Fontos bejelenteni való!

Sziasztok!

Most írhatnám azt, hogy sajnálom, hogy nem tettem ki részeket, de nagyon el voltam havazva, bla bla bla. Viszont az az igazság, hogy nem szeretek hazudni, szóval inkább elmondom a valós okot, amiért nagyon rég óta publikáltam.

Az igazság az, hogy mindenkinek az életében eljön az a pillanat, hogy megun valamit, vagy egyszerűen semmi ihlete sincs. Sajnos velem is ez történt, egyszerűen már nem tudtam rávenni magamat arra, hogy írjak. Nekem sajnos nagyon sok motiváció kell ahhoz, hogy valamit ne hagyjak abba, és különösen ennél a történetnél az is nagyon fontos számomra, hogy bele tudjam élni magam. Emellett persze az is közrejátszott, hogy mivel végzős vagyok, nagyon fontos hogy jól és sokat tanuljak, ha egyetemre szeretnék járni. De mint említettem, nem ez az elsődleges szempont.

Szeretném megkérni azokat az embereket, akik esetleg még mindig olvassák a sztorimat, vagy várnak az új részre, hogy kommentben jelezzenek vissza. Amiket eddig megírtam részeket azokat természetesen publikálni fogom, viszont ahhoz hogy folytatni tudjam, kell nekem egy kis bátorítás.
Mert hiába írom azért, mert ez a szenvedélyem és mert imádom magát a sztorit, akkor sem szeretném úgy érezni, hogy hiábavaló volt az a sok energiabefektetés.

Remélem, hogy van itt még pár olyan ember, akit érdekel még, hogy hogy fejeződik be drágalátos karaktereink története! :D

Köszönöm, hogy elolvastátok, és a legújabb részt ezalatt a poszt alatt már olvashatjátok is! ;)

Puszi: Dorina

Part 65. Coming clear with my emotions

-Már csak ez hiányzott.-motyogtam, majd letöröltem a könnyeim, de nem tehettem semmit. Így is látszott, hogy szétbőgtem a fejem. Kikászálódtam a kocsiból, majd az ajtó felé mentem, ahol már ott várt rám Kai.
-Szia. Mi történt?-kérdezte azonnal, mielőtt bármit mondhattam volna. Szipogva kinyitottam az ajtót, majd bementem rajta, Kaial a nyomomban.
-Hé.-kapta el a karomat, majd mélyen a szemembe nézett.-Elmondod, mi a baj?-mosolygott rám óvatosan.
-Theo szakított velem.-mondtam, majd felnevettem, fájdalmamban. Úgy éreztem, egy részem meghalt, amikor kimondta azokat a szavakat.
-Theo egy barom.-ölelt magához, ami hihetetlenül jól esett. De nem éreztem vonzalomnál többet. Semmi szeretet, vagy hasonlók.
-Miattad szakított velem.-mondtam.-Ne vedd magadra, nem téged hibáztatlak, csak...
-Elmondtad neki?-vágott a szavamba, én pedig csak lassan bólintottam.-Sajnálom.-mondta, ami miatt belőlem megint kitört a sírás.-Ha szeretnéd, leszek a lelki terapeutád.-ölelt magához újra.
-Nem tudom, mit tegyek, Kai. Össze vagyok zavarodva.-túrtam a hajamba.
-Miattam?-kérdezte. Nem válaszoltam, csak az ajkamba haraptam, hogy visszafojtsam az kiszabadulni kívánó érzelmeimet.-Figyelj, én.....nagyon kedvellek téged.-mondta.
-Mi?-kérdeztem hitetlenül.
-És mondhatnám, hogy sajnálom azt a csókot, de nem. Egyáltalán nem.-mondta. Én csak ledöbbenve néztem rá, amíg meg nem simította az arcom, majd közeledni kezdett. Nem engedhettem, hogy még egyszer megtörténjen. Vagy mégis? Talán segítene tisztázni magamban az érzéseket. A gondolatok ezerrel cikáztak a fejemben, de végül átkaroltam a nyakát és szorosan magamhoz húztam. Meglepődött, de ő is átkarolt, majd felültetett a pultra, hogy egy magasak legyünk. Ujjaim a hajába csúsztak, lábaimmal pedig a derekát kulcsoltam körül. Pár perc múlva elhúzódott tőlem, majd a nyakamat kezdte el csókolgatni. Jólesően felsóhajtottam, majd mélyen a szemébe néztem. Óvatosan elmosolyodott, mielőtt egy újabb csókra hívott. Hagytam, hogy a kanapéra fektessen, de azt már nem, hogy levegye rólam a felsőm. Hiszen most már tudtam. Vonzódom Kaihoz, de nem szeretem. Vele egyáltalán nem olyan lenni, mint Theoval. Ő olyan számomra, mint egy izgalmas egy éjszakás kaland. Viszont Theo életem szerelme, akiért bármikor meghalnék. Ahogy Kai elengedett, elmosolyodtam, majd kimásztam alóla és a hűtőmhöz mentem.
-Mi a terved mára?-kérdezte a kanapémon ülve.
-Találkoznom kell Vanival.-motyogtam, miközben kortyoltam egy nagyot a finom csemegémből.
-Mikor indulsz? Elviszlek.
-Pár perc múlva. És köszi, de nem hiszem hogy jó lenne, ha együtt látnának minket.-mondtam, de ekkor csöngettek. Ijedtemben félre nyeltem, de gyorsan ajtót nyitottam.
-Szia! Már azt hittem valami baj van, azért nem jössz, így gondoltam biztos.....-lépett be Vani folyamatosan magyarázva, de elakadt, amikor meglátta Kait.-Itthon vagy, egyedül.-fejezte be a mondandóját, majd karba tette a kezeit.
-Szia!-mosolygott Kai Vanira.

-Ő mit keres itt? És mit intéztél Theoval?-kérdezte, felém fordulva, mintha Kai itt se lenne.
-Theo végleg szakított velem.
-És feladod?
-Mit tehetnék? Nyíltan közölte, hogy nem akar látni.
-De szereted, nem?-kérdezte Vani idegesen.
-De, igen. Szeretem. Mindennél jobban. És ezt ő is tudja. De most nem mehetek vissza hozzá. Tombol.-motyogtam, óvatosan Kaira pislantva, aki csak kajánul mosolygott rajtunk.
-Jól van. Adj neki pár napot, de utána menj el hozzá és béküljetek ki.-mosolygott rám.-Tudod, hogy Theo is szeret téged.
-Persze, hogy tudom.-mosolyogtam.
-Jól van, azt hiszem, nekem ideje mennem. A végén még Theoval fogok álmodni.-állt fel a kanapémról Kai, majd ahogy elhaladt mellettünk, lenézően Vanira mosolygott.
-Majd beszélünk.-nyomott egy puszit az arcomra, mielőtt elhagyta a házam.
-Mióta vagytok ti ekkora puszipajtások?-kérdezte hitetlenül Vani.
-Amióta megcsókoltam.-mondtam ki magabiztosan, majd vettem egy mély levegőt.
-Mi?-kérdezte Vani teljesen lesokkolva.
-Igen, itt, most!-mondtam mosolyogva, de mielőtt Vani lekiabálta volna a fejem, folytattam.-De ez jó, mert most már tudom, mit érzek.-mosolyodtam el.
-És?
-Theo életem szerelme. Kai pedig vonzó, de sosem tudnám szeretni. Már mint úgy nem. Ő olyan számomra, mint egy izgalmas kaland. Viszont Theo...érte bármikor meghalnék.
-Örülök hogy ezt mondod.-ölelt szorosan magához.-Filmezünk?-kérdezte mosolyogva, mire én halkan felnevettem.

Miután Vani elment, már épp indultam volna zuhanyozni és lefeküdni, amikor csörgött a telefonom.

-Szia, Kai!-kaptam fel a telefont. 

-Dorina...-nyögdécselt halkan.-Ide kell jönnöd. Most.-köhögött. 

-Kai, mi történt?-kérdeztem, ahogy felkaptam az autókulcsot és kicsörtettem a házból. 

-Haldoklom.-motyogta.

-Okés, indulok. 5 perc.-nyomtam ki, majd padlógázzal elindultam Kai házához. Ahogy odaértem, az ajtó nyitva volt, így gond nélkül be tudtam lépni rajta. A vér szagát követve eljutottam a nappaliba, ahol a félájult Kai volt. 

-Úristen.-motyogtam, majd felültettem a kanapéra.-Mi történt?-néztem végig véres arcán, és a jó pár lila folton, ami éktelenkedett rajta.

 Felhúztam a pólóját, ami szintén véres volt, és észrevettem, hogy van egy pár vágás a hasán is.

 -Theo volt.-motyogta, mielőtt szájából ömleni kezdett a vér. Ijedten kaptam a kukáért, majd a kezébe nyomtam, miközben a hátát simogattam.

Amikor abbahagyta, a csuklómba haraptam és megitattam a véremmel. Elégedetten felsóhajtott, majd hátradőlt a kanapémon, miközben sebei már gyógyulni is kezdtek. A vér illata és látványa még mindig nem hagyott nyugodni, úgy hogy inkább arrébb húzódtam Kaitól, de a fogaim így is előtörtek.
-Bocsi a vérért.-nevetett fel. Miután lenyugodtam, visszaültem a kanapéra.
-Sajnálom, Kai.-motyogtam, miközben fáradt arcát simogattam. Theonak nem kellett volna ezt tennie. Miért nem engem bánt?
-Köszönöm.-hallottam meg Kai rekedtes, bágyadt hangját, majd amikor a szemébe néztem, óvatosan elmosolyodott.

  -Szívesen.-mosolyodtam el én is, majd a konyhapulthoz mentem, hogy bevizezzek egy rongyot. Visszahuppantam mellé, majd elkezdtem letörölni a vért az arcáról, miközben ő végig engem nézett. Ahogy végeztem az arcával és a nyakával, felhúztam a pólóját, és a hasát is végig töröltem a nedves ronggyal, majd mosolyogva konstatáltam, hogy már nincsenek ott a vágás nyomok.
-Kész.-néztem mosolyogva a szemébe.
-Életmentő vagy, baby.-mosolyodott el dögösen.
-Ne hívj így!-keltem fel mellőle, majd kimostam a rongyot. A vér szaga átjárta a házat, így nehezemre esett visszafognom magam.
-Túl finomnak látszom?-nézett mélyen a szemembe. Nem kellett sokat várni, hogy visszatérjen a valódi énjéhez. Csak halkan felnevettem, majd kiterítettem a kimosott rongyot. 

-Ideje mennem. Vigyázz magadra. 

-Nem maradnál? Csak mára.-motyogta, majd fájdalmasan felkelt a kanapéról és odasétált hozzám.
-Nem tudom hogy jó ötlet e....-motyogtam halkan, miközben ő a karomat simogatta.
-Nem csinálok semmit, ígérem.....ha csak te nem szeretnéd.-kacsintott rám egy huncut mosollyal.
-Ha most nem lennél lesérülve, tökön rúgnálak.-mondtam egy magabiztos mosollyal, mire felnevetett.-Maradok. De itt alszom a kanapén.

-De az tiszta vér. Gyere.-mondta, majd megfogta a kezemet és felvezetett az emeletre.

-Tudok adni egy pólót, abban alhatsz.-mondta, majd kezembe nyomott egy fekete felsőt. 

-Köszönöm. Merre van a fürdő?-kérdeztem. Miután Kai megmutatta, bementem, és gyorsan lezuhanyoztam. Mivel nem volt fogkefém, ujjaimra tettem fogkrémet, és azzal mostam meg a fogaimat. Nem valami higiénikus, de ez van. Felkaptam magamra Kai pólóját, és éreztem, ahogy bele költözik az orromba Kai illata. Ahogy kimentem, ő ment a fürdőbe. Láttam, hogy egy matracon megágyazott magának a földre, így enyém volt az ágya. Amikor kijött, észrevettem, hogy csak egy boxer van rajta, így próbáltam elterelni a figyelmem a telefonom nyomkodásával, de azért lopva odapillantottam. 

-Tuti nem akarsz te az ágyon aludni?-kérdeztem harmadjára.

-Dorina.-nevetett fel.-Kutya bajom. Jó itt.-nézett rám. 

-Okés.-mosolyodtam el, majd elkényelmesedtem, és lassan elaludtam.

Reggel szemöldökömet ráncolva ébredtem fel. Nem voltam biztos benne, hogy jól emlékszem, de valahogy nem rémlett, hogy Kai ölelő karjaiban aludtam volna el. Most mégis ezt éreztem, így próbáltam óvatosan elhúzódni tőle.

-Kai....mit művelsz?-kérdeztem ijedten. A történtek miatt azonnal felébredtem. 

-Igazad volt. Kényelmetlen az a matrac.-morogta, miközben közelebb húzott magához. Már így is túl közel voltunk. Sokkal közelebb, mint kellett volna, így kezdtem kellemetlenül érezni magam.

-És az felhatalmaz arra hogy befeküdj mellém?-kérdeztem, még mindig háttal neki.

-Aha.-morogta, miközben arcát a hátamba bújtatta.

-Kai....engedj el.-motyogtam feszülten, de nem válaszolt. Valószínűleg visszaaludt, vagy csak ignorálni volt kedve. Kezeimet az ő kezére csúsztattam, majd óvatosan lefejtettem a derekamról és kimásztam az ágyból. Felvettem a rövid gatyám és a pólóm, majd bementem a fürdőbe, hogy megmossam az arcom és kiöblítsem a számat. Hajamat csak összeborzoltam, majd elhagytam a fürdőt. Lassan lépkedtem az ajtó felé, amikor Kai megszólalt a hátam mögül.

-Már is elmész?-kérdezte, a hangjából ítélve mosolyogva. Vettem egy mély levegőt, mielőtt felé fordultam.

-Igen. Éhes vagyok.

-Reggelizz itt!-kelt ki az ágyból, majd odajött hozzám.

-Ha nem tudnád, nem palacsintára éhezem.-mosolyodtam el. 

-Jól van. Akkor is maradj még. Kifejlesztettem egy új receptet, amit muszáj megkóstolnod.-mondta mosolyogva. Próbáltam csak az arcára koncentrálni, és nem elkalandozni a tekintetemmel, de szerencsémre Kai ezt észrevette.-Csak előbb felöltözöm, nehogy elájulj itt nekem.-kacsintott rám nevetve, majd bement a fürdőbe. Fújtatva megforgattam a szemem, majd lementem a konyhába. Ekkor láttam igazán a dulakodás nyomait. Pár dolog a konyhában is össze volt törve, székek, tányérok. A nappaliban viszont még nagyobb volt a rendetlenség.

-Bocs a kupiért. A barátod elég harcias.-ment el mellettem Kai, majd a hűtőhöz lépett, hogy elővegye a reggelihez valókat.

-Nem a barátom...még.-motyogtam, miközben felültem a bárszékre. 

-Mikor beszélsz vele?-kérdezte Kai, miközben a kaját készítette.

-Nem tudom. Még hagyok neki 1-2 napot.-mondtam.

-Csak hogy tudd. Theo egy seggfej, ha nem fogad vissza.-mondta.

-De ti most rosszban vagytok, nem?

-Azért mondom! Seggfej!-mondta, mire felnevettem. 

-Nem kellett volna bántania téged, viszont igaza van. Nekünk sem kellett volna csókolóznunk.-motyogtam, miközben a gyűrűmet piszkáltam. 

-Azt hittem kedvelsz.-szólalt meg Kai pár perc csend után. 

-Kedvellek, Kai. Nem erről van szó. De Theo életem szerelme.

-Jól van. Értem én.-nevetett fel keserűen. 

-Kai...nagyon jó barátom lettél a napokban. 

-És a barátok szoktak csókolózni? Mert másodjára te csókoltál meg.-fordult felém.

-Sajnálom.-mentem oda hozzá, majd hátulról átöleltem. Sóhajtva felém fordult, majd a szemembe nézett. 

-Te jobban kedvelsz, mint barátot?-kérdeztem halkan. 

-Talán.-mosolyodott el, ami miatt összeszorult a torkom. Nyomott a homlokomra egy puszit, majd visszafordult a kajájához. Ahogy végzett vele, megreggeliztünk. Mondanom sem kell, hogy nagyon kínos volt, Kai egy szót sem szólt, így síri csendben ettünk. Már épp indultam volna haza, amikor Kai végre megszólalt.

-Pár napja megtanultam egy igét, aminek végre tudom hasznát venni.-mondta, majd mormolni kezdett. Pár másodperc múlva vettem csak észre hogy mit csinál, amikor az ujjamról elkezdett leolvadni a napfénygyűrűm.

Part 64. Should I turn it off again?

-Okés. Kigondolom éjszaka, hogy mit csináljak.-motyogtam.
-Rendben. Egyedül hagyhatlak?
-Persze.-mosolyodtam el. Bár kicsit féltem egyedül, így miután Ana elment, Vanit tárcsáztam.
-Szia!-szólt bele boldogan.
-Nincs kedved itt aludni nálam?-kérdeztem azonnal.-Elmennék érted.
-Uu bocsi nem jó mai nap. Ne haragudj!-mondta.
-Öhm, okés, semmi gond.-mondtam furán.-De minden rendben?-kérdeztem.
-Persze. Holnap elmehetnénk valahova.
-Okés. Majd holnap ha felkeltem megbeszéljük. Jó éjt.-mondtam, majd leraktam. Ariat most nem hívhattam, Vani kilőve, Ana most ment el. A következő áldozatom Sandra lett volna, de állítólag ma telihold van, szóval David, Scott és Liam is ott van velük.
-Szia Lyds! Nincs kedved itt aludni nálam? Elmennék érted.-mondtam a telefonba.
-De, tök jó lenne. Allison is jöhet?-kérdezte.
-Ahha! Akkor elmegyek értetek, okés?
-Oksi! Várunk!-mondta mosolyogva, legalább is úgy hallottam.
-Okés!-mondtam, majd letettem és kinyargaltam a kocsimhoz. Ahogy odaértem a házukhoz, pár perc múlva már csacsogva mellettem ültek, míg én mosolyogva hallgattam őket.
-És te mit csináltál ma?-kérdezte Al.
-Uhh hát...nem ez volt életem legjobb napja.-nevettem fel.
-Mi történt?-nézett rám Lydia meglepetten.
-Otthon elmesélem. Mi van veletek Scottal?-néztem hátra Allisonra.
-Uhh hát minden okés. Most Sandráéknál vannak, teliholdon.-mondta nevetve.
-Értem.-mosolyogtam.-Neked Lyds valaki?
-Senki. Ijesztő vagyok? Vagy miért kerülnek el a normális fiúk?-kérdezte, mire felnevettem.
-Hát, most hogy belegondolok, néha eléggé ijesztő vagy.-mondtam.
-Inkább hagyjuk.-mondta lemondóan Lydia. Ahogy kiszálltunk a kocsiból, betódultunk a házba, majd fel a szobámba. Mivel már éjfél felé járt az óra, gyorsan lezuhanyoztam, majd a lányokkal lefeküdtünk és beszélgetni kezdtünk.

-Na mesélj szivi.-mosolygott rám Lydia.
-Hát...nagyon úgy tűnik Theo szakított velem.-mondtam, miközben éreztem, hogy ellepik a szemeim a könnyek.
-Mi??-kérdezte Lydia és Allison egyszerre.
-A és Kai miatt.
-De mi történt?-kérdezte Allison, majd felmászott mellénk a matracról.
-Kai áthívott ma estére magához, hogy megbeszéljük a dolgokat. És hát megcsókolt.-vontam szomorúan vállat. Lydia kérdőn nézett, rám, majd dühösen fújtatott egyet. 

-Tudtam hogy egy seggfej.-mondta.
-Tudom. Holnap megyek beszélni Theoval és Kaial is.
-Rendben. Majd írj, hogy mi lett a vége a sztorinak. Remélem kibékültök.-öleltek meg mind a ketten, majd lassan elaludtunk.

Reggel már egyedül ébredtem a lányok hagytak nekem cetlit, amiben leírták, hogy sajnálják, de mindkettejüknek haza kell mennie. Lassan összekészülődtem, majd felhívtam Vanit.
-Na csáóka. Hol talizzunk?
-Brew?-kérdeztem a kedvenc kávézónkra utalva.
-20 perc és ott leszek.
-Okés, én is.-tettem le mosolyogva a telefont, majd összepakoltam a táskámba, és elindultam.
-Na sziaa!-ugrott mosolyogva a nyakamba Vani.-Mi újság?
-Semmi jó. Veled?-kérdeztem, miközben beültünk az egyik asztalhoz.
-Na mi történt? Látom hogy baj van, full karikás a szemed.
-Ajj béna korrektor.-nevettem fel.-Theo szakított velem.
-Miiii? Ezt nem hiszem el.
-Dede. Így van.-mondtam szomorúan.
-De hát szeretitek egymást, nem?-kérdezte.
-De igen. Csak ez a Kai ügy..
-Mi?
-Tegnap Kai elhívott magához hogy tudjunk beszélni. -A megint alám tett, így Theo azt hiszi randiztunk, így szakított velem.
-Uhh. És mi volt Kainál?-kérdezte.
-Hát...rengeteget beszélgettünk. Aztán, ahogy eljöttem volna, megcsókolt.-mondtam.
-Dorinaaaaa!-vinnyogott Vani.-Ne már.
-De. Igen. És az a baj, hogy tetszett. És Kai nem közömbös számomra. Kicsit sem. De Theot szeretem.
-Akkor felejtsd el! Menj vissza Theohoz. Ti olyanok vagytok mint a popcorn és a sültkrumpli fűszer.
-Fuj.-mondtam.
-Én imádom. De tudod hogy értem. Ti egymásnak vagytok teremtve.
-Persze, tudom, és én is így gondolom. Ezért megyek hozzá, amint tudok.
-Menj most. Ez fontosabb. Utána találkozunk. Komolyan mondom.-állt fel, majd engem is magával húzott.
-Jó rendben. Csak kívánj sok sikert.-mondtam.
-Jól van. Sok sikert! Utána gyere hozzám.
-Rendben.-ültem be a kocsimba nevetve, majd gyomorgörccsel elindultam Theo házához. Mire oda értem, már alig kaptam levegőt és kiszáradt a szám. Eddig jól alakulnak a dolgok. Kicsit hezitáltam az ajtó előtt, majd becsöngettem. Pár másodperc múlva Theo nyitott ajtót, majd mélyen a szemembe nézett. Csak fájdalmat és szomorúságot láttam a szemében, ahogy arrébb lépett, hogy beengedjen. Szótlanul bementünk a nappaliba, amikor Aria és David jelentek meg.
-Upsz, bocsi. Mi épp menni készültünk.-lökdöste Aria az ajtó felé Davidet.

-Azért jöttem el ma, mert kötelességemnek tartom, hogy elmondjam mi történt odabenn.-motyogtam.
-Hallgatlak.
-Okés. Öhm. Tehát...első pár napban egyedül voltunk Daviddel, majd Kai megjelent. Először seggfejnek tartottam, de aztán fogjuk rá jóban lettünk. Ő egyszer majdnem megcsókolt. De csak majdnem.-motyogtam, de Theot teljesen elöntötte a düh. Szemfogai előtörtek, de aztán lenyugtatta magát és figyelt tovább.
-Sajnálom.-motyogta.
-Semmi gond. Tehát, ezek után elmesélte, hogy megölte a testvéreit, így elhatároztam, hogy nem engedem hogy kijusson, ezért pár órával a holdfogyatkozás előtt megöltem. De mint tudod, újjáéledt, leszúrt minket és kiszabadult.-mondtam.
-Okés.-állt fel, de marasztalnom kellett.
-Van még valami, amit el kell mondanom.-álltam fel én is. Lassan visszafordult, majd kérdően pislantott rám.
-Tegnap elmentem hozzá. Bocsánatot kért, beszélgettünk, rengeteget. Elmesélte, hogy milyen rossz volt neki az a 600 év, ami számomra még mindig felfoghatatlanul sok. Aztán, amikor el akartam jönni......megcsókolt.-mondtam, tartva a reakciójától.
-Jól van. Figyelj.-mondta, miközben szorosan megmarkolta az ajtófélfát.-Egy csókot még el tudok viselni. De tudnom kell. Jelentett neked valamit?-kérdezte. Én csak lesütöttem a szemem, ami miatt felnevetett, majd ott hagyott.
-Én téged szeretlek, Theo!-rohantam utána könnyes szemekkel.
-Többé nem tudom elhinni.-nézett rám ő is sírva.-Most menj el kérlek.-motyogta.

-Ne, Theo.-kezdtem el zokogni, de ő csak felsétált a lépcsőn. Megint azt a fájdalmat éreztem, mint David halálakor. Ki akartam kapcsolni, nem akartam elviselni ezt a hatalmas űrt, ami maradt bennem. Nem tudok Theo nélkül élni, de a Kai felé irányuló érzéseimet se tudom csak úgy megölni. Pedig nagyon szeretném. Lassan feltápászkodtam, majd kislattyogtam a kocsimhoz, és hazahajtottam. A tervem, miszerint haza megyek és egy nagy doboz fagyi mellett egész nap sírok, kudarcba fulladt, amikor megláttam Kai kocsiját a házam előtt.

Part 63. Mixed up emotions

+ Sziasztok! A blog szüneteltetése után most visszatértem. Túl vagyok a vizsgáimon, így több időm lesz írni. Remélem tetszeni fognak az elkövetkezendő részek is, jó olvasást! :) +

Az éjszaka folyamán többször is felébredtem, ilyen-olyan rémálmok zargattak. Szegény Theo egy idő után fel is ébredt a forgolódásomra, de nem tehettem róla. Végül hajnal 5kor véglegesen elaludtam, és 11ig fel sem keltem.
-Jó reggelt!-motyogta Vani a matracról.
-Szia!-ültem fel ásítva.-Többiek?
-Nagyrészt már elmentek, még Ana és Sandra vannak itt, és a két Raeken.
-Okés.-keltem fel, majd a fürdőmbe mentem fogat mosni, sminkelni és a hajamat megcsinálni. Semmi extra nem volt, csupán egy kis szempillaspirál és egy vékony tusvonal, a hajam lófarokban, a ruhám pedig egy rövidnadrág crop toppal.

-De csini valaki!-mosolygott rám Vani, ahogy kiléptem a fürdőmből.

-Köszi.-mosolyodtam el, majd lementünk a konyhába, ahol a srácok kajáltak.

-Jó reggelt!-köszöntem nekik mosolyogva, majd a hűtőhöz mentem kajáért. Mosolyogva leültem Theo ölébe, és úgy reggeliztem, miközben a többieket pásztáztam.

-Hogy aludtatok?-kérdeztem, mire Theo fel mordult.-Jól van na. Rémálmaim voltak.-néztem rá mérgesen, majd vissza a lányokra.

-Miért nem keltettél fel?-kérdezte.

-Nem akartalak.-motyogtam. Halkan felsóhajtott, majd nyomott egy puszit a hajamba.

-Mi jól aludtunk. David kicsit horkolt, de nem volt vészes.-mosolyodott el Ana.

-Ja. Te jól aludtál, hiszen egész éjjel rugdostál!-mondta cinikusan Sandra.

-Bocsi. Rossz szokás.-nevetett Ana.

 Reggeli után mind összepakoltak, majd hazamentek, így egyedül maradtam. Elpakoltam a tányérokat, amikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen volt a telefonszám, de felvettem.

-Halo!-szóltam bele.

-Szia!-hallottam meg Kai hangját.

-Tudtam, hogy nem kellett volna felvennem.

-Kérlek ne tedd le!-mondta.

-Honnan tudod a számom?

-Megkerestem Theo telefonjában. 

-Mondtam neki, hogy kódolja le.

-Nem ezért hívtalak. Beszélnünk kell.

-Miről?

-Bocsánatot szeretnék kérni. Ha elküldöm a címem, átjössz?-kérdezte. Pár másodpercig gondolkoztam, majd hitetlenül a homlokomhoz kaptam.

Nem halogathatom ezt örökre, addig úgysem hagy békén.

-Igen.-motyogtam.

-Köszönöm.-hallottam a hangján hogy mosolyog.-Akkor este, baby.-mondta nevetve, és mielőtt ráförmedtem volna, kinyomott. 

-Ez egy seggfej.-állapítottam meg sokadszorra, amikor megérkezett az SMS.

"River street 143. Este 8-ra gyere. Csók: Kai"

Szem forgatva olvastam el az SMS-t, amikor jött egy másik is. 

"Theo tud róla, hogy Kai az új randipartnered? Eléggé szomorú lenne, ha mástól tudná meg, nem igaz ribanc? -A"

-Az egyetlen aki itt ribanc az te vagy.-motyogtam idegesen, majd kiszáguldottam a kocsimhoz és Theohoz mentem. 

-Szia. Gondolom már megkaptad az SMS-t.-léptem be hevesen az ajtón. A nappaliban Theo ült.

-Már vártalak.-mosolygott rám cinikusan. 

-Theo, -A egy ribanc. Kai pedig erőszakos, ha nem megyek át hozzá, sose száll le rólam. Ezt meg kell értened. 

-És mi van ha nem tudom? Kai mindig is arra pályázott ami az enyém. Úgy látom sikerült neki.-motyogta, majd ott hagyott egyedül. Teljesen meglepődve és összetörve figyeltem, ahogy elhalad mellettem, és mielőtt kitört volna belőlem a sírás, kirohantam a kocsimba és sietősen elhajtottam. Ahogy megérkeztem az erdőszéli házhoz, már zokogtam. 

-Ana!-rontottam be az ajtón, barátnőm pedig meglepetten figyelt engem. 

-Mi történt?

-Azt hiszem.....Theo épp most szakított velem.-nevettem fel idegesen, majd falhoz vágtam az egyik széket.

-Héé, nyugalom. Gyere, mesélj!-ültetett le a kanapéra, majd a kezembe nyomott egy halom zsepit.

-Kai és -A miatt. Kai áthívott magához estére, hogy megmagyarázhasson mindent. -A pedig rögtön leadta a drótot Theonak, aki nagyon dühös rám emiatt. 

-A helyedben nem mennék el Kaihoz.-mondta Ana.

-Tudom. Én se. De kíváncsi vagyok arra, mit mondd. Vagy letépem a fejét ezért, mindkettőért megéri.-mosolyodtam el.

-Te tudod. De Theot biztosítanod kell arról, hogy őt szereted. Tudja, hogy mennyire labilis voltál odabenn, épp ezért azt is tudja, hogy Kai mennyire a kegyeidbe férkőzhetett. Te pedig annyira naiv vagy, hogy biztosan megkedvelted.

-Miért mondja mindenki hogy naiv vagyok?-kérdeztem felháborodottan.

-Mert ez az igazság.-nevetett fel Ana.-Te még Ronaldot is kedvelted, Dorina. Túlságosan közvetlen vagy, amit az ilyen mocskok könnyen ki tudnak használni.-mondta, majd felsóhajtott.-Te....érzel valamit Kai iránt?

-Nem...nem hiszem.-motyogtam, majd a tenyerembe hajtottam a fejem.-Viszont...ő egyszer majdnem megcsókolt. Ott benn.-motyogtam halkan.

-Úristen. Tényleg? Akkor Theo jogosan bizalmatlan. 

-Nem! Nem jogos! Én őt szeretem!

-Te toltad el magadtól Kait, mielőtt megcsókolt volna, vagy David nyitott rátok?-kérdezte, én pedig elgondolkoztam. Igaza volt. Eszemben sem volt megállítani Kait, és fogalmam sem volt, miért. Ha David nem nyit ránk, valószínűleg csókolózunk, vagy még rosszabb.

-David nyitott ránk.-mondtam, mire Ana csalódottan  felsóhajtott.-De csak meginogtam. 1 másodpercre talán máshogy gondoltam Kaira, mint kellett volna, de semmi több. Az is csak azért volt, mert hiányzott Theo. Esküszöm. 

-És most? Most hogy érzel iránta?

-Utálom.-vágtam rá, de a hangom nem csengett valami őszintén. Fenébe is. 

-Ezt el kell mondanod neki.-motyogta Ana.

-Nem, nem kell. Nem akarom elveszíteni. 

-Inkább hazudsz neki?-nézett rám dühösen. 

-Nem, dehogy! Nem hazudok neki.

-Ja, csak nem vagy őszinte. Végülis nem ugyanaz a kettő!-mondta felháborodottan.

-Jól van! Miután lerendeztem Kait, elmegyek hozzá és elmondok neki mindent. Ami odabenn történt.-adtam meg magam. Tudnia kell. Mindig is (na jó, nem mindig) őszinték voltunk egymással, ezt is megoldjuk. Gondoltam én.

Az estére nem nagyon készültem, csak kijavítottam az elkenődött sminkemet. Az autómba pattanva 10 perc alatt odaértem, és illendően késtem pár percet. Meglepődtem a hatalmas ház láttán, majd csöngettem. Nem kellett sokat várnom, kb. 10 másodperc múlva nyílt az ajtó. 

-Szia!-mosolygott rám szélesen Kai. 

-Hello.-mosolyodtam el én is, pedig nem akartam. Esküszöm küzdöttem ellene. 

-Gyere be.-állt arrébb, így könnyedén átléptem a küszöböt.

-Nahát. Szép nagy ház. Hány embert kellett megölnöd érte?

-Csak egy párat.-mondta, miközben a konyhába vezetett. Undorodva megforgattam a szemeim, majd felültem az egyik bárszékre. 

-A kaja mindjárt kész...-kezdte Kai.

-Kaja?

-Igen, főztem. Nem említettem?-kérdezte ártatlanul, de a végén elmosolyodott. 

-Nem fogok veled vacsorázni.-pattantam fel a székről, majd az ajtó felé indultam, de ekkor Kai legyintett egyet, szóval az bezáródott. Hitetlenül elmosolyodtam, majd visszasétáltam a székemhez. 

-Miről akartál beszélgetni?-kérdeztem pár másodperc csend után.

-Ne legyél türelmetlen.-nézett rám, miközben tovább kavargatta a kaját, majd rám kacsintott.

 Eléggé különleges reakciót váltott ki ez belőlem, amiért fejbe vertem volna magam. Sóhajtva lemásztam a székről, majd szétnéztem a konyhában, végül leültem az asztalhoz. Kai pár perc múlva letette elém a kaját, majd leült velem szembe, és elmosolyodott.

-Örülök, hogy eljöttél.-mondta, miközben szedett magának, majd nekem.

-Honnan tudjam, hogy nem tettél bele valamit?-kérdeztem bizalmatlanul.

-Bízz bennem baby.

-Ha még egyszer így hívsz, letépem a fejedet.-mordultam fel, majd turkálni kezdtem a kajában, ami egész finom volt. 

-Sajnálom.-szólalt meg végül Kai. Figyelmesen hallgattam, ahogy próbálja elkezdeni a mondandóját.-Mindent. Tényleg. Azt, ahogy bántam veled, hogy bántottalak, felzaklattalak, kihasználtalak. Sajnálom, ahogy bántam veled.-mondta, végig a szemembe nézve. 

-Nem tudom, hinnem kéne-e neked. 

-Gyere ide és nézd meg magad.-vezette a kezem a szíve helyére.-Nem hazudok. Sajnálom.-mondta, majd a szemembe nézett. A torkom kiszáradt, nem tudtam megszólalni. Csak vizslattuk egymás arcát, amíg el nem húzódtam, és vissza nem ültem a székemre. Kai is ugyan így tett, majd jött a személyem szerint nagyon gyűlölt kínos csend, amit én törtem meg. 

-Maradsz Beacon Hillsben?-kérdeztem. 

-Igen. Egyenlőre. Miért?

-Csak kérdeztem.

-Nem bírnak, ugye?-kérdezte mosolyogva, ami miatt én is elmosolyodtam.

-Nem mondanám. De ez csak tőled függ.

-És mi van veled? Te is utálsz?-kérdezte, mire lesütöttem a szemem. Miért kell ennyire megnehezítenie mindenkinek? Fogalmam sincs jelen pillanatban, hogy ki iránt mit érzek. Lehet hogy -A-nek igaza van. Ribanc vagyok. De nem tudok mit tenni, ha 2 fiú is kétértelműen viselkedik. Kai egyszer nagyon aranyos, máskor a pokolra kívánom. Theo életem szerelme, viszont a sértődései és a hisztijei kikészítenek. 

-Őszinte leszek, Kai.-tettem le a villám.-Amikor először találkoztunk, egy seggfejnek tartottalak.-mondtam, mire felnevetett.-Aztán, ahogy együtt laktunk, megkedveltelek. Jóban voltunk, sokat beszélgettünk és tisztáztunk sok mindent. Viszont amikor elmesélted, hogy mit tettél a testvéreiddel.....akkor teljesen meggyűlöltelek, és újra seggfej lettél. Most is seggfejeskedsz, próbálsz megcsókolni, miközben tudod, hogy Theoval járok. De mindezen kívül, még mindig látom a reményt benned. Valahol a szívem mélyén tudom, hogy van benned jóság. Ez a véleményem rólad.-mondtam, majd bekaptam egy falatot, miközben farkas szemet néztünk. Végül Kai felnevetett, majd szívdöglesztően rám mosolygott. 

-Szóval kedvelsz?-kérdezte. 

-Ez csak rajtad múlik.-kacsintottam most én rá. Mosolyogva felállt az asztaltól, majd egy üveg Tequilával tért vissza. 

-Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem?-kérdeztem mosolyogva.

-Te mondtad nekem.-mondta, majd töltött mindkettőnk poharába. Miután jó párral megittunk, beszélgetni kezdtünk. Sokat mesélt a régi életéről, és a börtönvilágban töltött magányos 600 évről. 

-Hogy bírtad ott ennyi ideig?-kérdeztem.

-Feladtam. Sokszor. Próbálkoztam nyíllal, késsel, kötéllel, de mindig újra éledtem. Meg akartam halni. Minden nap.-mondta, nekem pedig elszorult a szívem.-De amikor megjöttetek, újra reménykedtem. Már nem volt olyan rossz, mint egyedül.-fogta meg a kezem. 

-Sajnálom, Kai.-motyogtam. Ahogy elképzeltem, hogy Kai minden nap megpróbálkozik a halállal, sír és reményvesztett, sírni támadt kedvem. Helyette szorosan magamhoz húztam, és sokáig öleltem. Ahogy elhúzódtam tőle, elmosolyodtam, majd visszaültem a helyemre. 

Még egy teljes órán át beszélgettünk, majd indulni készültem. 

-Köszönöm, hogy meghallgattál.-mosolygott rám, miután felvettem a cipőmet. 

-Szívesen. Ha bármikor egyedül érzed magad, szólj, rendben?-kérdeztem mosolyogva. 

-Rendben.-mosolyodott el ő is. Vállamra kaptam a táskám, majd az ajtóhoz indultam, amikor magához húzott és megcsókolt. Egyáltalán nem számítottam rá, így teljesen meglepődtem amikor a derekam köré kulcsolta a kezeit. Én megmarkoltam a pulcsiját, majd végig vezettem a kezem a mellkasán és lassan eltoltam magamtól. Mielőtt bármit is mondhattunk volna, felkaptam a táskám és sebesen kirohantam a kocsimhoz. Ahogy beültem, a hajamba túrtam, majd rácsaptam a kormányra és elindultam. Remegő kezekkel elővettem a mobilom, és csak egyetlen egy név lebegett a szemem előtt. Amikor nem vette fel, csak magam mellé dobtam a telefont, majd a házamnál kiszálltam a kocsiból és bementem. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, lecsúsztam és zokogni kezdtem. Fogalmam sem volt, mit teszek, mit érzek, és mit kellene éreznem. A sírásom még egy óra múlva sem hagyott alább, amikor is Ana hívott. Nem vettem fel, mert azonnal tudná hogy baj van. Viszont, Ana hajthatatlan, így egyáltalán nem lepődtem meg, amikor pár perc múlva szinte rám törte az ajtót. Könnyes szemekkel ránéztem, majd hagytam hogy szorosan megöleljen. Amikor már kaptam levegőt a sírástól, és tudtam beszélni, Ana kapott a lehetőségen. 

-Mi történt Kainál?-kérdezte. 

-Jó volt. Beszélgettünk, elmesélte, hogy mennyire rossz volt neki a börtönvilágban, én megsajnáltam, megöleltem. Éés, megcsókolt.-mosolyodtam el szomorúan.

-Istenem, Dorina!-sóhajtott fel szenvedve Ana.

-Tudom. Tudom. De nem olyan mint gondoltam. Nem magától lett ilyen. A családja tehet arról, ami lett belőle. 

-Nem érdekes, hogy ki miatt ilyen. Ő egy pszichopata. Egy szörnyeteg. Rengeteg embert megölt, szimpla hatalomvágyból. 

-Theot és Ariat akarta megvédeni.

-Akkor miért tesz most alá? Ha annyira nagy haverok, miért cseszik ki vele és csábít el téged? 

-Nem tudom. 

-Gondolom nem sikerült tisztáznod magadban az érzéseid.-mondta Ana mogorván. Nem hibáztattam emiatt, hiszen mint mindig, most is igaza volt. 

-Szeretem Theot. De Kai sem közömbös. Vonzódom hozzá. De nem szeretem. 

-Nem hülyítheted mind két srácot. Tisztázd az érzéseid, majd beszélj velük. Bár 100%-ig biztos vagyok benne, hogy Kai csak játszadozik veled, beszélj vele. 

-Rendben. Majd beszélek velük.-mondtam szomorúan. 

-Jajj te.-ölelt szorosan magához.-Bárcsak ne lennél ilyen naiv.

-Akkor miért nem beszélsz le róla? Ne engedj hozzá, felejtesd el velem.-mondtam, mire elmosolyodott. 

-Azért nem teszem, mert úgysem hallgatsz rám. Amíg érzel valamit iránta, nem fogsz rám hallgatni, és ha azt mondanám, hogy felejtsd el vagy ne menj hozzá, én lennék a rossz és csak azért is csinálnád. Magadtól kell rájönnöd. 

Bejelenteni való!

Sziasztok!

Mint láthattátok, mostanában nem nagyon volt új rész.
Ennek két oka van: 1. Nincs nagy érdeklődés, ezáltal nekem is elmegy a kedvem tőle
                                2. Az első pontból következtetve, kedv és nagyrészt idő hiány miatt elfogytak a                                         kész részek

Éppen ezért azt gondoltam a legtisztábbnak, hogyha kicsit szüneteltem a blogot. Nem kell sok időre gondolni, a szünet 2017. március 1-ig tart. Onnantól, ha minden jól megy újra meg lesz a heti 2 rész!

Az e heti részeket természetesen a hét folyamán még kiposztolom, de utána csak márciusban lesz vérfrissítés! :D

Márciusban találkozunk, puszi: Dorina és Dávid :)

Part 62. Crosswords

Amikor felébredtem, teljesen elképedtem. A kapucnis alakok sehol, a ház romokban hevert, minden a földön volt, összetörve. Az állkapcsomhoz kaptam, hiszen valamiért eszeveszettül hasogatott. Mielőtt a számba nyúltam volna, ránéztem a többiekre. Mindenhol vér, rengeteg vér, ami miatt a szemem elsötétült, a metszőfogaim előtörtek, de emiatt hatalmas fájdalom nyilallt az egyik fogamba, így visszaváltoztam. Benyúltam a számba, jelen esetbe az egyik fogamhoz, majd megéreztem ott valamit. Meglepődötten húztam ki az apró papírfecnit, majd letettem az asztalra. A többiekhez rohantam, de még szinte mindenki ki volt ütve, vagy még csak ébredezett. Hirtelen azt se tudtam hova kapjak, hiszen mindenki véres volt és sebes, de először Vanihoz szaladtam.
-Jézusom.-pislantottam a homlokára, mire ő is felébredt.
-Mi az? Mi történt?-nézett körül, majd ijedten rám. Arca szinte teljesen véres volt, így természetes, hogy bepánikolt.
-Ne aggódj, segítek.-motyogtam, majd a homlokába dugtam az ujjam, hogy kivehessem az ott lévő kis üvegcsét.
-Istenem!-motyogtam.
-Mi az?-kérdezte ijedten.
-Majd meg nézzük, de most igyál!-haraptam a csuklómba, majd a szája elé emeltem a kezem és megitattam a véremmel. Már Liam, Scott és Theo is felébredtek, így hozzájuk léptem.
-A fogamban volt egy üzenet, Vaninak pedig a homlokában. Nálatok van valami?-kérdeztem.
-Gyerekek nem látok!-kiabált folyamatosan David, így sietve odarohantam hozzá, amíg Scott és Liam egymásnak segítettek. Liamnek a combjában, Scottnak a lábszárában volt az üvegcse.
-Theo!-kiabáltam hisztérikusan, ő pedig sietve jött hozzám.
-A szemében van.-mondta undorodva.-Kiszedem.-mormolta, majd óvatosan benyúlt a szemébe, és kivette a papírkát. Azt is feltettem az asztalra a többi mellé, amikor megláttam, hogy Theonak hátul a pólója véres.
-Theo!-rohantam oda hozzá, majd felemeltem a pólóját.-Uh. Ez kicsit fájni fog.-mondtam, majd egy késsel megbontottam a bőrét, hogy kivehessem az üveget. Csupán halkan felszisszent, de pár másodperc múlva begyógyult a sebe. Körülnéztem, majd odamentem Lydiához, akinek az oldalából gyorsan kioperáltam az üzenetet, majd megitattam a véremmel, amikor Allison felsikított.
-Nem érzem a kezem!-mondta zokogva a kezére pillantva, ami a csuklójától lefelé szinte már fekete volt.
-Biztos az erébe tették. Valaki, vámpír, jöjjön ide, én kiszedem, de gyorsan kell majd vért adnunk neki, mert elvérezhet.-mondta. David ért ehhez, a szülei orvosok és sokszor besegít nekik, szóval tudtam, hogy meg tudja csinálni. Odamentem melléjük, amíg Scott Stileson, Liam Sandrán, Theo pedig Anan és Arián segített.
-Oké, felvágtam. Most kiveszem.-mondta, majd óvatosan kivette az üvegcsét, de Allison vére bugyogva fojt ki a karjából.
-David, siess!-néztem a félig ájult barátnőmre.
-Oké, kész.-mondta pár másodperc múlva, mire én azonnal a karomba haraptam, és Allison szájához emeltem azt.
-Gyerünk, igyál!-utasítottam kiabálva, de semmi.
-Nem...-motyogta David.
-Nem fog meghalni!-kiáltottam fel, mire Allison kinyitotta a szemeit, és vadul kortyolta a vérem. A keze azonnal gyógyulni kezdett, szóval sóhajtva keltem fel és fektettem a kanapéra. Miután meggyógyítottunk mindenkit, az asztalhoz mentünk, hogy kinyissuk az üvegcséket. Kiborítottuk az üzeneteket, majd kinyitogattam őket.
-Nem....bizony.....édeseim.-olvastam fel a szavakat, de azok totál összefüggéstelenek voltak.
-Szerintem ez egy mondat, csak sorba kell tennünk.-mondta Lydia, így eszerint az észjárás szerint kezdtük el pakolgatni a szavakat. Hosszas tanakodás után kialakult a mondat, ami egyáltalán nem volt biztató.
"Én már nem játszadozom, ez bizony háború! Vigyázzatok magatokra, édeseim! Csók: -A" 
Pár percig meglepődötten figyeltük az üzenetet, majd egymásra néztünk.
-Gyerekek. Meg kell tanulnunk megvédenünk magunkat. Ez a ribanc azt hiszi, hogy csak úgy játszadozhat velünk, mint valami babákkal.-mondta Theo idegesen, és totál egyetértettem vele. Mert mi is nagyon könnyen sérthetőek vagyunk, bár nem annyira mint az emberek, de egy kis gáz, és máris eszméletlenek vagyunk 1-2 óráig.
-Igaza van. Most viszont, srácok, örülnék hogyha nem aludnátok egyedül. Szóval vagy aludjon itt aki egyedül lenne, vagy fogjatok össze, és aludjatok egymásnál.-tanácsoltam.
-Én itt alszom.-motyogta Aria.
-Szerintem mindenki.-mondta Scott, mire a többiek egyetértően bólintottak.
-Okés. Van 12 hely. És lányoknak tudok pizsit adni. Legalábbis pólót.
-Rendben.-mondták. Megbeszéltük, hogy ők elkezdik takarítani a vért és a szemetet, amíg mi Theoval, Vanival és Ariával megágyazunk mindenhol.
-Theo, nagyon megijedtem. És félek is. Most már nem csak a többieket, de magamat is féltem. Hiszen ha ilyen könnyen el tudnak kábítani, simán meg tudnak ölni.
-Én azt sosem hagynám.
-Tudom. De most te is kidőltél.-mondtam.
-Figyelj.-ült le a kanapémra, engem magával rántva.-Tudom, hogy most nem úgy tűnik, de nem kell félned mellettem. Amikor tudlak, megmentelek, tudod jól.
-Persze, tudom. Szeretlek.-mosolyodtam el.
-Én is.-mondta, majd lassan megcsókolt. Miután megágyaztam a kanapémon, átmentem apáék szobájába, ahol szintén 2 perc alatt megágyaztunk.
-Kész a vendégszoba.-nézett be Aria az ajtón.
-Rendben, köszi. Akkor már csak a matracok maradtak.-mondtam, majd a 3 lánnyal bevonultam a szobámba, és kivettem a szekrényemből a matracokat. Mivel csak a vendégszobában nincs kanapé, 4 matrac kellett. Megágyaztam a szobámban a matracra, majd átmentem apáékhoz, ahol Aria már megcsinálta, majd a vendégszobába, ahol Vani szenvedett a lepedőkkel.
-Dorina...
-Igen?-kérdeztem, miközben a párnát igazgattam.
-Én...nagyon félek.-motyogta könnyezve.
-Összetartunk. 12, és még több, mert Damon és Derek is, 1 ellen. Lehetetlen győznie.
-Nincs egyedül. Vagy öten voltak ma.
-Tudom. De akkor is fölényben vagyunk. Nem kell félned.
-De alhatok veletek?-kérdezte, majd halkan felnevetett.
-Persze.-mosolyodtam el, majd megöleltem. Miután végeztünk, lementünk a többiekhez, akik már eltüntették a vért, már csak pár pohár és szemét volt szanaszét.
-Na srácok. Kezdjünk el zuhanyozni.-mondtam. Miután a lányok sorra lezuhanyoztak, és mindegyikőjüknek adtam pólót és rövid gatyát, a fiúk is lezuhanyoztak, így hajnal 2re már mindenki alvásra készen volt. Én aludtam Theoval, Ariaval és Vanival, apáék szobájában Allison és Lydia az ágyban, matracokon Liam és Scott, majd a vendégszobában Stiles és David a matracokon, Sandra és Ana az ágyakban.
-Jó éjt srácok!-köszöntem be egy szomorú mosollyal az arcomon mindkét szobába, majd visszamentem a sajátomba. Bebújtam Theo mellé, majd leoltottam a lámpákat és átöleltem.

-Rossz kedved van?-simogatta az arcom, miközben nyomott a homlokomra egy puszit.

-Nem..nem. Csak ott bent teljesen reményvesztett voltam, azt hittem soha többé nem látlak. Most hogy hazajöttem, boldogan kéne élnem az életem, és már az első nap majdnem megölnek.-nevettem fel szomorúan.

-Sajnálom. Nem kellett volna elengednem egyedül New Yorkba. Veled kellett volna mennem. Senki nem bánthat téged.-motyogta halkan.

-Szeretlek.-csókoltam meg utoljára, majd a mellkasába fúrtam a fejem. 

-Én is szeretlek!-motyogta, majd pár perc múlva lassan elaludtunk.

Part 61. My friends, my family

Reggel első gondolatom az volt, hogy meg kell keresnem a barátaimat. Így, miután felébredtem, gyorsan el is készültem, megreggeliztem, majd felmentem Theohoz.
-Szerelmem.-motyogtam, miközben a hátát puszilgattam.-Én most elmegyek pár barátnőmhöz, jössz vagy maradsz?-kérdeztem.
-Persze, hogy jövök. Ne menj egyedül.-kászálódott fel, majd nyomott a fejemre egy puszit és felöltözött. Azt már nem engedtem neki hogy otthon kajáljon meg, így miközben vezettem, ő mellettem szürcsölte a reggelijét. Amilyen hamar tudtam, kipattantam a kocsiból, ahogy Vaniék házához értünk, majd becsöngettem. Ő is úgy van, mint én, a szülei általában az én szüleimmel együtt vannak üzleti úton, szóval egyedül lakik szinte. Ahogy kinyitotta az ajtót, sikítva a nyakamba ugrott, így én is szorosan megöleltem, és bevittem.

 -Hogy kerülsz ide? Hogy sikerült kijönnötök? Istenem, annyira hiányoztál.-ölelt még mindig, majd a konyhába hívott minket. Ő leült velünk szembe és a kávéját kortyolta, amíg én válaszoltam a kérdéseire.
-David is itt van?
-Ahha. Tuti meglátogat majd, csak hát Arianál aludt.-mosolyogtam.
-Értem. Többieknél voltatok már?
-Nem, te vagy az első.-mondtam.-És este várlak a házunkban, van mit ünnepelnünk.
-Okés.-mosolygott rám, majd búcsúzóul megölelt. A következő Ana volt, akit meglátogattam, ő is hasonló örömmel fogadott, majd Sandra, Allison, Lydia, Scott, Stiles és végül Aria következett.
-El sem hiszitek mennyire boldog vagyok, hogy végre visszatértetek.-ugrott ujjongva a nyakamba, amin csak halkan felnevettem.
-Hát én is borzalmasan boldog vagyok. De most fel kell hívnom anyát.
-Ne fáradj vele. Még az nap kitaláltam valami kamu szöveget, hogy megtaláltunk titeket, majd ahogy elhozták a cuccotokat, meg is igéztem őket.-karolt át Theo.
-Ohh...okés.-mosolyodtam el. Aria felajánlotta, hogy segít elkészülni, szóval a két Raeken és én hazamentünk, David pedig a saját otthonába, hiszen neki kell magyarázkodnia a szüleinek. Bár lehet hogy őket is megigézte Aria.
Pár óra takarítás után késznek nyilvánítottam a lakást, így már csak el kellett készülnöm. Kicsit feltűnőbb sminket tettem fel, majd egy rövid gatyát és egy csinos ujjatlan blúzt kaptam magamra. Theoék is hazamentek készülni, így eléggé meglepődtem, amikor csöngettek. Gondoltam valamelyik barátnőm jött hamarabb, így boldogan mentem ajtót nyitni. Amikor viszont megláttam az illetőt, lefagyott az arcomról a mosoly.
-Szia.-motyogta Kai halkan, miközben a szemembe nézett.
-Nem akarlak látni.-mondtam dühösen.
-De beszélnünk kell. Meg kell hallgatnod.-mondta esdeklően.
-Tűnj el innen, Kai! Nincs mit megbeszélnünk.-mondtam, de szerencsémre pár másodperc múlva megjelent a megmentőm, Theo.
-Kai, szerintem ideje menned.-motyogta a háta mögül.
-Kérlek, Dorina.-mondta, de én faképnél hagyva őt bementem a házba, majd utánam Theo is jött.
-Nem fogom meghallgatni. Nem vagyok kíváncsi a magyarázataira. Embereket ölt meg, Theo, ő egy pszichopata. Undorodom tőle, érted? Ráadásul, oké, hogy én megöltem, de ő túlélte. Minket pedig ott hagyott abban a hitben, hogy sosem jutunk ki onnan.-motyogtam, miközben legurult az arcomról pár könnycsepp.
-Szerelmem, kérlek ne sírj. Csak próbáld meg elfelejteni, okés?-törölte le Theo a könnyeimet, majd szorosan magához ölelt. Megnyugtató szívverését hallgattam, egészen addig, amíg újra nem csöngettek.
-Kinyissam?-morogta halkan a hajamba, majd megpuszilt.
-Nem kell. Ez csak Vani és Lydia.-motyogtam, majd elengedtem, és kinyitottam az ajtót a lányoknak.
-Sziasztok!-mosolyodtam el, majd megöleltem őket és beljebb hívtam. Fél órán belül megérkezett az összes barátom, így iszogatni, zenét hallgatni és beszélgetni kezdtünk. Még Liam is eljött, szóval tényleg elég sokan lettünk. Volt mindenféle kaja, egy csomó vér és pia is. Eléggé jól éreztük magunkat, nevetgéltünk, beszélgettünk, képeket csináltunk, amikor csöngettek. Szemöldök ráncolva mentem az ajtóhoz, miközben éreztem magam Theo tekintetét. Ahogy kinyitottam az ajtót, hátráltam pár lépést, majd kimentem, hogy szétnézzek. A dobozon csak egy "Nyiss ki!" felirat volt, szóval felemeltem, és bevittem a konyhába.

-Srácok!-mondtam, mire mindenki körém gyűlt, ahogy letettem a dobozt a földre. 

-Tuti ki akarjuk nyitni?-kérdezte Allison, Scotthoz bújva.

-Muszáj.-mondta Theo, majd odalépett a dobozhoz és kinyitotta. Egy emberként kiáltottunk fel és távolodtunk el a doboztól, én pedig halálra rémülve Theohoz bújtam, csak hogy ne kelljen látnom ezt a szörnyűséget. 

-Srácok, ez nem igazi!-mondta Scott, mire kicsit lenyugodtunk. Odaléptünk az (ezek szerint) nem igazi fejhez, ami Erica arcát ábrázolta.Viszont ebben a pillanatban az arc kinyílt, és valami füstöt árasztott. Ijedten arrébb álltunk, de nem tehettünk semmit. Ahogy összeestem, még annyit láttam, hogy vagy 5 fekete kapucnis ember lepi el a házat, de már nem volt időm, hiszen a verbénás füst miatt elájultam.