell jönnöd, ez mindenkinek nagy szó! Kérlek!-mondtam, mire Ana győztesen elmosolyodott, Damon pedig csak elfintorodott.
-Két perc és itt vagyok!-sóhajtott fel végül, Ana pedig a nyakamba csimpaszkodott.
-Köszönöm!-nevetett fel. Megvártuk Damont, majd kimentünk a kocsiba és elindultunk a helyszínre. Amint odaértünk, megkerestük a kis társaságunkat.
-Azta mindenit!-tátottam el a számat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése