-Mi a fene?-kérdezte Scott.
-Ronald.-mondtam. Scott felmordult, Allison elővette a nyilát, én és Ana pedig pedig elővettük a fogainkat, a többiek pedig megbújtak mögöttünk.
-Kicsim nálad mindig van fegyver?-viccelődött David. Scott nekirontott Ronaldnak, aki a farkával az egyik falhoz csapta. Allison lőtt egy nyílat rá, de amilyen gyorsan belefúródott, úgy tépte ki magából. Felmordult, és Allison felé kapott, de Ana arrébb lökte Allisont és elkapta a karmát. Ronald próbálta megsérteni Anat, de ekkor vámpírsebességgel nekirontottam és a falhoz csaptam, majd bevetem neki párszor, aztán végigcsúsztattam a padlón. Scott belemélyesztette a karmait, én pedig épp mértem volna rá a következő csapást, amikor karmait belém mélyesztette, ezzel lebénítva engem. Persze, a karmaiban bénító méreg van. Ana még párszor bevert neki, mielőtt hirtelen elszökött volna, majd odaszaladtak hozzám.
-Jól vagyok. Pár óra és elmúlik a hatása.-nyöszörögtem.
-Ügyes voltál.-mondta Stiles.
-Nagyon. 4ünk közül csak én fekszek a padlón lebénulva.
-Ronald miért támadt ránk?-kérdezte Lydia rémülten.
-Nem tudom. De valaki vigyen haza, légyszi.-motyogtam, mire Stiles nevetve felemelt és kivitt a Jeepbe. Miután elbúcsúztunk mindenkitől, hazamentünk hozzánk. Mire bementünk a lakásba már meg tudtam mozdítani a kezeim.
-Nem gondoltam hogy ez ilyen sokáig tart.-mondtam szenvedve.-És éhes vagyok.-mondtam, Stiles pedig adott egy zacskó vért. Mivel már tudtam mozgatni a karomat, gyorsan kortyolva megittam, majd már fel is tudtam ülni az erőlökettől.
-Durva este volt.-mondta Stiles.
-Szerintem ez még csak a kezdet. Lesz rosszabb is.-motyogtam.
Napsütéses vasárnap reggelre ébredtem, 10 órakor. Most túljártam a Nap eszén, mivel behúztam a függönyt, így nem égtem porig.
-Jó reggelt szerelmem.-mondta Stiles, aki az asztalomnál ült és valamit nagyon tanulmányozott.
-Szia Stiles. Mit csinálsz?-keltem fel, majd mögé settenkedtem és nyomtam a nyakába egy puszit. A Bestiáliumot olvasta, gondolom a kanima után kutatott.
-Amíg aludtál, elmentem érte Allisonhoz. Pont rosszkor, mivel egy szál takaróban nyitott ajtót, szóval gondolom Daviddel voltak.-nevetett fel.
-Naa, ne piszkáld.-nevettem fel én is, majd bementem a fürdőbe kicsit rendbe szedni magam. Miután kész lettem, megcsókoltam Stilest és nem is engedtem el sokáig.
-Szeretlek. De nem maradhatok.-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Naaa, miért nem?-hisztiztem, mire a fenekemre csúsztatta a kezét.
-Azéért, mert Scottal találkozom és beleássuk magunkat ebbe az egészbe. És beszélünk Derekkel is.
-Én is jönni akarok. Nyilván Derek nem tudja hogy vámpír vagyok. Meglepi majd, ha a falhoz vágom a szarkazmusa miatt.-mosolyodtam el.
-Ugye tudod hogy nem mehetsz be ha nem hív be?-mosolyodott el.
-Francba.-morogtam.-Akkor is jövök.-mondtam, majd felkaptam a cuccomat és indultunk is. Elmentünk Scottért, aki meglepődött azon, hogy én is a kocsiban vagyok.
-Ragaszkodott hozzá, hogy jöhessen.-magyarázkodott Stiles.
-Falhoz akarom vágni Dereket. És lehet hogy Sandrát is.-gondolkoztam el.
-Ők a barátaink. Vagyis, nem ellenségek. Nem vághatod őket a falhoz.
-De bunkók voltak velem.-morogtam.
-Akkor se.-nevetett Scott. Amikor megérkeztünk a házhoz, Sandra és Derek is már az ajtóban ácsorogtak.
-A vérfarkas, a vámpír, és az embergyerek.-mosolyodott el gúnyosan Derek. Vámpírsebességgel neki rontottam és a falhoz szorítottam.
-Hmm, a kis cafka akit le akartál rázni a múltkor már simán szétrugdoshatja a segged.-mosolyodtam el, majd elengedtem.
