2016. augusztus 3., szerda

Part 2. Hospital

-David, öltözz, indulunk!-mondtam sietve.
-De még csak most kezdett el mindenki berúgni!-hisztizett.
-Öltözz!-kiáltottam rá.
-Oké.-tette fel a kezét védekezően.
-5 perc múlva a kocsimnál.-mondtam,majd elindultam megkeresni Lydiát és Vanit.
-Gyertek, mennünk kell! Scott kórházban van.-mondtam. Mire kiértünk a kocsihoz már David ott állt és mellette egy lány.
-Ő ki?-kérdeztem.
-Szia, Allison Argent vagyok!-mosolygott.
-Oké, menjünk.-pattantam be majd a kórház felé vetten az irányt.
-Jó estét! Scott Mccallt keressük.-mondtam a félig alvó recepciósnak.
-Első emelet.
-Köszönjük!-mondtam. Felsiettem a lépcsőn, a többiek csak lomhán sétáltak utánam, őket nem érdekelte annyira hogy mi van Scottal, főleg Davidet, mivel Allison is itt van.
-Stiles!-szóltam a kórterem előtt idegesen doboló fiúra.
-Szia!-pattant fel.
-Hogy van Scott?-kérdeztem.
-Jól, az állapota stabil, de most alszik.-mondta.
-Neked is azt kéne. Nem nézel ki valami jól.-simítottam meg az arcát, majd leültettem.
-Szia Stiles, minden oké?-kérdezte Vani ahogy felértek.
-Sziasztok. Igen, sokkal jobban van.-mondta Stiles.
-És be lehet menni hozzá?-érdeklődött Lydia.
-Nem, most alszik.
-Jól van. Akkor mi most megyünk, csak tudni akartuk minden oké-e. Te is menj haza Stiles, fáradt lehetsz.-mondtam.
-Öhmm....nem tudnál maradni?-kérdezte.
-Haza kell vinnem a többieket, de utána visszajöhetek ha szeretnéd.
-Oké.-mosolyodott el halványan, én pedig megöleltem. Visszasétáltunk a kocsihoz, majd hazavittem Lydiát.
-Allison, hol laksz?-kérdeztem.
-River Streeten. Köszönöm hogy hazaviszel.-mosolygott.
-Nincs mit.-mondtam mosolyogva. Ahogy megálltunk Allisonék háza előtt, David elkísérte az ajtóhoz, majd megcsókolta.
-Persze, neki minden összejön. Még ez a csaj is.-pufogott Vani.
-Nyugi, megérdemli. Hátha megkomolyodik.-vontam vállat.
-Te komolyan látsz erre esélyt?-kérdezte Vani, mire felnevettem. Mindkettőjüket hazavittem, majd visszamentem Stileshoz.
-Nem rossz.-mosolygott.
-Mi?-kérdeztem.
-Gyors voltál.
-Ja. Nem laknak messze.-ültem le mellé.-Miért akartad hogy maradjak?-könyököltem a térdeimre.
-Unatkoztam, és te elég jó társaságnak bizonyulsz.-mosolygott.
-Igazán?-kuncogtam.-Okés. Miről szeretnél beszélgetni?-kérdeztem. Végül aztán beszélgettünk a suliról, barátokról,nyárról, és Scottról. 1-kor hazaküldött minket az orvos, mondván hogy Scott reggelig aludni fog.
-Köszönöm hogy bennmaradtál velem. Jól éreztem magam.-támaszkodott a kocsimnak, míg én a kulcsokkal babráltam.
-Én is! Ha valamit hallasz Scottról, szólj majd.
-Rendben.-hajolt közelebb,de csak egy szájra pusziig mentem el.
-Jó éjt!-mosolyogtam,majd beültem az autómba és hazamentem. Otthon már mindenki aludt, szóval egy gyors zuhanyzás és smink lemosás után aludni tértem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése