-Jó reggelt!-motyogta Ana Vani babzsákfotelében ülve.-Hogy aludtál?
-Szarul. Más se jár az eszembe, csak hogy hogy lehettem ekkora hülye liba.-mondtam halkan, hogy ne keltsem fel a lányokat.
-Nagyon sajnálom, hogy ezt át kell élned.
-Éjszaka gondolkoztam azon, hogy megint kikapcsolok. De inkább nem, a múltkoriak után. Akit a világon a legjobban szeretek, így átvert. Jézusom.-nevettem fel hisztérikusan.-Szánalmas vagyok.-mondtam, majd elkezdtem sírni, mire Sandra és Al is felébredtek.
-Ne sírj kislány.-ölelt meg Sandra.-Mi mindig itt leszünk veled.-mosolyodott el.
-Pontosan.-bólogatott Allison és Ana egyszerre.
-Köszönöm. Nélkületek sehol se lennék.-mosolyodtam el.-De megtenné valamelyikőtök, hogy hazavisz? Apáék nem tudom meddig lesznek itthon és szeretnék velük lenni kicsit.-motyogtam.
-Persze, gyere kislány haza viszlek.-mondta mosolyogva Sandra, majd így is tett.
*1 hét múlva*
1 hete próbálom kiheverni azt, amit láttam aznap este. Nagyjából sikerült is magam túltenni a traumán, bár a lányok nélkül sose ment volna. Mindig mellettem voltak, hogy ne legyek egyedül és ne sírjak, szóval rettentően hálás vagyok nekik. Ma reggel viszont már egyedül ébredtem, és próbáltam valami rendes külsőt magamra varázsolni a sulira. Anyáék már visszautaztak a céghez, szóval megint egyedül leszek hónapokig is akár. Miután összekaptam magam, a szokásos termoszomban készítettem magamnak csemegét a sulira, majd elindultam. Vanival megbeszéltük, hogy a suli előtti padokon együtt megreggelizünk, szóval már fél 8-ra oda lettem rendelve. Beszélgetve, nevetgélve reggelizni kezdtünk, amikor a szemem sarkából megláttam egy eléggé gyűlölt személyt. Rögtön megrúgtam Vani lábát, aki egy hangos vinnyogással jelezte, hogy vette a jelzésem. Kösz, ennél feltűnőbb nem is lehetnél.
-Mit akarsz?-kérdezte Vani helyettem is. Hát igen, ők is velem vannak a Hate-Theo Team-ben.
-Dorina, beszélhetnénk?-kérdezte.
-Nincs időm rá. Gyere Vani.-álltam fel a padoktól, majd mentem volna be a suliba, ha nem kapja el a karom.-Theo, eressz el. Azt mondtam nem érek rá.-rántottam ki a kezem a szorításából. Már eléggé sokan voltak a suli előtt, így jól megbámultak. Még vetettem egy utolsó lenéző pillantást rá, majd bementem a védelmet nyújtó iskola épületbe. Pár perc múlva már az egész csapatunk ott volt.
-Miért láttam Theot az iskola előtt ácsorogni?-kérdezte Ana, belépve a terembe.
-Próbál rávenni arra, hogy meghallgassam. De erre nincs esély.
-Aha.-bólintott, majd leült a helyére, ami az enyém mellett van. Ahogy bejött a tanár, próbáltam a franciára koncentrálni, több kevesebb sikerrel.
Pár órával később, ahogy kinéztem az udvarra, Theo autója még mindig a suli előtt parkolt, benne pedig Theo ült, gondolom rám várva. De ezek szerint a hátsó ajtón kell kimennem délután.
-Dorina Hunter kérem az igazgatói irodába. Sürgős!-mondták be a hangosba. Meglepődve összenéztünk a lányokkal, de aztán sietve az igazgatói irodába mentem.
-Jó napot Igazgató Úr! Kéretett engem.
-Jó napot, Mrs. Hunter. Beszéltem a kint álldogáló férfival, aki a diákjaim szerint ma Önnel veszekedett reggel. Azt mondta, addig nem megy el, amíg nem beszélt magával. Hiába fenyegettem a rendőrséggel, az sem hatotta meg. Szóval megkérem Önt, menjen ki és beszéljen vele, mert a diákjaim félnek tőle.-mondta, magamban pedig felnevettem. Félni? Theotól? Puszta kézzel megtudnám jelenleg fojtani, de oké.
-Rendben, Igazgató Úr! Azonnal megyek.
-Ha esetleg elhúzódna, a tanárnőnél hivatkozzon rám.-mosolyodott el. Ekkor jöttem rá, hogy Theo megigézte.
-Köszönöm.-mosolyodtam el, majd kimentem a szobából. Ahogy végigsétáltam a folyosón, minden szem engem bámult, miután a kocsi felé sétáltam, akkor is. Kirántottam a méreg drága autó ajtaját, majd becsaptam magam mögött. Csöndben, karba tett kézzel ültem, és vártam.
-Köszönöm, hogy kijöttél.
-Nem önszántamból tettem. Igazgatói kérés volt. Ja, hogy megigézted? Sose jöttem volna rá.-morogtam, majd kinéztem az ablakon. Nem volt kedvem egyáltalán ránézni se. Attól félek, attól elgyengülnék. Főleg, amilyen közel vagyunk most. Utálom ezt a helyzetet
-Kérlek, hallgass meg. Tudnod kell, hogy nem önszántamból kötöttem alkut A-vel.
-Talán kényszerített rá?-kérdeztem.
-Nem. Viszont megfenyegetett.-mondta.
-Ugyan mivel? Hibrid vagy és ráadásul halhatatlan. Téged aztán sok mindennel meg lehet fenyegetni.-fújtattam idegesen.
-A ismeri a gyenge pontjaimat. Akármilyen hihetetlen, nekem is vannak.
-Hát ja, eléggé hihetetlen.
-Azt mondta...vagyis írta, hogyha nem megyek bele az alkuba, bántani fog téged.-mondta halkan. Most először rápislantottam, és tudtam, hogy igazat beszél. Ezzel fenyegette meg A. De mit érdeklem őt?
-Ezek szerint nem akartad hogy megöljön. De akkor sem hiszek neked. Ha ennyire könnyen át tudtál verni, elhitetni velem mindent, akkor miért nem hagytad, hogy megöljön? Mindenkinek jobb lenne.
-Ez hülyeség. Ne mondj ilyeneket. És nem akartalak átverni. Csak nem akartam elmondani, és -A sem engedte. Ha magamtól mondtam volna el, akkor is bántott volna.
-Okés. És mi volt az, amire akkora szüksége volt A-nek?-kérdeztem.
-A vámpírság ellenszere kellett neki.-motyogta Theo, mire nekem kikerekedtek a szemeim.
-És te csak úgy odaadtad neki. Gratulálok! Nem tudtam, hogy a nagy hibrid Theo Raekent ilyen egyszerűen sarokba lehet szorítani. Szép esti mese volt, viszlát.-pattantam ki a kocsiból.
-Bocsáss meg, könyörgöm.-kiáltott utánam. Mivel mindenki minket bámult, inkább visszamentem hozzá. A nyakánál fogva a kocsi oldalához szorítottam.
-Megbocsájtok neked, de csak azért hogy ne vond ránk mindenki figyelmét. De tudd meg, hogy sose csalódtam emberben még akkorát, amekkorát benned, Theo Raeken. És utállak ezért.-engedtem el.-Meg ne próbáld bántani a barátaimat.-morogtam még neki, majd ott hagytam.
-Mit mondott?-kérdezte buzgón David.
-Nagyon semmit. Próbált magyarázkodni. Azt mondta, hogy -A megfenyegette azzal, hogyha bármit mond nekem és nem fogadja el az alkut, megöl engem. És állítólag ezért hazudott. Hogy engem megvédjen. Bár úgy tűnik nem hazudott, fogalmam sincs hogy mi az igazság.
-Mindegy mit hiszel, a lényeg hogy ne dőlj be neki még egyszer.-mondta Scott.
-És megmondta hogy mi kellett A-nak?-kérdezte Ana.
-A a vámpírság ellenszerét akarja megszerezni. És állítólag már nála is van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése