Part 35. Baby Wolf

A suliban mindenki benn volt Theon kívül, de gondoltam délután már úgyis ott lesz nálam. 

-Dorina, jobb lesz ha leállítod a pasidat!-rontott rám Ana.

-Miről beszélsz?-kérdeztem lepetten.

-Theo ma délelőtt megharapta Stefant.-motyogta, de még mindig értetlenül pislogtam rá.-Nem tudod ez mit jelent, ugye?-kérdezte.-A vérfarkas harapás mérgező számunkra. Stefannak napjai vannak hátra mielőtt bedilizik és meghal.-morogta Ana, majd ott hagyott. Ijedten kaptam a telefonomért és hívtam Theot, de nem vette fel. Így hát kirohantam a kocsimhoz (jó sok napot kell megigéznem) és egyenesen Theo házához hajtottam. 

-Theo, beszélnünk kell.-kezdtem el dörömbölni az ajtaján, ami ennek hatására kinyílt. 

-Theo?-mentem be halkan. Nem volt se a nappaliban, se a konyhában. 

-Theo, nincs kedvem bújócskázni.-morogtam. Hallottam, hogy valaki belép, így a bejárati ajtóhoz szaladtam, de nem volt ott senki.

-The....-kezdtem bele, de elakadt a szavam amikor valaki hasba szúrt egy fadarabbal, majd leütött.

Amikor felkeltem, a hasamban még mindig benne volt a fa darab. Kirántottam magamból, majd felpattantam. Akkor vettem észre egy levelet mellettem.

"Harapásért harapást! Theo harapott, most Scott jön. Scott szerezzen egy bétát, és visszakapjátok Theot. -A"

-Fenébe!-morogtam, majd kirontottam a kocsimhoz és Anaékhoz hajtottam.

-Ana!-mentem be nagy hévvel.

-Mi vett rá arra, hogy ide gyere?-morgott rám mérgesen Damon.

-Segíteni akarok Stefanon. De ahhoz segítenetek kell.-néztem felváltva rá és Anara.

Megmutattam nekik a levelet, majd hagytam nekik gondolkodási időt.

-Scott nem fog ebbe belemenni ugye tudod?-kérdezte Ana.

-Ha nem megy bele Stefan meghal. 

-Tudom. De ő vajon belátja?-kérdezte, miközben hívni kezdte. 

-Mi lelt téged aranyom?-mosolyodott el Damon.

-Attól még hogy ki vagyok kapcsolva nem akarom hogy bármelyik barátom meghaljon.-rántottam vállat.

-Vagy csak aggódsz Theo miatt.-morogta, nekem pedig elakadt a lélegzetem. Rám kacsintott, majd odament Anahoz. 

-Pár perc múlva itt lesznek. Mindannyian.-mondta Ana.

Miután megérkeztek, letelepedtek egy sarokba, én pedig a másikba.

-Ouch!-néztem végig rajtuk bírálóan.-Szóval, -A üzent ma, mi szerint nála van Theo. Éés, mivel ő az egyetlen esély arra hogy meggyógyítsuk Stefant, ezért feltétlen vissza kell szereznünk. Viszont kér valamit cserébe.

-Még pedig?-kérdezte Stiles idegesen.

-Scottnak meg kell harapnia valakit.-mondtam lesütött szemekkel. A többiekre síri csönd telepedett, Scottnak pedig megemelkedett a szívverése. 

-Én....nem hiszem hogy erre képes vagyok.-mondta Scott.

-Figyelj, mi se kérnénk meg rá ha nem lenne vészhelyzet. Stefannak segítségre van szüksége. 

-Tegyem tönkre valaki életét?-kérdezte.

-Vagy épp megmentheted valaki életét.-utaltam arra, hogy a kórházban kéne alanyt keresni. 

Az egész társaságunk becsődült a kórházba, velem az élen. 

-Sürgősségi?-kérdeztem, majd bementünk a folyosóra. Benéztem a kisablakokon, de csak gépre kötött, lassan lélegző, alvó embereket találtunk. Bementünk az egyik fiúhoz, akinek a legmagasabb volt a szívhangja, vagyis nagy volt az élni akarása. Lydia elővette az aktáját, amiből kiderült hogy ha túl is éli a sérüléseit, tolókocsiba kerül.

-Ő a legmegfelelőbb.-mondta Stiles. 

-Sajnálom, haver.-morogta Scott, majd leült mellé. Lassan megfogta a csuklóját, és a szája elé emelte. Elővette a fogait, szeme vörösen izzott, majd beleharapott a srác karjába. Egyre gyorsabb lett a szívhangja a srácnak, míg nem fel nem ébredt és ordítani nem kezdett a fájdalomtól. Gyorsan az ajtóhoz szaladtam és bezártam azt, majd visszamentem a gyerekhez. 

-Liam, nyugi!-ment mellé Ana és Lydia, hogy valahogy lenyugtassák és befogják valahogy a száját.

-Kik vagytok ti?-nézett fájdalmasan a karjára.

-Megmentünk a tolókocsitól.-morogtam rá.

-De mégis...hogy? Mit műveltek velem?-ült fel hirtelen, amin ő maga is meglepődött.

-Szerintem működik.-mondta mosolyogva Sandra. Viszont a következő pillanatban fekete folyadék kezdett az orrából csöpögni. Sandra ijedten kapott egy zsepiért, majd a srácnak adta. Pár perc múlva elállt a folyás, szóval nyugodtan kezdtünk beszélgetni vele. 

-Nem nem nem és nem! Ez hazugság! Hagyjatok békén, tűnjetek innen!-fakadt ki teljesen a hír hallatán.-Ezt nem veszem be.

-Liam, ez nem hazugság. Csak azért tettük, hogy ne legyen szar életed.-mondta Stiles.

-Igazából azért, mert.....-kezdtem bele, de Allison durván az oldalamba könyökölt.-Au!-mordultam fel.

-Menjetek el! Most!-kiabált még mindig a srác.

-Jól van, menjünk el. Most zaklatott, majd visszajövünk.-mondta Scott, majd elhagytuk a kórházat. Megkértem Stilest hogy vigyen haza, és bár nem szívesen, de megtette. A kapu előtt egy hatalmas doboz volt, nekem címezve, masnival átkötve.

-Stiles, segítenél bevinni?-kérdeztem.

-Vámpír vagy, ha nem tévedek.

-Az lehet, de ez több száz kiló. Annyit még én se bírok el.-morogtam. Miután belökdöstük a kapun a dobozt, kikötöttem a masnit. A dobozban egy koporsó volt. Hátrahőköltem az "ajándék" láttán. 

-Stiles én nem merem kinyitni.-motyogtam.

-Gyerünk!-tolt durván a koporsóhoz. 

-Oké! Tudom, hogy szakítottunk, és hogy haragszol rám azért amit tettem, de nem kéne így bánnod velem.-fordultam vele szembe.

-Sajnálom. Ne haragudj. Csak eléggé mély sebet ejtettél bennem.-motyogta. Szemet forgatva visszafordultam a koporsóhoz, majd kinyitottam. 

-Theo!-kiáltottam fel, majd végignéztem rajta. Nem volt semmi baja, csak aludt. Végigsimítottam az arcán, aminek hatására ébredezni kezdett. 

-Szia!-mosolyogtam rá. Hirtelen felült, és körbenézett.

Kisegítettem őt a koporsóból, majd szorosan magamhoz öleltem.
-Segítened kell Stefanon.-néztem rá, miután elengedtem. Megforgatta a szemét, de nem engedtem lelépni.-Figyelj, tudom, hogy bánt ami történt, de az egyetlen akit ez miatt okolhatsz az én vagyok. És ne tudd meg mennyire aggódtam érted.-fogtam meg a kezét, mire hajlandó volt rám nézni. Muszáj voltam kicsit rájátszanom. Még mindig kicsit csalódottnak tűnt, de segíteni fog.
-Menjünk!-karolt át, majd kimentünk a kocsimhoz.
-Stiles!-kiáltottam oda hozzá, mielőtt lelépett.-Köszönök mindent.-mondtam, majd beültem Theo mellé és egyenesen Anaékhoz mentünk. Kopogás nélkül rontottam be az ajtón, de nem volt lenn senki. Felszaladtunk az emeletre, és Anaék is ott voltak Stefannal együtt, akinek kezdtek eldurvulni a sebei.
-Sziasztok.-mondtam.
-Ő mit keres itt?-kérdezte halkan Stefan.