Part 24. Pathetic pack...or not?

*David szemszöge*

Miután Stilesék leléptek, Allison nálunk maradt és ápolgatott, pedig erre nem volt szükség. Tökéletesen egészséges voltam, jobban éreztem magam, mint valaha. Éppen szerelmesen feküdtünk az ágyamban, amikor olyan este 7 körül megcsörrent a telóm.
-Szia haver, mizu?-kérdeztem.
-Szia, David. Nem beszéltél Dorinával esetleg? Csak mert megbeszéltük hogy átjövök hozzájuk, de nincs itthon senki.
-Nem, nem hallottam róla, de odamegyünk, okés?-kérdeztem.
-Jól van, addig felhívogatom a többieket.-mondta, majd kinyomott.
-Allison, kicsim mennünk kell. Stiles szerint Dorina eltűnt.-ébresztgettem a félig alvó barátnőmet, aki lassan reagált, de végül felébredt. Mire Dorináék házához értünk a többiek már ott álltak. Stiles nagyon ingerültnek tűnt.
-Mi történt?- kérdezte Ana, miközben ijedten nézett körbe.
-Eltűnt és szerintem ez A műve!- felelte Stiles idegesen.
-Kinyírom ezt a ribancot!-mondta Lydia.-Vani és Dorina is kell neki? Én leszek a következő vagy mi?-puffogott tovább.
-Nem hagyunk még egy tagot eltűnni.-mondta Scott.
-Várjunk csak, ha ez A műve lenne kaptunk volna valami üzenetet vagy ilyesmi, nem?-nyögtem ki bizonytalanul.
-De, igazad lehet.-felelte Stiles miközben az ujjaival babrált.
-Hol látták utoljára?-kérdezte Allison.
-A szülei azt mondták hogy Ronaldhoz ment, szóval lehet van valami köze hozzá.-állapította meg Scott.
-Szinte biztos, hogy köze van hozzá.-mondta Ana. Ekkor Stiles átrohant és elkezdett Ronaldék ajtaján dörömbölni.
-Gyere ki te szemét!-ordibálta, de csak a szülei jöttek ki. Nem tudták hol van Ronald, azt mondták elment pár órával ezelőtt egy számukra ismeretlen alakkal.
-Biztos, hogy náluk vannak a lányok.-mondta Stiles.
-David mit láttál azon az éjjelen mielőtt elütöttek?-kérdezte Scott. Próbáltam visszaemlékezni, de homály volt az egész este a támadástól.
-Nem emlékszem.-motyogtam.
-Ez fura, mert a kórlapodon nem volt említés agyrázkodásról vagy amnéziáról.-karolt át Allison.
-Mi van ha megigéztek?-kérdezte Ana.-Azt a csajt is megigézték aki rám támadt és azt a srácot is aki Dorinára. Lehet, hogy A egy vámpírral dolgozik.
-És nem tudod esetleg hogyan lehetne visszahozni az emlékeit?-kérdezte Lydia. Már épp válaszolt volna, amikor begurult az utcába egy fekete autó, és kiszállt belőle Sandra és Derek.
-Én tudom.-mosolyodott el Sandra Derekkel az oldalán.
-Az alfák képesek behatolni mások tudatába de nagyon kockázatos mert ha rosszul csinálom lebénulhatsz vagy akár meg is halhatunk mindketten.- közölte Derek.
-Dorináért vállalom!-mondtam elszántan. Nem hagyhattam, hogy még egy barátom megsérüljön és hogy sose találjuk meg a lányokat. Egyszerűen képtelenség, hogy széthulljunk egy köcsög kanima miatt. Bementünk Dorináék házába, feszengve elhelyezkedtem a kanapén, és néztem, ahogy Derek előkapta a karmait és mögém állt.

Pár másodperc múlva mélyen a nyakamba vájta őket, én pedig éreztem, ahogy kicsordul a vérem. Utolsót pislogtam, majd ott voltam. Azon az este, amikor a buli volt. Láttam, ahogy Ronald kirohan és egy fekete kapucnis, fekete kesztyűs alakkal összeérintik a tenyerüket. Elég bizarr látvány volt, főleg hogy rohantam hogy megöljem Ronaldot. Ekkor ő és a mestere bepattantak a kocsiba, majd innentől újra sötétség. Nagy levegővétellel tértem vissza a többiekhez, és boldogan vettem tudomásul, hogy élek. Ana adott egy kicsit a véréből, hogy meggyógyuljak, addig Derek elmesélte a történteket.
-Ez különös.-mondta Stiles.-Dorina pont így írta le A-t amikor rátámadt a nappalijukban.
- Ronaldnak A lenne a mestere?-kérdezte Lydia. Már kezdtük összerakni a kirakós szanaszét heverő darabkáit, amikor megrezzent mindannyiunk telefonja.
"A kis csipet csapat egyre ügyesebb a találós kérdésekben. Sajnos ennél több kell, hogy megtaláljatok. -A"
-Nem tudom de ha ez igaz, minél előbb meg kell találnunk Dorinát és Ronaldot!- mondta Scott dühösen.
-Jól van, kell egy terv.-mondta Stiles.-Derek, Sandra, menjetek át Ronaldékhoz és kérjetek szagmintát. Egy pólót, bármit.-mondta, ők pedig átmentek. Megvártuk hogy visszaérjenek, majd Ana, Scott és Damon is megszagolta. Beültünk a kocsikba, majd lehúzott ablakkal mentünk a városba.
-Megvan. Érzem, menj, amerre mondom.-kiáltott fel Ana. Az iskolához vezetett minket Ana szaglása, azon belül is a pályára. Amint odaértünk, az össze lámpa sorra felkapcsolódott. A pálya közepén Ronald állt egy gúnyos mosollyal.
-Már vártalak titeket. A szánalmas kis falka, akik harcolnak a gonosz ellen, hogy megvédjék a barátaikat. Mennyire aranyos.-mondta.
-Mit akarsz tőlünk? Vagy inkább azt kérdezzem, A mit akar tőlünk?-kérdezte Stiles.
-Egészen meglepődtem, hogy egy ilyen összeszervezetlen csapatban volt annyi logika, hogy rájöjjön pár dologra. Ez a megtorlásotok mindazért, amit A-val tettetek.-Ana ekkor vesztette el a kontrollt, nekirontott Ronaldnak, de pár másodperc múlva már lebénulva feküdt a földön.
-Ki lesz a következő?-mosolygott ránk karmát villogtatva. Most már egyszerre támadtunk rá, Derek és Damon egy párszor bevertek neki, majd Sandra letiporta a földre, már épp belemélyesztette volna a karmát, amikor lerugdosta magáról. Mi jöttünk Allisonnal. Mindketten lőttünk egy-egy nyilat, majd rárontottunk. Scottot és Allisont elintézte a karmával, majd Damont és Lydiát is. Engem letepert a földre, de Sandra lerántotta rólam. A karmait belemélyesztette a húsába, én pedig beleszúrtam a késem. A térdeire esett, majd mosolyogva rám pislantott. Derek elvágta a torkát, ő pedig élettelenül összeesett. Hátráltam pár lépést, mikor Stiles megjelent mögöttem.
-Jó ötlet volt megölni, mielőtt bármit mondott volna Vaniék hollétéről.-veregette meg a vállunkat, majd ment segíteni Damonnek. Felkaroltuk őket, majd elindultunk a kocsihoz.
-Srácok!-nézett vissza Scott.-Hova lett Ronald?-kérdezte. Mindannyian visszafordultunk, és tényleg nyoma veszett a holttestének. A telefonjaink egyszerre rezzentek meg.
-Mennyi pénze van ennek a kurvának.-mondta Ana.
"A csatát talán megnyertétek, de a háború még javában tart. -A"