Part 21. UV Party

A szüleim otthon voltak, épp a vacsorát főzték, amikor beléptem.
-Finomnak tűnik.-mondtam, miközben megpusziltam őket.
-Valakinek jó kedve van.-mosolygott rám apa. Amellett, hogy megigéztem őket azzal kapcsolatban, hogy ne kínáljanak kajával és ne vegyenek észre semmi furcsaságot, meg persze ne korlátozzanak (hiszen ha vészhelyzet van, akár az éjszaka közepén is, nekem akkor is mennem kell), nagyon jó a kapcsolatunk. Sőt, az miatt is meg kellett őket igéznem, hogy amit adtam nekik verbénás karkötőt, sose vegyék le. Nem akartam őket megigézni soha sem, de néhány dolog miatt sajnos muszáj volt.
-Ahha, jó kedvem van. Csak hiányzik Stiles. Nem keresett még?
-De, hívott, azt mondta 5 körül átjön. És pont 5 óra.-mosolygott anya. Felrontottam a szobámba, hogy kicsit rendet tegyek, mielőtt Stiles megérkezik. Mielőtt befejeztem volna, csöngetett, szóval anya engedte be és felküldte a szobámba.

-Szia!-jött be mosolyogva, egy doboz bonbonnal a kezében.

-Jajj de édes valaki.-mondtam, majd megcsókoltam.-Ezt miért kapom?

-Mert szeretlek, és mert nem foglalkozol Ronalddal.

-Úgy látszik összefutottatok.-mosolyodtam el, miközben az ölébe ültem és kibontottam a csokit.

-Ahha, kicsit ideges volt, fogalmazzunk úgy.-mondta. 

-Nem mintha nem érdemelné meg.-mondtam, majd belegyömöszöltem a szájába egy csokit, majd én is bekaptam egyet. 2 darab után éreztem, hogy éhes leszek és egyre jobban kívánom Stiles vérét, így kipattantam az öléből és kivettem egy zacskót a hűtőből.

-Bocsi, csak az emberi kajától kicsit szomjas leszek.-mondtam.

-Kicsit.-jegyezte meg, amikor egy húzásra szinte benyeltem a zacskót.

-Jól van na.-nevettem fel. Miután bekaptam egy rágót, visszahuppantam Stiles mellé, és lehunytam a szemem. Amikor vele vagyok, teljesen nyugodt leszek és biztonságban érzem magam. Még ebben az őrült helyzetben is, amiben most vagyunk. A folyamatos életveszély és a folyamatos gyilkosságok, zaklatások, amikor Stilessal vagyok nem számítanak. Ő az, aki miatt nem mészárolom le a fél iskolát, vagy esetleg nem tépem le valaki fejét, ha utálom. Ő az, aki visszatart engem attól a szörnyetegtől, aki lehetnék.
-Minden oké?-kérdezte, miközben végigsimított az arcomon.
-Persze, csak elgondolkoztam.-mosolyogtam rá.-Örülök, hogy nem téptem még le senki fejét. 

-Miért tépted volna le?-kérdezte.

-Mert őrülten szomjas vagyok. Állandóan. Viszont mindig arra gondolok, hogy nem akarok egy szörnyeteg lenni. Elég nekem a véres zacskó, amennyire lehet normális akarok lenni. És te segítesz ebben, Stiles, amiért nagyon hálás vagyok.-simogattam az arcát.

-Örülök, hogy segíthetek.-mosolygott rám. 

Egész délután együtt voltunk, este pedig Stiles hazament, ami miatt kicsit csalódott voltam, de azért próbáltam türtőztetni magam és nem elszökni hozzá éjszaka.

Reggel álmosan ébredtem, mivel körülbelül hajnali 1ig harcoltam magammal, hogy ne rohanjak Stileshoz. Miután elkészültem és elmentem az iskolába, hatalmas nyüzsgés fogadott. A diákok teljesen fel voltak pörögve, és boldogok voltak. Oda léptem az egyik plakáthoz, ami ki volt rakva a folyosóra. Ma este lesz egy UV party, a Grillben. 

-Ugye jössz?-jelent meg mögöttem mosolyogva Ana. 

-Ma este? Persze.-mosolyodtam el. Bementünk a terembe, de még nem voltak benn sokan. Rajtunk kívül aki számított az Allison és David volt.

-Csapatjuk ma!-vigyorodott el David, Allison pedig mosolyogva ült az ölébe. 

-Az biztos! Remélem Stiles is tud jönni.-mondtam elkeseredve. 

