Part 40. "Okay, I admit that mistakes were made.."

-Mi történt?-morogta Vani a párnájába.
-Állítólag Liam elszabadult, és bántott pár embert. De azt írja Scott, ne menjünk oda, már próbálják lenyugtatni.
-Szerintem oda kéne mennünk.-pattant ki Vani az ágyból. Egyet értve vele én is kikeltem, majd felöltöztünk és elindultunk Sandráékhoz.
-Sziasztok!-trappoltam be. A következő pillanatban viszont valaki rám ugrott, ezzel kilökve engem az ajtón, majd belém harapott. Fájdalmasan felsikítottam, majd Scott és Ana lerángatta rólam. Liam volt az.
-Fenébe.-álltam fel nyavalyogva.
-Mondtam, hogy ne gyertek ide. Menjetek haza és keresd fel Theot.
-Rendben. Gyere Dorina.-mondta Vani, majd beültetett a kocsiba. Hát ez rövid látogatás volt.-Hol lakik Theo?-kérdezte.
-Majd holnap megkeresem. Ne menjünk hozzá most. Nem akarom látni.-motyogtam.
-Nem akarod látni, de attól még belehalsz a harapásba.
-Ne menjünk oda!-mondtam kicsit hangosabban. Ezek után csendesen hazamentünk, majd bekötöttem a sebem és megpróbáltam aludni térni. 

Reggel Vani már nem volt mellettem. Az ágyon volt egy cetli, amin az állt, hogy nehogy merjek ilyen állapotban suliba menni, majd átjön később ápolgatni, és próbáljam megkeresni Theot. Megfogadtam a tanácsát, ezért lemásztam a konyhába, és egy véres zacskóval a kezemben leültem a kanapéra. Miután megittam, a kezembe vettem a telefont, amikor csöngettek. Sóhajtva fel álltam, majd kitártam az ajtót.
-Szia! Mi történt?-nézett sápadt arcomra, majd belépett és becsukta maga mögött az ajtót. Mint mindig, most is lehengerlően festett.
-Az újdonsült farkasunk megharapott.-motyogtam.
-Miért nem ezzel kezdted?-vette le a kabátját, hogy a csuklójába haraphasson.
-Theo, nem várom el, hogy segíts. Nem vagyunk jóban.-motyogtam.
-Én segíteni akarok.-mosolyodott el, majd a csuklójába harapott és a számhoz emelte. Pár kortyot ittam a véréből, majd elégedetten hátradőltem a kanapén. A sebem szinte azonnal gyógyulni kezdett, én pedig megkönnyebbülten elmosolyodtam.
-Köszönöm.-néztem mélyen a szemébe.
-Szívesen.-mondta, majd közelebb hajolt, hogy nyomjon az arcomra egy puszit. Kezeim az arcára tettem, majd megcsókoltam. Meglepődve, de mohón visszacsókolt engem az ölébe vonva. Azonnal megéreztem magam alatt dudorodó férfiasságát, ami miatt muszáj voltam elmosolyodni.
-Mindenkinek ilyen dögösen köszönöd meg a dolgokat?
-Nem vagy abban a helyzetben, hogy gúnyolódj rajtam.-motyogtam, majd újra megcsókoltam. Ölébe véve vámpírsebességgel felvitt, majd lefektetett az ágyamra, de muszáj voltam leállítani.
-Ezt nem kéne.-húzódtam el, mielőtt a lábam közé nyúlt volna és elgyengülök.
-Remek az időzítésed.-mosolygott rám gúnyosan, mire játékosan megpofoztam. Nyomott a számra egy rövid csókot, amikor csöngettek.
-Ez Vani lesz. Basszus.-motyogtam, majd lerohantam a lépcsőn, Theo pedig lassan sétált mögöttem.
-Szia. Látom már nincs semmi bajod.-nézett a hátam mögé, gondolom Theora.
-Öhm, igen, Theo adott a véréből. Minden oké. Gyere be.-invitáltam beljebb.
-Na jó, én megvárlak a szobádban.-mondta, majd felnyargalt az emeletre.

-Ideje mennem.-mondta Theo, én pedig óvatosan bólintottam.-Vigyázz magadra, kérlek.-nyomott egy puszit a homlokomra, majd elment. Ekkor jöttem rá, hogy mekkora hülyeséget is csináltam.
-Picsába.-mondtam, majd felszaladtam Vanihoz.

-Csókolóztatok, nem de?-kérdezte a gyűrött ágyneműmre nézve. 

-Igen. És ha nem jössz, lehet több lett volna. Szóval köszönöm.-mondtam szégyenlősen. 

-Oh. Szívesen.-vigyorodott el, majd felkelt az ágyamról.-Nekem most haza kell mennem, anyának segíteni a hétvégi bulira bevásárolni, de este ha nem szeretnél egyedül lenni, átjöhetek.-mondta mosolyogva.

-Azt megköszönném. Milyen buli?

-Apáék közös cége nagyon nagy sikereket ér el, amit hát meg kell ünnepelni, szóval...nem hiszem el hogy nem tudtál róla!! A szüleid is hazajönnek rá!

-Hát, nem beszéltünk egy ideje. De akkor gondolom én is hivatalos vagyok.-mosolyodtam el.

-Igen. Na, majd jövök, vigyázz magadra. Addig itt hagyom a táskám, bár nem vettünk sok mindent ma! Sziaa!-mondta, majd kiviharzott a szobámból. Nevetve lehuppantam az ágyamra, majd másolni kezdtem a mai anyagot. 

Már este 6 körül járhatott az idő, amikor csöngettek. A füzetemet a kezembe véve, és egy tollat rágcsálva sétáltam le az emeletről, majd az ajtóhoz lépve szélesre tártam azt. Liam állt mögötte. 

-Szia!-mondta szelíden, én pedig nem tudtam hogy rácsapjam az ajtót vagy beengedjem-e. Végül a béke megőrzése érdekében a második opciót választottam. 

-Szia, Liam.

-Bocsánatot kérni jöttem. Nem lett volna szabad megharapnom téged, csak még elég kezdő vagyok. Tudom, ez nem mentség de Scott próbál nekem minél hamarabb segíteni. 

-Bocsánat kérés elfogadva.-mosolyogtam rá.-Tudom, nehéz lehet, főleg hogy én vámpír vagyok, de nincs semmi baj.

-De, van baj!-szólalt meg Liam mögött egy mély hang, amit rögtön felismertem. 

-Theo...-mondtam, de bele se kezdhettem, mert rögtön a falhoz csapta Liamet. 

-Ha még egyszer bántani mered, esküszöm kitépem a szívedet és a torkodon dugom le.-morogta farkas formában.

-Theo, kérlek, erre tényleg nincs szükség. Jól vagyok már. 

-Ha nem jövök, napokon belül meghalsz.-mondta még mérgesebben.

-Kérlek Theo. Nézz rám. Nincs gond.-mondtam kétségbeesetten. Theo farkas formában rám pislantott, majd elengedte Liamet. Ő egy siető köszönés után elrohant, én pedig kettesben maradtam Theoval. 

-Nem kellett volna bántanod őt.-mondtam karba font kezekkel. 

-Majdnem megölt téged, Dorina.-mondta, most már emberként.

-Tudom. De itt állok előtted, nem de?-mosolyodtam el, mire ő is elmosolyodott.

-De igen.-mondta.

-Na és miért jöttél?-kérdeztem, miközben a hűtőhöz mentem utánpótlásért, és Theonak is adtam egyet. 

-Csak a szokásos ellenőrzés. Látni akartam, hogy jól vagy-e. És pont jókor jöttem.-morogta.

-Nem kell aggódnod értem. Tudok vigyázni magamra.-makacskodtam.

-Persze.-mosolyodott el. 

-Hát igen.-fordultam el tőle.

-Aranyos vagy amikor hisztizel.-mosolyodott el gúnyosan.

-Nem hisztizek!-mondtam most már tényleg idegesen. Ne sértegessen. 

-Okés. Akkor most mit csinálsz?

-Hagyjál.-próbáltam elhagyni a szobát, de a karom után nyúlt és visszahúzott magához, elég közel ahhoz, hogy a homlokunk összeérjen. 

-Theo, engedj el.-motyogtam feszengve. 

-Mond azt, hogy nem akarod és abba hagyom. Mond azt, hogy hagyjalak békén és abba hagyom.-simította a kezét a fenekemre, nekem pedig nem jött szó a számra. Én esküszöm, hogy próbálkoztam, de az a baj hogy nagyon is akarom és ezt most már ő is tudja. Nem hiszem el, hogy ennyire gyenge vagyok. 

-Theo..-motyogtam.

-Hallgatlak.-mondta, miközben ajkai a nyakamat fedezték fel. Halkan felsóhajtottam és a mellkasára tettem a kezem, de arra nem volt erőm hogy eltoljam magamtól. Inkább végigsimítottam a hasán és pólója alá vezettem a kezem. A következő pillanatban a szoba másik végébe vitt és a falhoz nyomott, majd megcsókolt. Most én toltam a falhoz, és felugrottam, hogy lábaimmal körülfonjam a derekát. Egyik kezével a fenekem alá nyúlt, hogy megtartson, másikkal a hajamba túrt.

-Megjött Vani és Lydia. Tegyél le.-húzódtam el gyorsan. Mosolyogva letett a földre, én pedig visszarohantam a konyhába, mielőtt benyitottak volna.

-Öhm...hali.-néztek rám és Theora felváltva. A hajam össze volt túrva, és piros is lehettem, szóval eléggé elárultam magunkat. 

-Szerintem én most megyek.-törte meg a csendet Theo.

-Ohh, nem. Szerintem maradnod kéne.-morogta Vani.

-Mi folyik itt?-kérdezte Lydia.

-Semmi...-motyogtam.

-Megint smároltatok, nem de?-kérdezte Vani.

-Vani, kérlek.-hajtottam a fejem a kezembe. 

-Nem, nincs kérlek. Már megint olyat csinálsz amit nem kéne. Utána meg persze megbánod. 

-Nem, Vani, nyugodj le kérlek! Ne idegeskedj miattam.

-Theo, legalább neked lehetne ennyi eszed!-mondta, mire végleg kiakadtam.

-Na jó, vége. Theo, gyere, kikísérlek.-fogtam meg a karját, majd kirángattam az ajtón.-Nagyon sajnálom. Csak..eléggé védelmező típus.

-Semmi gond. Vicces volt.-mosolyodott el, de nem volt őszinte. 

-Hé, jól vagy? 

-Tényleg megbánod ezt? Ami történik köztünk?-kérdezte, én pedig nem tudtam mit mondani erre.
-Mi...mi történik köztünk?-kérdeztem.
-Neked kéne megmondani.-mondta.-Oké, elismerem, történtek hibák. De mi sosem voltunk egy közülük!-nézett még utoljára rám egy szomorú mosollyal, majd elsétált.

 Visszamentem a házba, majd rögtön Vaninak estem.
-Vanessa! Miért mondtad azt hogy megbánom, ami köztünk történik?
-Így van, nem? Tegnap este még ezt mondtad!-kiabált vissza.
-Tudom, de....tudod, hogy hogy érzek iránta, és most megint sikerült ezzel megbántanom. Köszönöm szépen.
-Úgy tudom, éppen haragszol rá amikor hátrahagyott téged a béna falkája miatt. Kit érdekel, hogy megsértődik?
-Engem!-kiabáltam most már én is.-Még Lydia is tudja, hogy rossz ember, de nem tudok változtatni azon, ahogy érzek iránta, és jó lenne, ha ezt végre megértenéd! Elfogadnád, oké? És nem dörgölnéd folyton az orrom alá, hogy mekkora ribancnak tartasz!-mondtam most már teljesen kikelve magamból.
Még pár másodpercig farkas szemet néztünk, majd az ajtóhoz rohant.
-Jól jegyezd meg, amit most mondok. Ha megint összetöri a szíved, nekem ne gyere sírni, oké?-kérdezte, majd kiviharzott a házból, Lydiát és engem hátrahagyva.
-Huh..ez durva volt.-mondta Lydia, majd a következő pillanatban Ana lépett be az ajtón.
-Mi történt? Vani most viharzott el mellettünk. Allison vele ment, de én gondoltam megkérdezem, hogy minden oké-e.
-Nem, nem az. Vani teljesen elítél amiatt, amit érzek Theo iránt. És igen, tudom, hogy csak magamnak okozok fájdalmat azzal, hogy a közelembe engedem, és hagyom hogy megcsókoljon meg ilyenek, mert ő úgyse érzi ugyanezt, de nem tehetek róla. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy eltaszítsam magamtól.-mondtam.
-Gyere ide!-ölelt meg.-Egyetértek Vanival abban, hogy én is féltelek, de tudom milyen érzés ez. Megértelek.
-Köszönöm.-motyogtam. Lydia is megölelt, majd rendeltünk egy pizzát és felmentünk a szobámba filmezni.