Lassan megfordultam, és az egyik alsóbb évest láttam meg magam előtt. Egy ceruza volt nála, amit a mellkasomba döfött, majd egy késsel elvágta a saját torkát. Felsikítottam, majd a földre rogytam, hiszen a ceruza fából volt. Sandra termett mellettem, kihúzta a szívemből a fadarabot, én pedig hangosan fellélegeztem és köhögni kezdtem.
-Tűnjünk el innen.-mondta, majd meghúzta a vészcsengőt, majd elrohant velem. Bevitt a lányöltözőbe, és leültetett az egyik padra. A sebem már teljesen begyógyult, már csak lelkileg voltam padlón.
-Mi történt?-ült le velem szembe Sandra. Megmutattam az SMS-t majd mesélni kezdtem.
-Az a gyerek belém szúrta a ceruzát majd végzett magával is. Ennyi történt.
-Valaki megigézte. És ki kell derítenünk ki volt az.-mondta. Visszamentünk a folyosóra, ahol már ott voltak a mentősök, és elvitték a szerencsétlen fiút.
-Jól vagy?-szaladt oda Stiles.
-Persze, semmiség.
-Majdnem megölt. Az nekem több mint semmiség.-ölelt magához.
-Nekem semmi bajom. De ő meghalt.-mondtam, majd ellepték a szemeim a könnyek.
-Rózsaszín a könnyed.-mondta mosolyogva Stiles, majd letörölte őket.
-A vér miatt.-nevettem fel, majd hagytam, hogy gyengéden megcsókoljon.
-Ki fogjuk deríteni, hogy ki tette ezt.-mondta, majd visszavezetett a terembe.
-Én...éreztem. Tudtam, hogy ez lesz.-mondta Lydia remegő ajkakkal.
-Mit éreztél Lydia?-kérdezte David.
-Hogy meg fog halni.-mondta, mi pedig teljesen meglepődtünk. Az most már biztos, hogy Lydia is valami. Valami természetfeletti, vagy valami, amit egyikünk se ért.
-Jól van. Mindannyiunknak le kell nyugodnia.-mondta Stiles.
-El kell tűnnöm innen.-mondta Lydia, én pedig osztottam a véleményét, szóval eljöttünk a suliból.
-Menjünk hozzánk. Le kell nyugodnom.-mondta. Lydiáéknál nem volt senki, szóval kajáltunk, majd felmentünk a szobájába.
-Holnap megigézem a tanár, hogy igazolja a mai napunkat, okés?-mondtam.
-Okés.-mosolyodott el.-Nem fura vámpírnak lenni?
-Nem. Bár megmondom őszintén ettől a pizzától nem laktam jól.-nevettem fel.-Eddig szeretem ezt az életet.
-Az a lényeg. És még nem támadtál meg senkit sem?-kérdezte.
-Nem. És nem is fogok.-mondtam, majd ittam a vérből, amit termoszban hordok magammal suliba. Vagyis kávés pohárba, persze nem átlátszóba. Lydiával el hülyéskedtük a délutánt, majd miután vége lett a sulinak, elmentem Stilesékhoz, aki nagyon mérges volt.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Miután eljöttetek, -A egész nap SMS-ekkel bombázott engem. És Sandrát is. Gondolhatod Derek mennyire pipa lesz.
-Mit írt neked A?-kértem el a telefonját. Igazából az összes SMS arról szólt, hogy mennyire meg fog engem ölni és mennyire nagy ribanc vagyok.
-Megölöm.-morogtam. Éreztem hogy a metszőfogaim elő akarnak törni a helyükről, de ajkaimba haraptam, amiből kicsordult a vér.
-Nyugodj le, kérlek.-mondta.-Inkább Ronalddal foglalkozzunk. Holnap telihold. Ha valamit csinál, esküszöm megölöm.-mondta.
-Nem, én ölöm meg.-mosolyogtam.-Ugye tudod, hogy én védelek meg téged és nem fordítva?-nevettem fel.
-Valaki nagyon sokat képzel magáról.-nevetett ő is. Vámpírsebességgel a falhoz toltam és megcsókoltam. Már épp vettem volna le a pólóját, amikor megcsörrent a telefonja. Morogva elhúzódott tőlem, majd egy "Sajnálom!"-ot motyogva felvette.
-Szia, Scott.-mondta. Bosszúból elkezdtem a nyakát kényeztetni, ő pedig alig bírta visszafogni magát, hogy ne nyögjön a telefonba.-Rendben haver, megoldjuk.-mondta, majd letette.
-Ugye tudod, hogy most nem megyünk sehova?-kuncogtam.
-Jó hogy nem.-mondta, majd megcsókolt és lefektetett az ágyra.
-Jól van babe, most viszont már mennünk kell.-morogta a nyakamba, majd egy utolsó csók után kimászott az ágyból és öltözni kezdett.
-Hova is?-ültem fel.
-Scottnak van egy terve holnapra, abban segíteni neki.-mondta. Nyöszörögve öltözni kezdtem, majd a Jeepel Scottékhoz mentünk. Nagy meglepetésünkre Ronald is vele volt.
-Sziasztok.-mondtam.-Mi a terv?-mondtam, mire Scott kiöntött az asztalra egy csomó vasláncot és bilincset.
-Ez a nagy terv? Kikötözősdit játszunk?-mondta Stiles cinikusan.
-Van más ötleted?-korholta le Ronald. Stiles dühösen rápislantott, majd elgondolkozott.
-Haver, kérlek. Nem akarunk bántani senkit, szóval muszáj megtenned.
-Nem fogom láncokkal és bilincsekkel kikötözni a legjobb barátomat.-mondta, mire Ronald cammogva megforgatta a szemét. A jó fej srác egyre bunkóbb és cinikusabb lett. Épp ezért lett volna kedvem letépni a fejét. A vámpírságom miatt kicsit túltengnek bennem az érzelmek.
-Muszáj lesz.-mondta Scott, majd átölelte.
-Okés.-mondta Stiles, majd rám pislantott megerősítésért. Egy bólintással jeleztem, hogy benne vagyok és segíteni fogok neki.
Másnap délután van. Scotték pincéjében vagyunk és készülünk az estére. Scott egész nap ideges volt, gondolom a Hold hatását egész nap érezte. Amíg Stiles láncolta Scottot, rám maradt Ronald.
-Nem gondoltam, hogy ilyen helyzetben fogsz kikötözni.-mondta kajánul vigyorogva. Perverz disznó. Válaszul gúnyosan mosolyogva olyan erősen húztam köré a láncot, amennyire tudtam.
-Ne öld meg, szerelmem.-mondta Stiles. Icipicit lazítottam a szorításomon, de tényleg csak icipicit, Ronald pedig megrázta a fejét.
-Szerencséd, seggfej.-morogtam, majd Stileshoz mentem.-És most?
-Menjetek el nyugodtan.
-Még mit nem. Én maradok.
-Hát, nekem sincs jobb programom.
-Én találnék neked, nyugodj meg édesem.-mondta Ronald.
-Scott, ugye van ragasztószalagotok?-kérdeztem.
-Konyha, felső fiók.-mondta. Egy másodperc alatt felszaladtam érte, meg vissza, hogy ne kelljen annyi ideig hallgatnom Ronald hülyeségeit. Mosolyogva ragasztottam le a száját, ami miatt nem volt túl boldog.
-Sokkal jobban jársz így, édesem.-mosolyogtam gúnyosan, majd Stileshoz mentem és leültünk a székekre. Egész este lenn ültünk a srácokkal, én vért ittam, aludtam, unatkoztam és Stilessal voltam. Amint bevilágított az ablakon a Hold, mindketten kezdtek átváltozni. Scott morogva előkapta az agyarait, a karmát, és megpróbált kiszabadulni a láncok alól, kevés sikerrel. Ronald már félig kanima formát öltött, ahogy rápislantottam. Karmával szétolvasztotta az őt körülvevő láncot.
-Stiles, fuss!-mondtam a barátomnak, én pedig készen álltam Ronald támadására. Meglepetésemre kimászott az ablakon és elrohant.
-Menj utána!-morogta Scott, majd felordított. Kirohantam a Jeephez, majd tanácstalanul elindultam valamerre. Útközben felhívtam Ana-t és Allison-t, hogy jöjjenek a sulihoz. Követtem Ronaldot, vagyis a szagát egészen az iskoláig, és mire odaértem már Allison is ott volt a nyilával, Ana pedig a vámpírságával.
-Készen álltok, lányok?-pattantam ki a kocsiból, majd elindultunk az iskola felé.
-Váljunk szét!-súgta Allison.
-Egyszer már megtettük és nem lett jó vége!-mondtam, így 3man együtt mentünk tovább.
Szétnéztünk a termekben, de nem találtunk semmit, míg végül a sportpálya közepén véltünk felfedezni egy alakot. Odarohantunk hozzá, de mielőtt támadtam volna, felismertem. Nem Ronald volt az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése