A hétfő kapkodósan indult, mivel sikerült bealudnom. Gyorsan összekaptam magam, de a hajamat nem volt időm megcsinálni, szóval felfogtam egy magas copfba. A kocsimmal beszáguldottam a suliba, épphogy nem késtem el. Mindenki körbe vette Vanit, és örültek, hogy visszatért. Én is mosolyogva a barátnőm mögé settenkedtem, majd megöleltem.
-Halii!-ugrott le mosolyogva a padról, majd rendesen megölelt.
-Látom minden rendben.-mosolyodtam el.
-Igen, tök kedvesen fogadtak. Veled minden oké?
-Persze, jól vagyok.-mosolyogtam, majd leültem a padomba.
Szünetben épp a szekrényemben kotorásztam, amikor Scott megállt előttem pár méterrel. Furcsán rá pislantottam, majd odamentem hozzá.
-Mi a baj?-kérdeztem, de ő csak odasétált az egyik szekrényhez.
-Ez az. Ugyan olyan az illata, mint a póló darabnak amit adtál.
-Suli után feltörjük, de most menjünk.-mondtam, majd a terembe vezettem.
-Stiles!-szóltam a barátomnak, aki éppen az egyik sráccal beszélgetett.
-Hmm?-fordult felém mosolyogva.
-Scott megtalálta a vámpírt aki rám támadt. Vagyis a szekrényét.
-Tényleg?-kérdezte.
-Igen. Suli után feltörjük, benn maradsz?-öleltem át a nyakát, ő pedig mosolyogva bólintott.
-Persze. Veled mindig.-mosolyodott el, majd megcsókolt.
Órák után Sandra is bennmaradt velünk, mivel kellett neki a fuvarom.
-Oké. Csináljuk.-mondtam, majd letörtem a lakatot, Stiles pedig elismerően bólintott. Kinyitottuk, de csak könyveket és ilyesmiket találtunk.
-Fujj!-dobtam ki egy óvszert, amikor végre találtam valami használhatót.
-Srácok!-mondtam, majd feloldottam a telefont. Az SMS-ek között volt az összes gyilkosság, amit ez a srác követett el. A kérte, hogy ezeket tegye. De valószínűleg ő sem ismeri személyesen.
-Írj neki valamit.-mondta Scott.
-Oké, de mit?
-Találkoznunk kell. Fontos.-mondta Stiles, én pedig begépeltem amit mondott, majd hezitálva, de elküldtem. Pár perc múlva jött a válasz SMS, én pedig remegve megnyitottam.
"Rendben. Gyere az Eichenbe, onnantól tudod, hol találsz. -A"
-A az Eichenben van?-kérdezte Sandra meglepődve.
-Amilyen elmebeteg, nem csodálom.-mondta Stiles.
-Oké. Írd vissza neki, hogy holnap megyünk hozzá.-mondta Scott, majd bezárta a szekrényt és leléptünk, de a telefont magunkkal vittük. Erre már nem válaszolt, de nem is kellett. Holnap mindannyian elmegyünk az Eichen-be és leleplezzük. Alig, hogy beültünk a kocsiba, megrezzent Sandra telefonja.
-A?-kérdeztem.
-Igen. "Dereknek nem kéne egyedül otthon lennie. Bármilyen baj leselkedhet rá. -A"-olvasta fel.-Dorina, indulj.-kiáltott fel, én pedig beletapostam a gázba. Körülbelül 130-al szeltem az utcákat, sőt még az erdőt is. Amint odaértünk, berontottunk a lakásba, Derek pedig pont a szemközti falhoz volt kikötözve. Sandra odarohant hozzá, majd elkezdte lerángatni róla a köteleket és láncokat, én pedig segítettem neki.
-Jól vagy?-kérdezte Sandra, amikor végeztünk.
-Persze. Egy sikoly maszkos őrült volt az.
-Mióta vagy itt, így?-kérdeztem.
-Körülbelül 3 órája. Nem értem mi volt ezzel a célja, de mindegy.
-Miért érzek vér szagot?-kérdezte Sandra, majd lenézett a földre. A föld alattunk tele volt vérrel.
-Igen, kicsit összeverekedtünk, meg megvágott a késével, de mint látod kicsim kutya bajom.-mondta, majd megölelte, én pedig elmosolyodtam.
-Ideje mennem. Örülök, hogy minden oké. Vigyázzatok magatokra.-öleltem meg mindkettőt, majd hazamentem.
Másnap reggel 2 kocsival mentünk az Eichenbe. -A nem mondott túl sok információt arról, hogy esetleg hol találjuk, így magunk kellett megkeresnünk.
-Jó napot. Engedjen be.-nézett a recepciós szemébe Ana, majd bementünk a szűk folyosóra. Mindenféle elmebeteg nézett ki az ablakokon, én pedig félősen Stilesba karoltam.
-Vámpír vagy és félsz ezektől az emberektől?-nevetett fel, majd nyomott egy puszit a hajamba.
-Attól még hogy vámpír vagyok, ijesztőek.-mondtam.
-Srácok, fogalmam sincs, hogyan keressük.-mondta Sandra.
-Nekem van egy ötletem.-szólalt fel Lydia, mire mind ránéztünk.-Küldjünk neki SMS-t, ti pedig koncentráljatok.-mutatott ránk. Lydia kezébe nyomtam a srác telefonját, majd lehunytam a szemem és a telefon rezgésre vagy csengésre figyeltem.
-Felettünk van!-kiáltottam fel. Gyorsan felmentünk egy emeletet, majd Lydiát megkértem, hogy küldjön még egyet. Az utolsó szobába mentünk, betörtük az ajtót, de csak egy üzenetet találtunk a tükörre írva.
-Halii!-ugrott le mosolyogva a padról, majd rendesen megölelt.
-Látom minden rendben.-mosolyodtam el.
-Igen, tök kedvesen fogadtak. Veled minden oké?
-Persze, jól vagyok.-mosolyogtam, majd leültem a padomba.
Szünetben épp a szekrényemben kotorásztam, amikor Scott megállt előttem pár méterrel. Furcsán rá pislantottam, majd odamentem hozzá.
-Mi a baj?-kérdeztem, de ő csak odasétált az egyik szekrényhez.
-Ez az. Ugyan olyan az illata, mint a póló darabnak amit adtál.
-Suli után feltörjük, de most menjünk.-mondtam, majd a terembe vezettem.
-Stiles!-szóltam a barátomnak, aki éppen az egyik sráccal beszélgetett.
-Hmm?-fordult felém mosolyogva.
-Scott megtalálta a vámpírt aki rám támadt. Vagyis a szekrényét.
-Tényleg?-kérdezte.
-Igen. Suli után feltörjük, benn maradsz?-öleltem át a nyakát, ő pedig mosolyogva bólintott.
-Persze. Veled mindig.-mosolyodott el, majd megcsókolt.
Órák után Sandra is bennmaradt velünk, mivel kellett neki a fuvarom.
-Oké. Csináljuk.-mondtam, majd letörtem a lakatot, Stiles pedig elismerően bólintott. Kinyitottuk, de csak könyveket és ilyesmiket találtunk.
-Fujj!-dobtam ki egy óvszert, amikor végre találtam valami használhatót.
-Srácok!-mondtam, majd feloldottam a telefont. Az SMS-ek között volt az összes gyilkosság, amit ez a srác követett el. A kérte, hogy ezeket tegye. De valószínűleg ő sem ismeri személyesen.
-Írj neki valamit.-mondta Scott.
-Oké, de mit?
-Találkoznunk kell. Fontos.-mondta Stiles, én pedig begépeltem amit mondott, majd hezitálva, de elküldtem. Pár perc múlva jött a válasz SMS, én pedig remegve megnyitottam.
"Rendben. Gyere az Eichenbe, onnantól tudod, hol találsz. -A"
-A az Eichenben van?-kérdezte Sandra meglepődve.
-Amilyen elmebeteg, nem csodálom.-mondta Stiles.
-Oké. Írd vissza neki, hogy holnap megyünk hozzá.-mondta Scott, majd bezárta a szekrényt és leléptünk, de a telefont magunkkal vittük. Erre már nem válaszolt, de nem is kellett. Holnap mindannyian elmegyünk az Eichen-be és leleplezzük. Alig, hogy beültünk a kocsiba, megrezzent Sandra telefonja.
-A?-kérdeztem.
-Igen. "Dereknek nem kéne egyedül otthon lennie. Bármilyen baj leselkedhet rá. -A"-olvasta fel.-Dorina, indulj.-kiáltott fel, én pedig beletapostam a gázba. Körülbelül 130-al szeltem az utcákat, sőt még az erdőt is. Amint odaértünk, berontottunk a lakásba, Derek pedig pont a szemközti falhoz volt kikötözve. Sandra odarohant hozzá, majd elkezdte lerángatni róla a köteleket és láncokat, én pedig segítettem neki.
-Jól vagy?-kérdezte Sandra, amikor végeztünk.
-Persze. Egy sikoly maszkos őrült volt az.
-Mióta vagy itt, így?-kérdeztem.
-Körülbelül 3 órája. Nem értem mi volt ezzel a célja, de mindegy.
-Miért érzek vér szagot?-kérdezte Sandra, majd lenézett a földre. A föld alattunk tele volt vérrel.
-Igen, kicsit összeverekedtünk, meg megvágott a késével, de mint látod kicsim kutya bajom.-mondta, majd megölelte, én pedig elmosolyodtam.
-Ideje mennem. Örülök, hogy minden oké. Vigyázzatok magatokra.-öleltem meg mindkettőt, majd hazamentem.
Másnap reggel 2 kocsival mentünk az Eichenbe. -A nem mondott túl sok információt arról, hogy esetleg hol találjuk, így magunk kellett megkeresnünk.
-Jó napot. Engedjen be.-nézett a recepciós szemébe Ana, majd bementünk a szűk folyosóra. Mindenféle elmebeteg nézett ki az ablakokon, én pedig félősen Stilesba karoltam.
-Vámpír vagy és félsz ezektől az emberektől?-nevetett fel, majd nyomott egy puszit a hajamba.
