Part 33. Miss me?

Amikor hazaértem, megcsörrent a mobilom, de csak SMS volt. A feladó láttán kicsit meglepődtem.
"Pénteken házibuli nálam! Ha jól akarod érezni magad, gyere el! Ana"
Vállat vonva zsebre vágtam a telefonom és kinyitottam az ajtót. Felrongyoltam a szobámba, és rendeltem egy pizzát. A pizzafutár elég helyes volt, behívtam a házba, majd megigéztem, hogy mozdulatlan legyen, és megebédeltem.
 

*Ana szemszöge*

Suli után Stileséknál tartottunk falka gyűlést.
-Oké. A mostani állapotában biztos eljön pénteken hogy leigya magát és bulizzon egy jót. De hogy ejtsük csapdába?-kérdeztem.
-Kell egy csali.-mondta Stiles.
-És jó sok hegyikőris.-mondta Scott.-De azt én szerzek Deatontől.
-Jól van. Csináljuk.-motyogtam.
-Mindenki ott lesz? Mármint Derek, Damon és Stefan is?-kérdezte Allison.
-Igen, persze. De ti nem lehettek benn.-mondta védelmezően Scott.-Mi megoldjuk, ti majd azért feleltek, hogy ne tűnjön fel senkinek semmi. Nagy nehezen, de Lydia, Vani, és Allison is belementek az őrködésbe. A telefonjaink egyszerre csörrentek meg, mi pedig furán összenéztünk.
"Hiányoztam? -A"
-Ez meg mi a fasz?-kérdeztem hangosan.
-Erica meghalt, nem?-kérdezte Stiles kétségbe esetten.
-Igen. Tuti hogy meghalt, múlt héten volt a temetés.-mondta Lydia.
-Akkor valaki a helyébe lépett.

Másnap reggel Damon kocsijával mentem suliba, mivel az enyém lerobbant. A többiekkel a szekrényeknél találkoztam, Dorina sehol nem volt.
-Tuti hogy jön suliba. Nem olyan gyáva, hogy lógjon.-mondta Lydia.
-Jól beszélsz, Lyds.-lépett be a terembe, de most egyedül.-Alig várom a bulidat, Ana.
-Hát még én.-mosolyogtam rá gúnyosan.

Leült a helyére, és zenét kezdett el hallgatni, majd pár percen belül Theo is megjelent. A tegnapi incidens után úgy látszik nem beszéltek, mivel Theo nem ment oda hozzá, és Dorina se kereste nagyon a társaságát a nap folyamán.
-Mi van ezek között?-jött oda hozzám szünetben Allison és Vani.
-Kiderítem.-mondtam, majd odamentem a szekrényben pakoló barátnőmhöz.
-Mi volt köztetek "Daviddel"?-mutattam macska körmöket.
-Akarod te azt tudni?-kérdezte egy kaján vigyorral az arcán.
-Nem tehetted.-mondtam meglepődve, de mégis mérgesen. 
-És ha mégis?-mosolygott rám.-És nagyon is élveztem.-csapta rám a szekrényét, majd otthagyott. Lesokkolt fejjel mentem vissza a lányokhoz, ők pedig várták, hogy mit tudtam meg.
-Ezek lefeküdtek egymással.-nyögtem ki sokára.
-Miii?-kérdezték egyszerre.
-Minél hamarabb vissza kell hoznunk.-mondtam, majd felmentünk a terembe.

*Dorina szemszöge*

Suli után egyből hazamentem, az üres házba, ahol nem várt senki. Amint ledobtam a táskám, csöngettek. Megforgattam a szemem, és cammogva visszamentem az ajtóhoz.
-Én is kaptam üzenetet.-mutatta fel a telóját, mielőtt belépett.
"Ha Dorina visszakapcsol, levadászlak. -A"
-Én is örülök, hogy látlak, Theo.-mosolyodtam el gúnyosan, majd beengedtem.
-Ne hidd, hogy hagyom megöletni magam.-morogta, majd felmentünk a szobámba.
-Nyugi, nem fogok visszakapcsolni.
-Ajánlom is.
-Miért jöttél?
-Beszélni akartam veled a tegnap történtekről. Sajnálom, hogy megpróbáltalak hátráltatni. Csak nem akartam balhét a suliban.-nézett fel rám.
-Hm..úgy látszik meg kell ismételnem a tegnapi kérdésem. Mikor lettél te ilyen jó fiú?-nevettem fel.
-Nem vagyok jó fiú.-morogta, és hallottam, ahogy emelkedik a szívverése.
-Rendben. Akkor miért próbálsz meg megvédeni engem? Nem kéne, hogy érdekeljelek.-húztam össze a szemöldököm.
-Jó fej lány vagy, kár lenne érted.-rántott vállat. A szokásos szemforgatásom következett, amit ő egy visszafogott mosollyal díjazott. Pár percig csönd telepedett ránk is, és a szobára is, amit ő tört meg.
-Egy jó fiú biztos nem ölné meg a legjobb barátodat, nem de drága?-tolt a falhoz, még mielőtt bármit is tehettem volna.

-Gyökér.-morogtam.

-Ez a gyökér....-motyogta, miközben végig húzta a derekamon a kezét.-szívesen megismételné a múltkorit.-mosolygott rám. 

-Én pedig múltkor meg mondtam, hogy nem vagyok ribanc, szóval arra van az ajtó.-mutattam a háta mögé. Elnevette magát, majd nyomott egy puszit a homlokomra és elviharzott. Pár perc múlva csöngettek, én pedig ismét cammogva ballagtam ajtót nyitni.
-Szia.-mosolygott rám Stiles.
-Minek jöttél?
-Beszélnünk kéne.-mondta, én pedig beengedtem és felmentünk a szobámba.
-Hallgatlak.-ültem le az ágyamra egy gúnyos mosoly kíséretében.
-Hiányzol.-mondta, én pedig megforgattam a szemem.-Hiányzik a mosolyod, a nevetésed,az együtt töltött idő, minden.
-Stiles, ennél keményebben kell próbálkoznod ahhoz, hogy visszahozz.-mosolyodtam el, de belül éreztem, hogy kicsit megingok. De sajnálaton kívül nagyon mást nem éreztem. A következő pillanatban Stiles megcsókolt, én pedig pár másodperc múlva ellöktem magamtól.
-Ideje menned, Stiles.-morogtam mérgesen.-És üzenem a drága falkádnak, akik nagy valószínűséggel ideküldtek ezzel az álszent dumával, hogy szálljanak le rólam és Theoról.-mondtam, majd lekísértem a kapuhoz. Amikor kinyitottam, meglepetésemre Theo állt mögötte, de nem miattam jött.
-Stilinski. Jó látni.-mosolygott rá gúnyosan, Stiles pedig minden indok nélkül nekirontott és bevert neki egyet.

-Stiles!-kiáltottam rá.-Ne a házam előtt.-mondtam. Az kéne még, hogy kijöjjenek a zsaruk.

-Jobb lesz, ha visszacsinálod amit tettél.-morogta még Theonak, majd beült a Jeepbe és elhajtott. Felsegítettem Theot, és megvizsgáltam az arcát, de már teljesen begyógyult. 

-Jól vagyok. Ideje mennem.-morogta, majd megindult a kocsijához.

-Ne! Theo, maradj.-mondtam, ő pedig lassan visszapillantott rám.