Part 31. Frenemies

Reggel, amikor felébredtem, Theo nem volt a szobában. Felöltöztem bikinire, fogat mostam és felkötöttem a hajam, mivel meg akartam nézni a wellness részleget. Még mielőtt lementem, az ágyban fekve ránéztem a telefonomra. Egytől egyig az összes barátomtól vagy 20 nem fogadott hívás, és anyáék is kerestek. Sóhajtva ledobtam a telóm az ágyra, majd elhagytam a szobát és keresni kezdtem a wellnesst. Benéztem az egyik terembe, ahol mindenféle játék volt. Az egyik gépnél Theo játszott, majd amikor meglátott, odajött hozzám.
-Jó reggelt, merre mész?-kérdezte.
-Szaunázok egy kicsit, velem tartasz?-mosolyogtam rá kacéran.
-Felmegyek és átöltözöm, te addig menj be.-mondta, majd eltűnt a szemem elől. Mosolyogva bementem a wellness részbe, ahol néhány család, és egy csomó vén áztatta magát. Szerencsére volt üres szauna kabin. Amint elkényelmesedtem, Theo is visszaért. Nem tudtam eltekinteni izmos karjától és hasától, nem beszélve a hátáról.
-Imádok szaunázni.-mondtam mosolyogva.
-Én is szeretem, méregtelenít.
-Hát az rád fér.-nevettem fel. Nevetve a vállamba bokszolt, majd a szemembe nézett.
-Tényleg ennyire gonosznak tartasz?-kérdezte.
-Hát, nem is tudom, mit mondjak. Kinyírtad a legjobb barátomat.-mondtam szarkasztikusan.-Ez azért elég gonosz.-motyogtam.
-Hányszor kell bocsánatot kérnem?
-Attól nem fog visszajönni, szóval felesleges próbálkoznod.-motyogtam. Még egy jó fél órán át szaunáztunk, teljes csendben, majd visszamentünk a szobába.
-Tényleg, ki is az a lány aki miatt "szakítottál" Allisonnal?-kérdeztem macskakörmöket mutatva.
-Nem fogom az orrodra kötni.-motyogta.
-Ó, de szégyenlős valaki.-mondtam, mire elpirult. Tovább cukkoltam, ő pedig hozzám vágta a párnáját.
-Na, ismerem?-kérdeztem.
-Igen.-mondta.
-Hmmm...Vani az?
-Nem talált.-morogta. Miután az összes barátnőmre nemmel felelt, kuncogva kérdeztem magamra.
-Nem.-mondta, de hallottam, hogy megugrik a szíve. Letörtem a fa szék karfáját, majd a mellkasomhoz emeltem.
-Rendben. Akkor ha nem belém vagy szerelmes, nyugodt szívvel hagyod, hogy megöljem magam.
-Miért ölnéd meg magad?-nézett rám meglepődve.
-Nincs miért élnem. Ha visszakapcsolok még ennél is rosszabb lesz, szóval nem akarok szenvedni.-motyogtam. Felsóhajtottam, majd a szívembe döftem volna az éles fát, ha egy erős kéz nem akadályozott volna meg benne. Kivette a fadarabot a kezemből, és a szoba másik végébe hajította. Elégedetten elmosolyodtam, amikor rájöttem, hogy nem teljesen mondott igazat. Lehet hogy én vagyok, de lehet hogy nem. Túl titokzatos.
-Mint mondtam, nem fogom hagyni hogy megöld magad.-suttogta pár centire a számtól.
-Ki az a lány?-kérdeztem.
-Féltékeny vagy?-mosolyodott el.

-Nem. Csak kíváncsi.-néztem az ajkaira. Még mielőtt megcsókolt volna, megcsörrent a mobilom. Vani nevét írta ki. Sóhajtva leültem az ágyra, de nem vettem fel.
-Istenem, miért zaklatnak állandóan.-cammogtam.
-Nyilván aggódnak érted, hiszen gondolom a szüleid mondták nekik, hogy nem hallottak felőled.-nézett rám.
-Hát ez van. A legjobb barátom meghalt, én pedig szeretnék bulizni és kicsit önmagam lenni.
-Csak kitombolod magadból a fájdalmat. Ez normális.-mondta.
-Jól van, filozófus úr.-mondtam, mire elnevette magát.-Mi az?
-Aranyos vagy amikor flegma vagy.-mondta, én pedig megforgattam a szemem.
-Ma este mit csinálunk?-tereltem a témát.
-Nem tudom, de nekem nincs kedvem bulizni. Inkább pihenjünk.
-Okés, de holnap bulizunk.-kötöttem a lelkére, bár olyanja nincs is.
Este miután lefürödtünk, egymásról faggattuk a másikat. Afféle felelsz vagy felelsz. Egész este beszélgettünk és nevetgéltünk, majd amikor már aludni akartam volna, eszembe jutott egy jó kérdés.
-Szóval. Ha választanod kellene, vérfarkas lennél csak vagy vámpír?
-Egyértelmű, hogy vámpír. De mindkettőnek lenni jobb.-kacsintott rám. Elnevettem magam, majd hirtelen felindulásból megcsókoltam. Hamar észbe kaptam és elhúzódtam. Visszahúzott magához és most ő csókolt meg, majd a kezemnél fogva az ölébe húzott, és úgy csókolt tovább. Ujjai a pólómat tűrték fel, majd levette rólam. Újra megcsókoltam, és levettem az ő felsőjét is. A nyakamat kezdte el csókolgatni, szívni, én pedig nyögdécselve tűrtem a kényeztetését.
-Theo.-motyogtam.
-Hmm?-kérdezte, miközben lejjebb haladt ajkaival és a mellemet puszilgatta. Eltoltam magamtól, és újra megcsókoltam. Maga alá gördített, így ő volt felül. A lábaimmal lerugdostam a boxerét és rámosolyogtam. Életem egyik legjobb éjszakája volt.

Reggel ijedten ültem fel, amikor rájöttem, hogy mit is tettem. Theo karja a csípőmet ölelte, én pedig óvatosan próbáltam kimászni alóla, és berohantam a fürdőbe. Magamra zártam az ajtót, és lezuhanyoztam. A gondolatok egész végig cikáztak a fejembe, de végül úgy döntöttem hogy nem érdekel. Úgy teszek, mintha meg se történt volna, mivel úgyse számít. Ma haza megyünk látni akarom már a többieket, de nincs az az isten, hogy visszakapcsoljak.
-Jó reggelt.-köszöntött mosolyogva Theo, amikor kiléptem a fürdőből.
-Heló!-mosolyogtam vissza, majd a táskámhoz léptem és felöltöztem. Végig éreztem magamon Theo tekintetét, de nem igazán érdekelt, úgyis látott már meztelen. Amint végeztem, lerántott maga mellé, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
-Lefürdök, okés?-kérdezte, én pedig lassan bólintottam. Amint végzett, meglepődve vette észre, hogy összepakoltam mindent.
-Haza akarok menni.-mondtam.
-Azt mondtad ma bulizni szeretnél.
-Tudom, de változott a terv.-mondtam.
-Miattam?-kérdezte, de én csak lesütöttem a szemem.-Nem kell kínosan érezned magad. Csak szex volt, semmi olyan, ami miatt szégyenkezned kéne.

-Nem az miatt. Csak már látni akarom a többieket. 

-Ohh. Visszakapcsoltál?

-Ugyan már.-nevettem fel.-Nem akarok.-mosolyodtam el.