Part 22. He knew too much!

-Miért akar megismerni? Elméletileg utáltok, nem?
-Csak én haragszom rád. A többiek nem, szóval keresd meg Sandrát.-mosolyogtam rá, majd otthagytam. Mérgemben erősen tolongva kerestem tovább Stilest.
-Héé, nem tudsz a lábad elé nézni?-szólt be egy cafka. Mosolyogva odaléptem hozzá, majd a torkánál fogva megemeltem a földről.
-Aranyom, nem éppen jó hangulatomban találtál meg.-mondtam, majd ledobtam a földre és tovább haladtam. Mire végre megtaláltam Stilest, volt vagy 10 perc.
-Már mindenütt kerestelek, hol voltál?-mondtam, majd átöleltem a nyakát és megcsókoltam. 
-Megjött Ronald.
-Tudom, találkoztam vele. Próbáltam nem megfojtani.-mosolyodtam el.
-Idegesítő egy alak, de jó pofiztam én is vele. 
-Jól van. Egész este Ronaldról fogunk beszélni, vagy táncolsz velem?-vezettem le a nadrágjához a kezem, majd megfordultam és a táncparkettre mentem. Kb. 20 perc táncolás után leültünk egy kicsit pihenni, majd kerestük a barátainkat. Allison és David tök aranyosan enyelegtek a parkett közepén.

-Hol vannak a többiek?-kérdezte Stiles. 
-Lydia ott van, Jacksonnal beszélgetnek. Scott és Ana ott ülnek és beszélgetnek, Sandra pedig ha jól látom Ronalddal táncol.-mondtam, miközben mutogattam.-Mikor lesz a csábítósdi?
-11kor, fél óra múlva.-mondta Stiles. 
-Akkor van időnk.-mosolyodtam el, majd megcsókoltam. 

-Khmm...-jött oda Lyds.

-Szia Lydia. Mizu?-kérdezte Stiles, én pedig nevetve a vállába fúrtam a fejem.

-Segítenetek kell. Gyorsan.-mondta, mi pedig követtük. Kimentünk a Grillből a hűvös utcára, majd az egyik árnyékos részen feküdt Ana, egy fa bottal a mellkasában. Az orromat megcsapta egy csábító illat, de próbáltam nem rá gondolni.

-Ki volt ez?-kérdeztem, majd letérdeltem mellé, és kitéptem a fadarabot.

-Gondolom az, aki megigézte azt a gyereket, aki veled tette ugyanezt. Az egyik lány kihívott, hogy segítsek neki mert rosszul van. Kijöttem vele, engem leszúrt, magával pedig egy pengével végzett.-mondta Ana. 

-És most hol van?-kérdeztem, Ana pedig a járda túloldalára mutatott. Ott feküdt a lány egy mély vágással a csuklójában. Innen jött az az isteni illat. Éreztem, hogy a metszőfogaim előtörnek és rávetettem volna magam, de egy kar lefogott.

-Dorina!-mondta Stiles finoman. A még torzult arcommal rápislantottam, majd visszanyerve eredeti valómat Anahoz szóltam.

-Gyere, menjünk be a wc-be, ott leápollak.-mondtam.

-Jól vagyok. Már begyógyult.-nézett le a mellkasára, és tényleg nyoma se volt a sebnek. Anát közrefogva visszamentünk a buliba, és észrevettük, hogy Sandráék sehol.

-Gyertek srácok, idő van.-mondta Scott. Követtük őt egy sötét helyiségbe, ahol már ott volt David és Allison is. 

-Helóka! Támadjuk le a kanimánkat.-mosolygott ördögien David, miközben egy spéci kést tartott a kezében. Allisonnál a megszokott nyíl készlete volt, mi pedig önmagunkat használtuk fegyverként. Stiles és Lydia pedig mögöttünk voltak. 

-Jönnek.-mondta Scott. Sandra hangosan kacarászva belépett a helyiségbe, mögötte Ronalddal. A falnak dőltek, és Ronald épp megcsókolta volna, amikor Scott előkapta a karmát és felmorgott. Ronald ránk kapta a tekintetét, Sandra pedig gyorsan bezárta az ajtót, majd hátulról támadt rá. Én nekirontottam, és a falhoz csaptam, de ő sem volt rest, és előkapta kanina énjét. Pár csapással később Ana, Sandra és Stiles a földön feküdtek lebénulva. 

-Allison, vigyázz!-mondtam, amikor Ronald felé kapott a karmával. Scott arrébb lökte, így viszont őt találta el a bénítót tartalmazó karom. 

-Gyere!-kiáltottam fel. Ronald felém fordult, majd már épp támadt volna, amikor valahonnan egy farkasölőt és verbénát tartalmazó füstbomba repült a helység közepére. Éreztem, hogy elhagy az erőm, és félájultan terülök el a földön.

-Utána megyek!-kiáltott fel David. Még láttam elszaladni magam mellett, majd lecsukódott a szemem.

-Dorina! Szerelmem, kelj fel!-hallottam Stiles hangját. Élénken felültem, majd körbenéztem magam körül. Már csak én, Scott, Ana, Sandra és Stiles voltunk a helyiségben.

-Többiek? Hol van Ronald?

-Ronald elmenekült. David pedig....-mondta halkan.

-Mi lett vele?-kiabáltam.

-A elütötte. Lydia és Allison benn vannak vele a kórházban.-mondta, majd a kezembe nyomta a telefonom.

"Sajnálom, drágák. Túl sokat tudott. -A"

-Ugye jól van? Nem fog meghalni?-kérdeztem, miközben éreztem hogy a szemeimet ellepik a rózsaszín könnyek. 

-Nem fog meghalni de...lehet hogy maradandó sérüléseket szerzett. Viszont te segíthetsz neki.-simogatta az arcom Stiles. 

-Jól van, menjünk.-pattantam fel. Kihordtam Scott, Sandra és Ana testét is a Jeepbe, majd elindultunk a kórházba. Útközben mindhármójukat felébresztettem, és körvonalakban elmondtam a történteket. 

-Maradjatok itt, pihenjetek. Jövünk nemsoká, csak segítek Daviden.-mondtam.

-Sok sikert Dorina.-mosolygott rám Ana. Stilessal együtt bementünk a kórházba a megfelelő emeletre. Allisonék a kórterem előtt álltak, az érkezésünkre pedig felkapták a fejüket. 

-Sziasztok. Be lehet menni hozzá?

-Nem, csak rokonoknak.-mondta Allison.-Még engem se engedtek be. 

-Nyugodj meg. Azért jöttem, hogy segítsek.-mosolyogtam rá, majd beléptem a kórterembe.

-Kisasszony, nem mehet be!-szaladt utánam egy nővér.

-Szüksége van rám!-mondtam, ő pedig elismételte amit mondtam majd elment. David tele gipszekkel és varrásokkal feküdt az ágyon. A szívhangja elég alacsony volt. Megnéztem a kórlapját, amin az állt, hogy lehet, hogy tolószékbe kerül. Odaléptem az alvó legjobb barátomhoz, majd vetten egy mély levegőt. 

-Csináljuk.-mondtam. Beleharaptam a csuklómba, mint múltkor Ana, majd kinyitottam a száját és belehelyeztem a karomat.

-Gyerünk, David. Igyál.-mondtam. A gép gyorsabban kezdett el csipogni, ami a szívhangja gyorsulását jelentette, majd kinyitotta a szemét és rám nézett.

-Idd!-utasítottam. Kortyolt még párat a véremből, majd elengedte a csuklóm.

-Köszönöm.-mondta, majd rám mosolygott. 

-Pár percen belül kutyabajod lesz, és az a hülye tolószék sem kell majd. De most pihenj, Allisont megnyugtatom hogy minden rendben, és holnap suli után bejövünk, okés?-mosolyogtam rá. Miután kimentem, Allison rögtön körbeugrált, én pedig csak mosolyogva megöleltem őt is és Lydiát is. 

-El tudnátok vinni a kocsimhoz?-kérdezte Lydia. 

-Mi addig itt maradunk Allisonnal, majd gyertek vissza értünk.-mosolyogtam, majd nyomtam Stiles szájára egy puszit és elmentek. 

-Holnap elmegyek Ronaldhoz. Beszélnem kell vele. 

-Egyedül nem mehetsz. Nem biztonságos.

-Allison.-néztem mélyen a szemébe.-Muszáj egyedül mennem. Inkább beszéljünk arról, hogy mi történt miután elájultunk?-kérdeztem. 

-David Ronald után rohant, de mire kiértem én is már a földön feküdt. A elütötte. Aztán mentőt hívtunk és bejöttünk vele a kórházba. 

-Szegény David. Most már jól lesz. Anaval megint meg kell igéznünk az orvosokat hogy engedjék ki Davidet.-húztam el a számat. 

-Sima ügy lesz.-mondta Allison. Pár perc múlva hallottam, ahogy Lydia kocsija behajt a parkolóba. 

-Gyere, megjöttek. Majd holnap bejövünk a pasidhoz.-mondtam, majd kimentünk a többiekhez. Lydia és Allison Lydia kocsijával mentek haza, mi pedig miután hazavittük Scottot, Anat és Sandrát, Stiles hazavitt engem is. 
-Nem akarsz itt aludni?-kérdeztem halkan.
-Inkább aludj te nálam. Megvárlak.-mosolyodott el. Nyomtam egy puszit a szájára, majd berontottam a házba. Összekaptam a holnapi ruhám, és mivel már anyáék aludtak, simán el tudtam lógni. Miután hazakocsikáztunk Stilesékhoz, lefeküdtünk és elaludtunk, mert így is hajnali 1 volt.