-Engem is tuti elengednek. Ha meg nem akkor kiszökök!-mondta Allison, David pedig büszkén nézett a barátnőjére. Becsöngő előtt pár perccel lépett be Scott, Sandra és Stiles. Teljesen el voltak merülve valamiben, szinte észre sem vettek minket. 

-Sziasztok!-mentem oda hozzájuk gyanakodva.

-Szia!-nézett rám Stiles, majd visszatért a témájukhoz. A ma esti buliról beszéltek, hogy csapdát állítanak majd Ronaldnak és a mesterének, mivel szinte biztos, hogy ők is jönnek. 

-Beavatnátok?-jött oda Ana és Allison. Lydia ma nem jött suliba, gondolom még mindig le volt sokkolva a nagyijánál történteknél. 

-Valószínűleg Ronald is jön ma este, és a mestere is. A-t se felejtsük ki, ha botrányt akar, biztos hogy ott lesz. És van egy tervünk a leleplezésükre.-mondta Scott. 

-Hallgatlak.-mondtam, és figyeltem minden szavukat. 

-Este, mintha mi sem történt volna, barátkozunk Ronalddal.

-Én nem, bocs. Utálom.

-Jó akkor te nem.-mondta Stiles.-Mi igen, majd Sandra elcsábítja. Elviszed valami sötét helyre, és mi ott leszünk. Ha a mestere meg akarja menteni, kénytelen lesz felfednie magát.

Tetszett a terv, főleg hogy én nem voltam benne.

-Derek is jönni fog, majd beavatom.-mondta Sandra. 

-Jól van. Most jön, meghívom.-mondta Ana, majd kisétált a teremből. Erősen füleltem, és Ronald igent mondott hálistennek. Ronald egy fura mosollyal az arcán jött be, majd leült a helyére. Biztos azért, mert úgy tudta hogy mindannyian utáljuk. Pár percen belül megcsörrent mindannyiunk telefonja. 

"Olyan sötétben leszek, mint Vani. Ha jó helyen kerestek, megtalálhattok. -A"

-Vani ott lesz este?-fordultam hátra Stileshoz.

-Biztos hogy nem. A nem ennyire amatőr.-mondta Stiles. 

-Mrs. Hunter! Meg tudná mondani, hogy mi volt 1776-ban?-kérdezte a történelem tanárnő.

-A függetlenségi nyilatkozat.-mosolyodtam el elégedetten.

-Rendben. Előre fordulj légyszíves.-mondta sértődötten. Allison hátrafordult és rám mosolygott, majd megmutatta az ő SMS-ét is. Ugyanazt kapta, mint mi, csak nyilván ő sem értette.

-Félek a ma estétől.-jött oda hozzám Allison kicsöngő után. 

-A ma estét semmi sem ronthatja el!-mosolyogtam rá. És most az egyszer hittem benne, hogy minden rendben lesz. Talán ott lesz Ronald, sőt még lehet hogy -A is, de nem érdekelt. Csak arra gondoltam, hogy mit vegyek fel este. 

Délután a lányokkal (igen, Sandrával is) elmentünk a plázába, hogy vegyünk megfelelő cuccokat az estéhez. Én vettem magamnak egy pink parókát is, a töbiek meg csak ruhákat. Bár nem lesz rajtunk sok minden, hogy maradjon hely a világító festéknek is. Miután elkészültünk nálunk, felvettük Lydiát és együtt mentünk a helyszínre, a fiúkkal ott találkoztunk.

-Sziasztok!-mondtam, majd megcsókoltam Stilest.

-Nagyon csinos vagy.-mondta mosolyogva, én pedig szerintem olyan színt öltöttem, mint a parókám. 

-Mehetünk?-mosolyodott el Scott, majd beléptünk az őrjöngő épületbe. Mindenki táncolt, és színes festék vette őket körül. A DJ mindennél hangosabban nyomatta a zenét, legalábbis én úgy hallottam. 

-Ez baromi jól néz ki!-mondta Lydia, majd elmentünk, hogy festessünk magunkra valamit. Körülbelül egy fél óra múlva már majdnem mindannyian kész voltunk, amikor Scott loholva rohant hozzám.
-Megjött Ronald. Hol van Sandra?-kérdezte.
-Szerintem még festeti magát.-mondtam, majd elindultam a tömegbe megkeresni Stilest, de nem is az én szerencsém lett volna, ha nem botlom bele Ronaldba.
-Helló szépségem. Csinos vagy.-mosolygott rám.
-Sandra keres téged, meg akar ismerni. Még nem találkoztatok, gondolom.-mosolyodtam el.