-Majd meglátjuk,kislány.-mondta gúnyosan.
-Eléég már.-állt közénk Stiles, mintha szét tudna minket választani, ha esetleg harcolnánk. Bementek a házba, de én megint nekimentem a láthatatlan falnak.
-Héé ez nem ér!-kiabáltam utánuk.
-Ez van, cafka.-mondta Sandra, nekem meg kedvem lett volna letépni a fejét.
-Összeilletek, mindketten halál szarkasztikusak és bunkók vagytok.-fortyogtam.
-Gyere be, Dorina.-mondta Derek, én pedig egy széles mosoly kíséretében beléptem az ajtón. A ház üres volt, visszhangzott a magassarkúm léptei alatt, és sötét volt.
-Szép ház.-jegyeztem meg, próbáltam nem ironikusan.
-Köszi.-mosolygott Sandra. Komolyan elhitte.-Hétfőn jövök a sulitokba.-húzta el a száját.
-Ügyes voltál.-mondta Stiles.
-Nagyon. 4ünk közül csak én fekszek a padlón lebénulva.
-Ronald miért támadt ránk?-kérdezte Lydia rémülten.
-Nem tudom. De valaki vigyen haza, légyszi.-motyogtam, mire Stiles nevetve felemelt és kivitt a Jeepbe. Miután elbúcsúztunk mindenkitől, hazamentünk hozzánk. Mire bementünk a lakásba már meg tudtam mozdítani a kezeim.
-Nem gondoltam hogy ez ilyen sokáig tart.-mondtam szenvedve.-És éhes vagyok.-mondtam, Stiles pedig adott egy zacskó vért. Mivel már tudtam mozgatni a karomat, gyorsan kortyolva megittam, majd már fel is tudtam ülni az erőlökettől.
-Durva este volt.-mondta Stiles.
-Szerintem ez még csak a kezdet. Lesz rosszabb is.-motyogtam.
Napsütéses vasárnap reggelre ébredtem, 10 órakor. Most túljártam a Nap eszén, mivel behúztam a függönyt, így nem égtem porig.
-Jó reggelt szerelmem.-mondta Stiles, aki az asztalomnál ült és valamit nagyon tanulmányozott.
-Szia Stiles. Mit csinálsz?-keltem fel, majd mögé settenkedtem és nyomtam a nyakába egy puszit. A Bestiáliumot olvasta, gondolom a kanima után kutatott.
-Amíg aludtál, elmentem érte Allisonhoz. Pont rosszkor, mivel egy szál takaróban nyitott ajtót, szóval gondolom Daviddel voltak.-nevetett fel.
-Naa, ne piszkáld.-nevettem fel én is, majd bementem a fürdőbe kicsit rendbe szedni magam. Miután kész lettem, megcsókoltam Stilest és nem is engedtem el sokáig.
-Szeretlek. De nem maradhatok.-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Naaa, miért nem?-hisztiztem, mire a fenekemre csúsztatta a kezét.
-Azéért, mert Scottal találkozom és beleássuk magunkat ebbe az egészbe. És beszélünk Derekkel is.
-Én is jönni akarok. Nyilván Derek nem tudja hogy vámpír vagyok. Meglepi majd, ha a falhoz vágom a szarkazmusa miatt.-mosolyodtam el.
-Ugye tudod hogy nem mehetsz be ha nem hív be?-mosolyodott el.
-Francba.-morogtam.-Akkor is jövök.-mondtam, majd felkaptam a cuccomat és indultunk is. Elmentünk Scottért, aki meglepődött azon, hogy én is a kocsiban vagyok.
-Ragaszkodott hozzá, hogy jöhessen.-magyarázkodott Stiles.
-Falhoz akarom vágni Dereket. És lehet hogy Sandrát is.-gondolkoztam el.
-Ők a barátaink. Vagyis, nem ellenségek. Nem vághatod őket a falhoz.
-De bunkók voltak velem.-morogtam.
-Akkor se.-nevetett Scott. Amikor megérkeztünk a házhoz, Sandra és Derek is már az ajtóban ácsorogtak.
-A vérfarkas, a vámpír, és az embergyerek.-mosolyodott el gúnyosan Derek. Vámpírsebességgel neki rontottam és a falhoz szorítottam.
-Hmm, a kis cafka akit le akartál rázni a múltkor már simán szétrugdoshatja a segged.-mosolyodtam el, majd elengedtem.
-Majd meglátjuk,kislány.-mondta gúnyosan.
-Eléég már.-állt közénk Stiles, mintha szét tudna minket választani, ha esetleg harcolnánk. Bementek a házba, de én megint nekimentem a láthatatlan falnak.
-Héé ez nem ér!-kiabáltam utánuk.
-Ez van, cafka.-mondta Sandra, nekem meg kedvem lett volna letépni a fejét.
-Összeilletek, mindketten halál szarkasztikusak és bunkók vagytok.-fortyogtam.
-Gyere be, Dorina.-mondta Derek, én pedig egy széles mosoly kíséretében beléptem az ajtón. A ház üres volt, visszhangzott a magassarkúm léptei alatt, és sötét volt.
-Szép ház.-jegyeztem meg, próbáltam nem ironikusan.
-Köszi.-mosolygott Sandra. Komolyan elhitte.-Hétfőn jövök a sulitokba.-húzta el a száját.
-Hogy hogy?-kérdeztem meglepődve.
-Derek ragaszkodik hozzá, hogy legyenek velem egykorú barátaim is. Számítok rátok. De ne várd hogy BFF-ek leszünk -mosolyodott el.
-Okés.-mondtam gúnyosan mosolyogva.
-Dorina.-hívott Stiles.
-Találtatok valamit?-mentem oda hozzájuk.
-Derek szerint a kanimák sokszor nem is tudják, hogy ők azok.
-Igazán? Szóval Ronald lehet hogy nem is tudja?-kérdeztem.
-Attól függ, hogy hogy fog viselkedni holnap.-mondta Scott. Miután ezt megbeszéltük, hazavittük Scottot, és Stiles is hazavitt engem.
-Holnap talizunk!-mosolyogtam.
-Igen. Ne beszélj Ronalddal.-mondta, majd megcsókolt. A délután többi részében tanultam, anyáékkal voltam és pihentem. Este pedig nem bírtam elaludni, így elfutottam Stilesékhoz és beugrottam az ablakon. Halkan bemásztam mellé és megöleltem.
-Mit keresel itt?-morogta halkan.
-Nem bírtam aludni!-motyogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára és a karjaiban aludtam el.
Reggel, még mielőtt Stiles felébredt volna hazaszöktem, és elkészültem. Elköszöntem anyáéktól és gyalog elindultam a suliba. Gyalog több mint fél óra az út, de ahol nem volt senki ott vámpírsebességgel szeltem az utcákat, így 15 perc alatt beértem.
-Gyalog jöttél?-nézett rám Lydia.
-Futottam.-mosolyodtam el. Már mindenki ott volt a teremben, Sandra is. Meglepetésemre amint Stiles meglátott, odajött és egy hosszú csókot adott.
-Szia!-mosolyogtam rá.
-Eltűntél reggelre.-mondta.
-Igen, haza mentem elkészülni. Minden oké?-kérdeztem.
-Ronald reggel mosolyogva köszönt. De szerintem tudja, hogy mi ő. Nem tudom, csak úgy érzem, a rosszat.-mondta. Elmosolyodtam, hiszen még mindig úgy gondoltam, hogy túlreagálja. Összefontam az ujjainkat, hogy rám nézzen.
-Szerintem meg hagyd ránk ezt az egészet. Be kell látnod, hogy nem minden ember gonosz, Stiles.
-De Ronald az, Dorina. Hiszen ránk támadt.
-Szerintem csak össze volt zavarodva. Nem akart bántani minket.
-Nem tudom.-sóhajtott fel. Nyomtam a szájára egy puszit, majd leültem a padomra, mert kezdődött a történelem óra. Az óra közepén Sandra felállt és kirontott a teremből, én pedig utána akartam szaladni.
-Hunter kisasszony, szerintem Sandra el tudja intézni a dolgát.
-Tanár nő, szüksége van rám.-mondtam, mélyen a szemébe nézve.
-Igen, szüksége van rád, menj csak.-mondta. Stiles rosszallóan köszörülte a torkát, de inkább Sandra megkeresésével foglalkoztam.
-Sandra!-mentem be nagy hévvel a wc-re. Sandra ott állt a tükör előtt, miközben az arcát vizezte.
-Nem megy ez nekem Dorina. Ez nem én vagyok.-mondta.
-Semmi baj, Sandra. Meg fogod szokni.
-Utoljára általánosban voltam suliba. Ide is úgy jutottam be, hogy Derek ismeri az igazgatót, és megkérte hogy ne kelljen szintfelmérőznöm, hiszen nem jártam gimibe.
-Vissza fogsz rázódni, ígérem. Ha akarod, segítek délutánonként.
-Azt megköszönném.-mosolygott rám kedvesen. Már pont mentünk volna vissza a terembe, amikor jött egy SMS-em.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése