Part 13. New guy

A srác és a szülei kipakoltak a kocsiból és behurcolták a cuccaikat. Én pedig végignéztem a szenvedésüket. A srác felnézett az ablakomba, én pedig nem zavartattam magam, tovább figyeltem az utcát. Odaintett nekem, majd bement a kapujukon. Kedves srácnak tűnik, így elsőre.

Másnap reggel 7:30kor már az autómban ültem, és indultam volna a suliba, amikor az új szomszéd srác kilépett az utcára.
-Szia! Kell egy fuvar?-kérdeztem barátságosan.
-Helló! Köszi!-mondta, majd behuppant mellém.
-Dorina Hunter!-nyújtottam kezet.
-Ronald Forest. Örvendek.-mosolyodott el. Útközben jobban megismertük egymást, a többiek pedig már a parkolóban vártak engem. Stiles féltékenyen és fura fejjel vizslatott engem meg a srácot.
-Sziasztok!-mentem oda a többiekhez mosolyogva.-Ő itt Ronald az új szomszédom.-mosolyogtam rá.
-Sziasztok!
-Üdv Beacon Hillsben!-mosolygott rá Scott, majd kezet fogtak. Bementünk a suliba, de Stiles megállított a szekrényemnél hogy megcsókolhasson.
-Ő is vérfarkas, tudtad?-mondta, miközben a szekrényemben pakolásztam.
-Igen? Honnan veszed?
-Scott megérezte. Tudod, a szagáról.-mondta.
-Remek, még egy vérengző fenevad aki az életemre törhet. De amúgy jó fej srác.-néztem rá Ronaldra, miközben az egyik tanárral beszélgetett.
-Scott sosem bántana. És amúgy én nem bízok benne.-nézett rá Stiles.
-Te kiben bízol?-öleltem át mosolyogva a nyakát.
-Hmm, benned!-mosolyodott el, majd nyomott egy puszit a számra. Mint kiderült, szinte az összes óránkon benn van Ronald is, szóval osztálytársunk lett. Velünk volt egész nap, gondolom rájött, hogy mi vagyunk a népszerűbbek az osztályban és az iskolában is persze. Mindenki próbál beilleszkedni, hozzánk verődni, de van egy mag ami sosem mozdul. Ez pedig Stiles, Scott, David, Lydia, Vani és én vagyunk. Meg persze most már Allison és Ana. Órák után beszéltem Scottal és Anaval, úgyhogy mostantól keresik majd Vanit a szagminta alapján. Remélem még azelőtt megtalálják, hogy valami baja történne. Allisonnal megbeszéltük, hogy most náluk tanulunk és náluk leszünk. Beültünk a kocsimba és hozzájuk hajtottunk, miközben átbeszéltük a mai nap történéseit. Ahogy beléptünk a házba, jött egy SMS-em. És tudod mi a durva? Már nem is rezzentem össze. Tudtam, mi vár rám.
"Ronald nem egy vérfarkastípus. Én már csak tudom. -A"
-Megint -A?-kérdezte Al.
-Ahha.-motyogtam. Még mielőtt tiltakozhattam volna, Allison kikapta a kezemből a telefonomat és átfutotta az SMS-t.
-Tudom, hol jöhetnénk rá!-mondta, majd megragadta a karom és kirángatott a szobájából.
-Várj, te tudsz mindenről?-kérdeztem meglepődve.
-Igen, apa beavatott, de nem gondoltam hogy ti is tudtok róla, mostanáig. De ezt majd később megbeszéljük.-suttogta az apja dolgozószobája előtt. Lassan megpróbált benyitni, de nem ment neki, mivel zárva volt.
-Basszus.-motyogta.
-Megpróbálhatom?-vettem ki a hajamból mosolyogva a hullámcsattot. Pár próbálkozás után sikeresen léptünk be az irodába.
-Ezt hol tanultad?-nézett rám meglepődötten.
-A filmekből.-nevettem fel. Allison kilopta a fiókból a könyvet, majd visszasurrantunk a szobájába. Röpke 2 óra alatt átfutottuk, de sikerült leszűrni a lényeget. Vérfarkason és vámpíron kívül rengeteg más minden lehet Ronald. Miután nem jutottunk semmire, arrébb tettük a könyvet.
-Ne szóljunk Stileséknak.-mondtam, miközben felpattantam az ágyról.
-Miért ne? Szerintem tudniuk kellene.
-Stiles így is teljesen kikészült már az egész miatt, nem akarom még ezt is a nyakába varrni. Derítsük ki mi ketten.-mondtam.
-Rendben. Benne vagyok!-mosolyodott el, majd megölelt. A kis kutatásunk után hazamentem, és meglepetésemre a Jeep a házunk előtt parkolt.
-Szia Stiles!-mondtam, miután beálltam az udvarba ő pedig besétált.
-Szia!-mosolygott.-Mi újság?-kérdezte.
-Semmi, Allisonnál tanultunk. Veled?
-Látni akartalak.-mondta, majd megcsókolt. Bementünk a házba, majd megkínáltam Stilest egy kis kajával.
-Szeretnélek majd megkérni valamire.-mondta, miután végeztünk a kajálással.
-Ez nem hangzik biztatónak.-ráncoltam össze a homlokom.
-Ne barátkozz Ronalddal.-mondta, én pedig teljesen elképedtem. Nem befolyásolhatja, hogy kivel barátkozom.
-Mi?-nevettem el magam.
-Ne beszélj vele, meg semmi, oké? Csak ennyit kérek.-mondta.
-Miért gondolod, hogy megmondhatod kivel barátkozzak?-néztem rá csúnyán.
-Mert meg szeretnélek védeni.
-Nem, csak féltékeny vagy. Már reggel láttam rajtad, hogy elítéled Ronaldot mielőtt bemutatkozott volna.-vágtam a fejéhez a túlzott előítéletességét.
-Nem vagyok féltékeny. Csak nem bízom benne. Miért is tenném?
-De miért nem tudsz bízni senkiben?-kiabáltam. Most már tényleg kezdtem mérges lenni, hiszen engem senki sem irányíthat, azt meg főleg nem hagytam hogy megmondják kivel barátkozzak, csak mert ő tele van előítéletekkel.
-Mert te mindenkiben megbízol!-mondta most már ő is dühöngve.

Könnyes szemekkel ránéztem, majd összekaptam a cuccom és leléptem. Hiába az én házam volt, nem tudtam most ott maradni. Nem gondoltam, hogy Stiles ilyen. Értem én, hogy meg akar védeni, de akkor sem kéne főnökösködnie felettem. A kocsiban kitört belőlem a sírás és 120al szeltem az utcákat. Az eső, ami időközben elkezdett esni még csúszósabbá tette az utat. Épp ezért, amikor a semmiből termett előttem egy ember, fekete kapucnis pulcsiban, elrántottam a kormányt és egyenesen lehajtottam a hídról egy kiszáradt folyómederbe. Az autó fejre esett, próbáltam kiszabadulni, de nem ment. Éreztem, hogy a fejem elnehezedik és egyre jobban összefolynak a dolgok, majd lehunytam a szemem és mély álomba szenderültem.