-Attól még hogy vámpír vagyok, ijesztőek.-mondtam.
-Srácok, fogalmam sincs, hogyan keressük.-mondta Sandra.
-Nekem van egy ötletem.-szólalt fel Lydia, mire mind ránéztünk.-Küldjünk neki SMS-t, ti pedig koncentráljatok.-mutatott ránk. Lydia kezébe nyomtam a srác telefonját, majd lehunytam a szemem és a telefon rezgésre vagy csengésre figyeltem.
-Felettünk van!-kiáltottam fel. Gyorsan felmentünk egy emeletet, majd Lydiát megkértem, hogy küldjön még egyet. Az utolsó szobába mentünk, betörtük az ajtót, de csak egy üzenetet találtunk a tükörre írva.
"Jó helyen jártok, de én ravasz vagyok. -A"
-Ennek semmi értelme.-mondta Allison.-Átjártuk az egész Eichen-t, menjünk.-mondta, arrébb lökve minket. Miután elhagytuk az Eichent, megbeszéltük, hogy holnap is eljövünk és meglepjük A-t.
-Át jössz hozzánk?-kérdeztem Stilest.
-Ahha, menjünk.-mondta, majd kiraktuk a többieket és hozzánk mentünk. Már messziről éreztem a vér szagot, de amint bementünk a kertbe, azt hittem elájulok. Egy halott fiú feküdt az ajtóm előtt.
-Stiles....-motyogtam halkan.
"Gyerünk, ribanc, tudom hogy akarod. -A"-kaptam az SMS-t, én pedig Stiles nyakába bújva próbáltam visszatartani a szomjam.
-Hol a kulcsom?-kérdeztem egy kicsit hangosabban, mint kellett volna.-Stiles, nyisd ki az ajtót.-morogtam, majd felnyögtem. A friss vér szaga teljesen megrészegített, de mielőtt letámadtam volna a fiút Stiles belökött az ajtón és rám zárta azt. Felrontottam a szobámba csillapítani a szomjam.
-Felhívtam Damont. Eljön és elviszi a holttestet.-lépett be Stiles. Csodálkozva nézte a mellettem heverő véres tasakokat, és az én önelégült véres arcom.
-Sajnálom, hogy így kell látnod.-motyogtam, majd bementem a fürdőbe és lemostam az arcom.
-Semmi gond.-mosolygott rám majd megölelt.
-Nem tudom miért törnek rám ezek az éhség rohamok. Majdnem letámadtam azt a gyereket!-mondtam szomorúan.
-Ez vagy te. Hozzá kell szoknod, ezzel nincs semmi baj.
-Tudom, de még szoknom kell. Jött Damon.-mondtam, majd lementünk ajtót nyitni neki.
-Te ölted meg?-nézett rám.
-Dehogy. -A vámpírja szerintem. Itt volt az ajtó előtt amikor hazaértünk.-motyogtam. Damon sóhajtva felvette az élettelen srácot a földről, majd undorodva bedobta a csomagtartójába.
-Köszi Damon, hogy elviszed.
-Sokszor csinálom, semmiség. Ti pedig legyetek óvatosak.-mondta, majd elment.
-Holnap megölöm ezt a kurvát. Bárki is legyen az.-mondtam, majd visszamentünk a házba.
-Srácok, a terv a következő.-mondta Scott. Most Derek és Damon nem voltak velünk, hiszen ez nem az ő dolguk.-Bemegyünk az Eichenbe, és ha szerencsénk van, -A ott lesz a szobájában. Ideje kinyírni a gyilkost.-mondta. Látszott rajta is, hogy mennyire zavarta az, hogy minket bánt. Mint egy nagy csapat, úgy vonultunk be az Eichenbe, Scottal az élen.
-Nem látogatni jöttünk.-villantottam a fogaimat a portásra.-Eresszen be.-morogtam mélyen a szemébe nézve. Miután bejutottunk a folyosóra, magabiztosan mentünk végig. Az utolsó szobának az ajtaját Sandra betörte, de azonnal nekilökődött a falnak.
-Hegyi kőris!-kiáltott fel Stiles. Lydia, Allison, Vani, David és Stiles bementek, hogy beengedjenek minket, a hatalmas fa ajtó pedig becsapódott.
-Srácok!-kiabáltak belülről. Ekkor megcsörrent a telefonunk.
"214 -A"-állt az SMS-ben.
-Majd visszajövünk értetek!-mondta Scott, majd felrontottunk a felettünk levő emeletre, és megkerestük a 214-es szobát. A ott állt a szoba közepén egy kör hegyi kőrisben. A szoba egyik sarkából előrontott A vámpírja, és kitörte Ana nyakát. Én következtem volna, amikor Sandra a falhoz vágta. Scott próbált valahogy átjutni a hegyi kőrisen, A pedig gúnyosan mosolygott rá.
Ekkor láttam meg, hogy ki a gonosz valójában. Ki az, aki hónapokig kínozott minket, embereket öletett meg.
Ekkor láttam meg, hogy ki a gonosz valójában. Ki az, aki hónapokig kínozott minket, embereket öletett meg.
-Ezt nem hiszem el.-motyogtam halkan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése