-Szép ház.-mondta Theo.
-Mintha még nem jártál volna itt.-morogtam, miközben ledobtam az ágyamra a táskám, majd kinyitottam a hűtőm. Adtam egy zacskóval Theonak, és én is ittam egyet.
-Basszus, holnap suli.-morogtam.-Semmi kedvem hozzá.
-Lógjunk el.-mosolygott rám.
-Nem lehet, még a végén a srácok szívrohamot kapnak, amiért nem voltam suliba egy napig. Tudod, mindig is az a diák voltam aki szeretett suliba járni.
-Uhh, én mindig is utáltam.
-Most már én is.-rántottam vállat.
Még pár órát maradt Theo, majd olyan 6 körül menni készült.
-Holnap tali a suliban.-forgattam meg a szemem. Amint kinyitottam az ajtót, egy balta repült felénk, és a falba fúródott.
-Mi a...?-kérdeztem, majd odamentem és kitéptem a falból.
"Talán Erica meghalt, de A soha! -A"
-Gyere!-ragadta meg a karomat Theo, majd visszahúzott a házba. Kicsit lesokkoltam. főleg hogy azt hittük Ericával együtt A-nak is vége.
-Megnézhetem?-kérdezte. Kezébe nyomtam a baltát, miközben lehuppantam az ágyamra és elgondolkoztam. Nem izgatott annyira a dolog, azon kívül hogy majdnem levágta a fejem.
-Ki ez?
-A zaklatott minket, hónapokon keresztül. Megtaláltuk, hogy ki is ő igazából, de megölte magát szóval azt hittük vége van. De úgy látszik valaki a helyébe lépett.-rántottam meg a vállam.
-Nagyon bátor vagy, ugye tudod?-mosolygott rám.
-Megszoktam már.-motyogtam.
-Szeretnéd, hogy veled maradjak éjszakára? Csak hogy biztos ne legyen semmi baj.-kérdezte.
-Nem kell, köszi. Meg tudom védeni magam.
-Én eredeti vagyok, nem tudnak megölni, viszont téged igen, szóval maradok.-mondta, én pedig csak megforgattam a szemem.
-Van más választásom?-kérdeztem.
-Nincs.-mondta mosolyogva.-Lezuhanyozhatok?-kérdezte, én pedig óvatosan bólintottam. Amíg lefürdött megágyaztam kettőnknek, és bepakoltam a suliba. Vagyis beraktam 2 füzetet. Amikor kijött, én mentem be, hogy lefürödhessek. Amikor kimentem, Theo már aludt, szóval bebújtam mellé és én is aludni próbáltam.
Reggel az ébresztőm csörgésére keltem, és gyorsan ki akartam kapcsolni, de egy erős kéz megakadályozott benne.
-Theo.-nyöszörögtem, miközben próbáltam elérni a telefonom. Amikor végre sikerült, kikapcsoltam azt a szar zenét és visszahuppantam az ágyra. Theo visszahúzott magához, én pedig éreztem valami keményet a fenekemnél.
-Theo, mennünk kell a suliba.-motyogtam, majd lefejtettem magamról a karját és kimásztam az ágyamból. A szekrényemhez léptem és felvettem egy kevésbé itthoninak tűnő ruhát. A hajamat behullámosítottam, kisminkeltem magam majd megittam egy zacskó vért.
-Okés, ha nem kelsz fel itt maradsz egyedül én meg megyek suliba.-mondtam, de nem értem el vele sok sikert. Amikor már a fogmosásom után se ébredt fel, bemásztam mögé, és apró csókokkal árasztottam el a vállát, miközben haladtam a nyaka felé.
A következő pillanatban kiugrott az ágyból, engem durván a falhoz lökve.
-Próbálsz megőrjíteni, nemde?-kérdezte, alig pár centire a számtól.
-Csak azt akartam, hogy felkelj és készülj.-mosolyogtam ártatlanul. Idegesen elnevette magát, majd bement a fürdőbe elkészülni. Amikor végzett, dobtam a kezébe egy véres zacskót, majd a kocsimmal elindultunk a suliba. A többiek meglepődve néztek ránk, amikor együtt léptünk be a terembe, majd Vani a nyakamba vetette magát.
-Hol voltál? Istenem, felforgattuk a várost miattad.-mondta szemrehányóan.
-Elfoglalt voltam.-morogtam, majd lehuppantam a padra. A többiek furcsán néztek rám, Theo pedig a példámat követve leült a helyére. Óra után az összes lány körbevett a szekrényemnél, én pedig csak hallgattam a vinnyogásukat.
-New Yorkban voltam Theoval. Most már békén hagytok?-kérdeztem, majd becsapva a szekrényajtóm elviharzottam. Stiles csalódottan nézett rám, de jelen esetben kedvem lett volna letépni a fejét.
-Biztos hogy volt köztük valami.-hallottam még Ana-t, majd kimentem a suliból, egyenesen a kocsimhoz.
-Hová hová, Ms. Hunter?-kérdezte a biológia tanárom.
-Haza?-néztem rá hülye fejjel.
-Nem mehet haza, amíg az óráinak nincs vége.
-Szomorú-motyogtam.
-Ms. Hunter, nem mehet haza, különben igazolatlant kell adnom magának.-mondta már idegesen. Hirtelen elöntött a méreg és a torkának ugrottam, de még időben jelent meg mellettem Theo.
-Dorina, elég már!-kiabált rám.
-Két napja még élvezted.-néztem rá véres szájjal.
-De ez egy iskola, nem egy buli. Ő pedig a tanárod.-mondta. Ellöktem magamtól az ájult férfit, majd Theo-hoz léptem.
-Ne próbálj meg lelkiismeret furdalást kelteni bennem.-morogtam.-Mikor lettél te is ilyen jófiú?-kérdeztem gúnyosan mosolyogva. Erre már nem válaszolt, így bepattantam a kocsimba és elhajtottam. Nem volt kedvem hazamenni, úgyhogy betértem az egyik fogadóba, hátha találok egy fincsi zsákmányt.
-Helló, kislány.-hallottam egy ismerős hangot magam mögül.
-Sziasztok.-mosolyodtam el, amikor megfordultam, majd beültem melléjük.
-Neked nem iskolában kéne lenned?-kérdezte Damon egy elégedett vigyorral a száján.
-Kéne.-válaszoltam, majd belekortyoltam az italába. Keserű whiskey, fuj.
-Hol voltál a hétvégén? Anaék kerestek.
-Tudom.-kaptam be egy szemet a megérkező sültkrumplimból.-New Yorkban, Theoval.-vontam vállat.
-Nem ő az aki megölte Davidet?-kérdezte Stefan, de nem válaszoltam.
-De.-nézett rám gyanakodva Damon.-Kikapcsoltál, nemde?
-Okos fiú!-mosolyogtam rá cinikusan.
-Ajjaj, ilyenkor rosszabb vagy mint egy kisgyerek. Mind rosszabbak vagyunk.-mondta Stefan mosolyogva.
-A jófiú Stefan is volt már kikapcsolva? Hm, minden elismerésem. Hány ember fejét tépted le?-kérdeztem.
-Ooh, Stefan szerintem mindenkit túlszárnyal. Képzeld, cafatokra tépi az áldozatait, majd lelkiismeret furdalásból összerakja őket.-mondta Damon, én pedig felnevettem.
-Oké, abba lehet hagyni a cukkolásomat.-motyogta Stefan.
-Mindig ilyen hisztis?-kérdeztem, majd mosolyogva Stefanra néztem.
-Jól van, örülök hogy összefutottunk, hercegnő, de mi most léptünk.-állt fel Damon, majd Stefan is.
-Én is örültem, srácok.-mondtam, és még mielőtt leléptek, rácsaptam Stefan fenekére. Megettem a sültkrumplim, majd ténylegesen jól laktam az egyik vendégből és hazamentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése