*Dorina szemszöge*
Már 2 napja itt rohadunk, Ronaldnak meg nyoma sincs. Vanival fázunk, éhesek és gyengék vagyunk.
-Kezdem visszakapni az erőm. Furcsállom, hogy Ronald nem volt azóta kínozni.-mondtam.
-Én is. Hozzám naponta lejárt, bár az időérzékemnek annyi. Ha egyszer kijutunk, sose maradok egyedül.-mondta könnyes szemekkel.
-Kérlek ne sírj. Hallok valakit jönni. Várj, valakiket? Egy csomóan.-mondtam. Kíváncsian vártam, majd amikor megláttam őket elmosolyodtam. Stilesék voltak azok.
-Srácok, itt vannak!-kiáltott fel, majd odarohant hozzám és megölelt. A többiek is lejöttek, majd eloldoztak minket.
-Annyira örülök, hogy megtaláltalak.-motyogta Stiles, majd felhúzott a földről, átkarolt és kimentünk a sötét pincéből.
-Várjatok!-álltam meg.-Ronald lenyúlta a gyűrűm.-mondtam. Ana odadobta a kis kincsem, én pedig meglepődve néztem rá.
-A zsebében volt. Szívesen.-mosolygott rám.
-Köszönöm!-mondtam, majd megöleltem Vanit.-Istenem, annyira jó érzés újra látni.-mosolyogtam, majd megölelték a többiek is.
-Hát még nekem. Köszönöm, hogy megmentettetek, de hazavinne valaki?-kérdezte nevetve. Sandráék elvállalták, hogy hazaviszik, mi pedig Stilessal átmentünk hozzánk.
-Most rendbe teszem magam, de utána nem mehetsz sehová.-mosolyodtam el, majd felmentünk a szobámba. Miután lezuhanyoztam, hajat mostam és fogat mostam, legurítottam 3 zacskó vért, és befeküdtem Stiles mellé az ágyamba.
-Annyira kényelmes.-mondtam, majd hozzábújtam és a mellkasára hajtottam a fejem.
-Megöltük Ronaldot. De eltűnt a teste.-mondta Stiles, én pedig boldogan megcsókoltam. Akkor vége mindennek. Ronald nincs többé, szóval A-nak nincs fegyvere ellenünk.
-Baby, annyira örülök, hogy megtaláltunk. Azt hittem, sose lelek rád.-bújt a nyakamba, én pedig a hajába pusziltam.
-Szeretlek.-motyogtam.
-Én is szeretlek.-mondta. Mosolyogva megcsókoltam, majd megszabadítottuk egymást minden ruhadarabtól.
Reggel mosolyogva ébredtem, tudva, hogy Ronald már nincs többé. Stiles részletesen elmesélte a harcot, szóval majd meg kell ölelnem Davidet és Sandrát azért amit tettek.
-Jó reggelt.-mormogta Stiles, majd nyomott a vállamra egy puszit.
-Szia!-mosolyogtam rá, majd kimásztam az ágyból.-Ma ünnepelnünk kell! Ronald nincs többé!-mondtam, majd be kapcsoltam a kedvenc számom és ugrálva táncoltam rá, miközben a sminkemet csináltam, és elkészültem. Miután elkészültem, felhívtam a falkánkat, hogy ma este buli nálunk. Anyáék úgyis üzleti úton vannak, szóval tök mindegy nekik. Mivel szerencsére senkinek sem volt programja mára, Stilessal elmentünk bevásárolni az estére. Vettünk mindenféle nasit, vértasakokat loptam a vérbankból, és mindenféle piát természetesen. Mivel itt 21 év a korhatár, itt is igéznem kellett kicsit. Miután kicsit takarítgattunk, készülgettünk, 7 körül megjött mindenki.
-Sziasztooook! Ma nagyon bebaszunk.-mosolyogtam, de Ana-nak sikerült lelomboznia.
-Túl gyorsan gyógyulsz, szóval erre ne is gondolj.-nevetett fel, majd megölelt.
-Akkor hányást takarítuuunk!-nevettem én is, majd beinvitáltam mindenkit. Kibontottam egy üveg italt, öntöttem mindenkinek, majd felszólaltam.
-Okés. Akkor hagy mondjak beszédet.-álltam fel az asztalra.-Drága barátaim. Azért vagyunk ma itt, hogy megünnepeljük Vani visszatértét, -A és Ronald eltűnését. Mostantól minden kurva jó lesz és mi mindig itt leszünk egymásnak. Szeretlek titeket! Csirió!-mondtam, majd lemásztam, koccintottam mindenkivel, majd bekapcsoltam a zenét és táncolni kezdtünk. Hosszú idő óta most voltam igazán, tényleg boldog. Ma este kicsit újra régi önmagam lehetek, csak egy átlagos tinédzser. Kb. 2 óra múlva embertársaim eléggé berúgtak.Vani békésen szunyókált a kanapén, Lydia, David és Allison is érezték már a jót, Stilest pedig kikísértem, mivel hánynia kellett.
-Kicsim, jól vagy?-kérdeztem, de csak fura hangokat kaptam válaszul.-Uhh..okés.-mondtam. Az udvar egyik sarkában megláttam egy pár villanó szempárt. Odarohantam, majd letámadtam a tagot. Véreres szemeivel rám morgott, innen tudtam, hogy vámpír.
-Ki küldött?-szorítottam a falhoz, de ő ellökött magától. Egészen a kert másik végébe repültem, és mire visszanéztem már nem volt sehol.
-Úristen. Minden oké?-szaladt hozzám Lydia. A többiek is kiszaladtak hozzám, de én jól voltam. A vámpír pólójának egy darabja viszont a kezemben maradt.
-Nincs semmi baj. Hol van Stiles?-kérdeztem.
-Itt vagyok.-jött oda hozzám, de már alig állt a lábán, így bekísértem és leültettem a kanapéra. Lehalkítottam a zenét, hogy felkeltsem a többiek figyelmét, majd felszólaltam
-Scott, Sandra!-mentem oda hozzájuk, majd megmutattam a darabkát.-Ez azé, aki rám támadt.-motyogtam.-Adjátok körbe, hátha szagot fogtok.-mondtam. Ekkor dalváltás volt, a rádiós vidáman nevetgélve mondta be a következő számot.
-"Sziasztoook! Jó a party? Most egy pörgős szám következik! Ezt a dalt -A küldi a "kis falkájának"! A szám címe pedig "Let's play"! További jó bulizást mindenkinek!"-mondta a férfi, én pedig azonnal kikapcsoltam a rádiót.
-Visszatért.
-Nem, el sem tűnt.-mondta Stiles. Mérgemben földhöz vágtam a rádiót, ami így ripityára tört.
-Nyugodj meg, Dorina.-mondta Derek, Sandra pedig szorosan megölelt. Egy pillanatra, de tényleg csak egyre komolyan elhittem, hogy boldog lehetek ezentúl. Hogy minden rendben lesz. Végig néztem a többieken, akik csakugyan eléggé csalódott fejet vágtak. Nem hagyhatom, hogy ez a ribanc tönkretegye az életem. Nem hagyhatom, hogy tönkre tegye a barátaim életét. Főleg úgy, hogy lehet hogy csak szórakozásból zaklat minket.
-Srácok, haza akarok menni.-kezdett el sírni Allison. Gondolom a pia hatására is, na meg persze -A újbóli felbukkanása mindenkiben megfagyasztotta a vért.
-Semmi baj kicsim, hazamegyünk.-karolta át David, majd miután elbúcsúztak, elmentek. Így tett Ana és Damon, majd Sandra és Derek is. Végül már csak én, Stiles, Vani és Scott, na meg Lydia maradtunk.
-Ti itt alszotok?-kérdeztem. A két lány bólintott, Scott pedig összekapta a cuccait és indulni készült.
-Megvan most már az illata. Nyomozni fogunk.-mosolygott rám a kapuban biztatóan, majd megölelt és elment.
-Jól van srácok, szerintem ideje lefeküdnünk, de holnap segítenetek kell takarítani.-nevettem fel keserédesen, majd feltámogattam őket az emeletre. Miután megágyaztam Vaninak és Lydiának a vendégszobában, ők azonnal elterültek az ágyon. Visszakullogtam a szobámba, ahol a már félig alvó Stilessal találtam szembe magam. Nyugodt volt és békés, halkan szuszogott csak, miközben a párnámat ölelte. Ahogy végig néztem a barátomon, rájöttek mennyire fontos nekem. És persze a többiek is. Nem hagyhatom hogy minden tönkremenjen. De benne vagyok. Játsszuk le!
-Kezdem visszakapni az erőm. Furcsállom, hogy Ronald nem volt azóta kínozni.-mondtam.
-Én is. Hozzám naponta lejárt, bár az időérzékemnek annyi. Ha egyszer kijutunk, sose maradok egyedül.-mondta könnyes szemekkel.
-Kérlek ne sírj. Hallok valakit jönni. Várj, valakiket? Egy csomóan.-mondtam. Kíváncsian vártam, majd amikor megláttam őket elmosolyodtam. Stilesék voltak azok.
-Srácok, itt vannak!-kiáltott fel, majd odarohant hozzám és megölelt. A többiek is lejöttek, majd eloldoztak minket.
-Annyira örülök, hogy megtaláltalak.-motyogta Stiles, majd felhúzott a földről, átkarolt és kimentünk a sötét pincéből.
-Várjatok!-álltam meg.-Ronald lenyúlta a gyűrűm.-mondtam. Ana odadobta a kis kincsem, én pedig meglepődve néztem rá.
-A zsebében volt. Szívesen.-mosolygott rám.
-Hát még nekem. Köszönöm, hogy megmentettetek, de hazavinne valaki?-kérdezte nevetve. Sandráék elvállalták, hogy hazaviszik, mi pedig Stilessal átmentünk hozzánk.
-Most rendbe teszem magam, de utána nem mehetsz sehová.-mosolyodtam el, majd felmentünk a szobámba. Miután lezuhanyoztam, hajat mostam és fogat mostam, legurítottam 3 zacskó vért, és befeküdtem Stiles mellé az ágyamba.
-Annyira kényelmes.-mondtam, majd hozzábújtam és a mellkasára hajtottam a fejem.
-Megöltük Ronaldot. De eltűnt a teste.-mondta Stiles, én pedig boldogan megcsókoltam. Akkor vége mindennek. Ronald nincs többé, szóval A-nak nincs fegyvere ellenünk.
-Baby, annyira örülök, hogy megtaláltunk. Azt hittem, sose lelek rád.-bújt a nyakamba, én pedig a hajába pusziltam.
-Szeretlek.-motyogtam.
-Én is szeretlek.-mondta. Mosolyogva megcsókoltam, majd megszabadítottuk egymást minden ruhadarabtól.
Reggel mosolyogva ébredtem, tudva, hogy Ronald már nincs többé. Stiles részletesen elmesélte a harcot, szóval majd meg kell ölelnem Davidet és Sandrát azért amit tettek.
-Jó reggelt.-mormogta Stiles, majd nyomott a vállamra egy puszit.
-Szia!-mosolyogtam rá, majd kimásztam az ágyból.-Ma ünnepelnünk kell! Ronald nincs többé!-mondtam, majd be kapcsoltam a kedvenc számom és ugrálva táncoltam rá, miközben a sminkemet csináltam, és elkészültem. Miután elkészültem, felhívtam a falkánkat, hogy ma este buli nálunk. Anyáék úgyis üzleti úton vannak, szóval tök mindegy nekik. Mivel szerencsére senkinek sem volt programja mára, Stilessal elmentünk bevásárolni az estére. Vettünk mindenféle nasit, vértasakokat loptam a vérbankból, és mindenféle piát természetesen. Mivel itt 21 év a korhatár, itt is igéznem kellett kicsit. Miután kicsit takarítgattunk, készülgettünk, 7 körül megjött mindenki.
-Sziasztooook! Ma nagyon bebaszunk.-mosolyogtam, de Ana-nak sikerült lelomboznia.
-Túl gyorsan gyógyulsz, szóval erre ne is gondolj.-nevetett fel, majd megölelt.
-Akkor hányást takarítuuunk!-nevettem én is, majd beinvitáltam mindenkit. Kibontottam egy üveg italt, öntöttem mindenkinek, majd felszólaltam.
-Kicsim, jól vagy?-kérdeztem, de csak fura hangokat kaptam válaszul.-Uhh..okés.-mondtam. Az udvar egyik sarkában megláttam egy pár villanó szempárt. Odarohantam, majd letámadtam a tagot. Véreres szemeivel rám morgott, innen tudtam, hogy vámpír.
-Ki küldött?-szorítottam a falhoz, de ő ellökött magától. Egészen a kert másik végébe repültem, és mire visszanéztem már nem volt sehol.
-Úristen. Minden oké?-szaladt hozzám Lydia. A többiek is kiszaladtak hozzám, de én jól voltam. A vámpír pólójának egy darabja viszont a kezemben maradt.
-Nincs semmi baj. Hol van Stiles?-kérdeztem.
-Itt vagyok.-jött oda hozzám, de már alig állt a lábán, így bekísértem és leültettem a kanapéra. Lehalkítottam a zenét, hogy felkeltsem a többiek figyelmét, majd felszólaltam
-Scott, Sandra!-mentem oda hozzájuk, majd megmutattam a darabkát.-Ez azé, aki rám támadt.-motyogtam.-Adjátok körbe, hátha szagot fogtok.-mondtam. Ekkor dalváltás volt, a rádiós vidáman nevetgélve mondta be a következő számot.
-"Sziasztoook! Jó a party? Most egy pörgős szám következik! Ezt a dalt -A küldi a "kis falkájának"! A szám címe pedig "Let's play"! További jó bulizást mindenkinek!"-mondta a férfi, én pedig azonnal kikapcsoltam a rádiót.
-Visszatért.
-Nem, el sem tűnt.-mondta Stiles. Mérgemben földhöz vágtam a rádiót, ami így ripityára tört.
-Nyugodj meg, Dorina.-mondta Derek, Sandra pedig szorosan megölelt. Egy pillanatra, de tényleg csak egyre komolyan elhittem, hogy boldog lehetek ezentúl. Hogy minden rendben lesz. Végig néztem a többieken, akik csakugyan eléggé csalódott fejet vágtak. Nem hagyhatom, hogy ez a ribanc tönkretegye az életem. Nem hagyhatom, hogy tönkre tegye a barátaim életét. Főleg úgy, hogy lehet hogy csak szórakozásból zaklat minket.
-Srácok, haza akarok menni.-kezdett el sírni Allison. Gondolom a pia hatására is, na meg persze -A újbóli felbukkanása mindenkiben megfagyasztotta a vért.
-Semmi baj kicsim, hazamegyünk.-karolta át David, majd miután elbúcsúztak, elmentek. Így tett Ana és Damon, majd Sandra és Derek is. Végül már csak én, Stiles, Vani és Scott, na meg Lydia maradtunk.
-Ti itt alszotok?-kérdeztem. A két lány bólintott, Scott pedig összekapta a cuccait és indulni készült.
-Megvan most már az illata. Nyomozni fogunk.-mosolygott rám a kapuban biztatóan, majd megölelt és elment.
-Jól van srácok, szerintem ideje lefeküdnünk, de holnap segítenetek kell takarítani.-nevettem fel keserédesen, majd feltámogattam őket az emeletre. Miután megágyaztam Vaninak és Lydiának a vendégszobában, ők azonnal elterültek az ágyon. Visszakullogtam a szobámba, ahol a már félig alvó Stilessal találtam szembe magam. Nyugodt volt és békés, halkan szuszogott csak, miközben a párnámat ölelte. Ahogy végig néztem a barátomon, rájöttek mennyire fontos nekem. És persze a többiek is. Nem hagyhatom hogy minden tönkremenjen. De benne vagyok. Játsszuk le!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése